2008. március 3. | -nm-
Bár a kritikusok többsége nem volt oda legutóbbi lemezétől, nem tétlenkedik a Nine Inch Nails frontembere, Trent Reznor. Az indusztriálmetál egykori atyaistene, az ember, aki a világra szabadította Marilyn Mansont és újabban hiphop-producer lett, egy harminchat számos (azaz négylemezes) instrumentális gyűjteménnyel rukkolt elő, meglepetészszerűen.
A szebb napokat látott Nine Inch Nails még a nyolcvanas évek végén kezdte a szado-mazo-témákkal játszadozó szintimetál Pretty Hate Machine-nel, ezt követte a brutális Closer, és az egyértelmű csúcspont, a Downward Spiral. Trent Reznor mindig vonzódott a szöveg nélküli zenei textúrákhoz, amelyeknél a sötét és nyugtalanító hangulat sokkal fontosabb, mint a dalszerűség és a vadulás. Ez a legjobban a Fragile című duplaalbumon érződött, amelyen szinte túlsúlyban voltak az instrumentális darabok. Ehhez a világhoz tért most vissza tíz év, egy pár közepesen jó album és némi kalandozás után a hiphop tájékán. Váratlanul, mindenféle előzetes marketing nélkül lemezt jelentetett meg ugyanis, a rajongók döbbenetére ráadásul rögtön négyet: kiadta a Ghosts I-IV című anyagot, amely a fent vázolt zenei eszközökkel él, és amelyet – a Radiohead-teremtette üzletpolitika mentén – rögtön letölthetővé is tett, egy részét (konkrétan az első kilenc számot) ráadásul ingyenesen.
„Évek óta szerettem volna felvenni ezeket, de természetéből adódóan eddig nem lett volna értelme” – magyaráz Trent. „Nagyon vizuálisan álltam hozzá, ennek az eredménye ez a zene, amelyben képzeletbeli helyszíneket és jeleneteket öltöztetek fel hanggal és textúrával; az álmodozások filmzenéje ez. Elégedett vagyok vele, és azzal, hogy közvetlenül eljuttathatom hozzátok. Remélem, tetszeni fog a Ghosts első négy része.” Lesz tehát folytatás, hiszen Reznor nem üzleti céllal, hanem pusztán szerelemből rögzítette több éves álmát (bár amekkora név, nyilván a bevételekben sem fog csalódni).
A lemezeket mindössze tíz hét alatt rögzítette tavaly ősszel, de még mielőtt azt hinnénk, összecsapta, vegyük figyelembe, hogy állítólag folyamatosan dolgozott, és persze a közreműködöket: két szuperproducer, Alan Moulder (NIN, My Bloody Valentine, the Smashing Pumpkins, Depeche Mode, the Jesus and Mary Chain), Atticus Ross (NIN, Korn, P!nk), és egy legendás gitáros, Adrian Belew (David Bowie, Frank Zappa). Az ingyenes számokon túl öt dollárt kell kipengetnünk a teljes anyagért és a digitális füzetért, tizet a cédé-alapú kiadásért; a megszállottaknak pedig ott a keménydobozos cédés/DVD-s/Blu-ray-es változat hetvenötért, vagy háromszázért a – szó szerint lefordítva – ultra-luxus korlátozott példányszámú csomag, amelynek tartalmát fel sem soroljuk, csak megemlítjük, hogy Trent Reznor aláírásával szállítják majd. Ha a mester úr ezek után nem tűnne elég jó arcnak: az egész anyag Creative Commons szerzői jogokkal lesz ellátva, tehát bárki terjesztheti, remixelheti, satöbbi, amíg nem akar pénzt szerezni vele.
A Ghosts honlapján az egész cucc ingyen meghallgatható.
Forrás: pitchforkmedia.com
-nm-