2008. május 23. |
A japán popzene műfaja a 2000-es évekre hihetetlen népszerűséget szerzett magának, így aki most találkozik először a kifejezéssel, az igen nagyokat fog csodálkozni, ha bepötyögi az Internetes keresőkbe ezt a négy betűt.
Ha a nekünk még kissé idegen keleti kultúrákra gondolunk – de akár a művészeti ágakra is elég -, nem lenne szabad meglepődnünk azon, hogy Japánban a zene is egészen más utakon jár a Nyugathoz képest. Ázsia (mint olyan) mára szinte divattá vált – természetesen nem a ruhaneműkre gondolunk -, reklámok, filmek, zenék, lakberendezési stílusok, tárgyak és még sorolhatnánk, hány területen hódít a titokzatos Kelet felfedezésének láza.
A Jpop valójában nem is szerezte, hanem inkább kreálta magának a népszerűséget - meg persze szerencséje volt. A világ először különböző számítógépes játékokban találkozhatott a nyugati fülnek még szokatlan, újszerű dallamokkal, és a fanatikusabbak azonnal rá is kattantak. Ez jelentette a műfaj számára az elsődleges kitörési lehetőséget, s ez olyannyira bejött, hogy mára a lassan követhetetlen zenei stílus-kategóriák között különállóként említik (a Jrock-kal egyetemben). Japánban óriási kultúrája van ennek a zenének, a szórakoztatás szinte minden területén megjelenik: tv-show-k, mozifilmek, rádió-műsorok és – természetesen - anime-filmek aláfestője, sőt, egy-egy közkedvelt tv-műsor, szappanopera intro- és outro-zenéi évente 8-10 alkalommal is cserélődnek a műfaj közkedveltségének köszönhetően.
Hogy némileg konkretizáljuk is az elhangzottakat, érdemes szemezgetni a műfaj képviselőinek sorából. Itt van például a Morning Musume nevű lányformáció, akik Japán egyik legsikeresebb, legismertebb popbandája. 1997-ben alakultak, és hihetetlen ugyan, de eddig 22 lány fordult meg az együttesben, ami azért még akkor is abszurd, ha sokaknak egyetlen percre sem tűnne fel a változás – a látvány szempontjából legalábbis… A rajongók minderről úgy vélekednek, hogy így válik a Morning Musume zenéje megunhatatlanná. Mi erről egészen mást gondolunk, de tagcserék ide vagy oda, a lánykollégiumi létszámot közelítő formáció akkor is a Jpop éllovasa Japánban. A menedzserük (Tsunku, a Sharan Q frontembere) azt a feltételt szabta nekik, hogy ha az első kislemezükből 5 nap alatt eladnak 50 ezer (!) példányt, akkor tovább foglalkozik velük. A csajok mindent bevállaltak: az utcasarki bódéktól kezdve a barátokig minden szinten bepróbálkoztak, és végül teljesítették a nem mindennapi feladatot. Az együttesben olyan sokan voltak, hogy Tsunku később alcsoportokat (!!) is létrehozott, így e külön projectekben extra sikereket zsebelhettek be a lányok. De ez még mindig semmi: az egyik alcsoportba például a 150 cm alattiakat (!!!) szedték össze – ez volt a „nagy” szexepil, legalábbis szerintük.
Oldalakon keresztül lehetne még sorolni az ehhez hasonló történeteket, de talán ennyi is elég belőlük. A tanulság az, hogy ha bármikor az jutna eszünkbe Japánról, hogy már nem tud meglepni bennünket, akkor egészen biztosan tévedünk…
Fedor Nóra