2008. március 11. | Mesterházy Dorka

Szájelvágás latinból - Michel Camilo

Michel Camilo, napjaink egyik legismertebb jazzt játszó zongoristája a minap lépett fel Budapesten. Magam is meglepődtem, milyen sikert kiváltva...

Hogy ki is valójában a művész úr? Milyen zenét játszik, honnan jött, hova kell őt rakni a zene igen széles birodalmában, eddig, bevallom ’férfiasan’, én sem tudtam igazán. Míg pár nappal ezelőtt vasárnap, a pontosság kedvéért március 9-én a Millenáris Teátrumába nem tévedt. Ott aztán leült a kis zongorájához, és Dafnis Prieto dobossal és Charles Flores bőgőssel trióvá kiegészülve rázendítettek, nem is akárhogy.

A dominikai születésű Michel Camilo idén ötvennégy éves, de már nem egy Grammy-díjat bezsebelt muzsikájával, legutóbb 2004-ben Live at the Blue Note című albumával a legjobb latin jazz lemeznek járó elismerést. Míg a világot járva, a stílus legrangosabbnak számító színpadaira és fesztiváljaira hívják zenélni, maradék idejében a Berklee School of Music intézményében professzoroskodik. Camilo zenéje úgy néz ki igen nagy népszerűségnek örvend, talán az nem a naivitás illetve a stíuslebecsmérlés jele, ha az ember álmában nem gondolta volna, hogy egy jazz koncerten konkrétan megőrülnek az emberek. Már a koncert kezdetén, az első számra reagálva, markáns tapsözön, mely az energikus dallamvilágban gazdag örömzene mámorában egyre csak fokozódott. Az est közepére –nem viccelek- az emberek táncoltak a székükben. Amerre a szem ellát, minden hely foglalt, ez egy koncertkezdésnek nem is rossz.

A művész úr kommunikatív, nem áll fenn az a jelenség, hogy a nagy önmegvalósulásban idővel még saját magáról is megfeledkezik. Summa summarum, az új albumot bemutató (Spirit of the Moment) koncert tényleg igazán remek, dallamos, latin-jazz swinggel illetve balladisztikus betétekkel váltakozva, teletűzdelve izgalmas ritmikai megoldásokkal, szájtátós játékkal; látszik, hogy amit csinálnak, örömmuzsika. Camilo elképesztő gyorsasággal (és pontosan) püföli a zongorát, mint egy klasszikusnak számító rajzfilmes elem: itt sem látjuk a zongorista kezét, szinte csak vonalakat. Ha röviden kéne összefoglalni, tipikusan olyan zene, amit kellemes otthon hallgatni. Javaslom Youtube használatát, illetve album beszerzését.