2008. május 17. | Komár Sabrina
Paso szülinapi koncert (Pecsa, 2008. május 16.) | Amint meghallom, hogy valahol Paso koncert lesz, rögtön lázba jövök. A tegnapi koncert esetében pedig már legalább két hete” lázas” voltam és alig vártam, hogy kitáncoljam magamból a hétköznapok búját-baját. Az eseményre velem tartott egy másik Paso rajongó barátném. Hogy őszinte legyek, nem volt épp jó hetem, ez a koncert nagyon rámfért.
A villamoson zötykölődve még féltem, hogy nem lesz meg az a „minden hepi, szeretet, béke és freedom van” hangulatom, ami egy Paso koncert esetében általában szokott, de végülis sikerült, de-de nem rohanok ennyire gyorsan a dolgok elébe. Először kicsit bizonytalan voltam, merre is kell a Pecsába menni, de csak követni kellett a raszta arcokkal „kövezett” utat, és mentségemre legyen mondva, nem jártam már a Pecsa háza táján immár sok-sok éve… (ej, a régi szép idők, amikor még Junkies, Kispál, Akela és egyéb koncerteken jártam ott..na, de most nem a memoárom írom).
Kapunyitás hat órakor volt, mi pedig úgy hét körül értünk le. Volt egy kis gondunk a bejutással: én ugye simán bejutottam, kaptam meghatározhatatlan zöld színű press karszalagot is, de barátném rózsaszín karszalagjára még várni kellett, ugyanis a jegyét nem sikerült elfogadható formátumban kinyomtatnom.. Beengedő srác nézi-nézi, nem stimmel. Listán ott a név, mégsem egyezik valami. Megint nézi, majd segítséget kér. Nem telefonon. Addigra már hárman nézték, mindenki hozott még valakit. Végül vagy ráuntak a probléma megoldására vagy bevetett mosolyunknak volt némi köze hozzá, nem tudom, de csak bejutottunk. Sajnos az első bandáról, a Kingston Cruisersről már lecsúsztunk, bent már javában szólt a ska, éppen a CsizmáSKAndúr volt színpadon. Ekkor még azt hiszem, többen voltak a Pecsa körüli parkban, mint bent a koncerten, de aki bent volt, az lázasan ropta. A színpad két szélén felállított pálmafa próbált egy kis jamaicai hangulatot varázsolni a szocreál hangulatú koncertterembe, bár aki ska vagy reggae koncertre megy, annak szívében úgyis ott van Jamaica és ez a lényeg. Vételeztünk magunkhoz egy kis alkoholtartalmú nedűt, hallgattuk kicsit őket, de táncolni még nem volt kedvünk. Mire újra visszatértünk, már jóval többen voltak a bulin. Ekkor már a cseh Fast Food nevű ska formáció volt a színpadon. Ők ha jól tudom, már korábban is koncerteztek együtt Pasoékkal. Nemrég jött ki új albumuk, így ez a koncert egyben lemezbemutató is volt a részükről. Klasszikus alapokon nyugvó, erőteljes és dinamikus rocksteady skat játszottak most is, az egyre nagyobb közönség nem kis megelégedésére. Utánuk a roots reagge és dancehall tökéletes elegyét játszó magyar Riddim Colony vette át az uralmat a színpad és a rasztaszívek felett. Sikerük már pár perc után mérhető volt, hihetetlen energiával játszottak. Aki nem ismerte őket, az is velük énekelt, hiszen pár szám erejéig ütős feldolgozásokat is játszottak. Hála az előzenekaroknak, a közönség teljesen bemelegedett, mire elérkezett az est fénypontja, a várva várt Pannonia Allstars Ska Orchestra. A terem telve fiatalokkal, idősebbekkel, rasztákkal, nem rasztákkal, hogy együtt ünnepeljék Pasoék fennállásának 5. szülinapját.
Minden adva volt egy jó bulihoz. Vendégek egész sorát hívták meg, hogy közösen énekeljenek a színpadon. Kiss Erzsi, Harcsa Veronika, Erik Sumo, Barna György…hogy csak néhány nevet említsek. Aki élt és a Pecsában volt, az mind velük ropta. Azt hiszem nem kell bemutatnom, mit tudnak ők a színpadon produkálni. Egy, mert úgyis tudja mindenki, kettő, mert az leírhatatlan. Olyan hangulatot tudnak varázsolni, hogy egy kis időre én is megfeledkeztem minden másról. Élveztem, hogy részese lehetek a zenére egyszerre mozgó tömegnek és hogy nem vagyok egyedül. Az arcokon mosoly, „rasztafürtök” lebbennek, mindenki velük énekel. Utolsó számuk előtt kaptak egy jól megérdemelt szülinapi tortát is, stílszerűen 5 gyertyával a tetején. Gyorsan elfújták, majd újra belecsaptak a húrokba, nem hagyva ezzel a közönséget egy percre sem lazsálni. Ők is, és a közönség is annyira élvezte ezt a koncertet, hogy még kétszer sikerült őket visszatapsolni, így a szinte már Paso himnusznak számító Gagarin sem maradt le a repertoárból, melyet a közönség hálából teli torokból velük énekelt.
Paso után nyomban kiürült a terem, mindenki valami hűsítő után rohant, hiszen odabent nagyon felforrósodott a hangulat. Kis szünet után az amerikai The Toasters következett, akik tavaly ünnepelték fennállásuk 25. szülinapját. Nagyon jó kis ska zenét játszanak, ismertem őket már korábban is, de azt hiszem Paso koncertje után nem csoda, hogy alig akadt, akinek lett volna még egy kis ereje velük ropni. Persze kivételt képezett pár ska-fanatikus, akinek nagyon benne volt a boogie a lábában. Egy ideig néztük még őket, majd kissé pilledten úgy döntöttünk, útnak indulunk haza. Fantasztikus egy este volt! Köszönjük Paso! Még hajnalban hazafelé is a Gagarint dúdoltuk az utcán…”Hellóóó Gagarin, hellóóóóó Gagarin…”
Komár Sabrina