2008. március 2. | Neményi Márton

Zabálják a Joy Division-filmet

A Joy Division által teremtett sötét, szomorú és zaklatott hangzás évek óta újra nagyon menő; ennek köszönhetjük az Interpol, az Editors együttesek, a Killers első, vagy akár az Amber Smith új lemezének sikerét. A legendás Depeche Mode-kliprendező és zenei fotográfus, Anton Corbijn talán ezért érezte úgy, hogy eljött az ideje nagyjátékfilmmel tisztelegni a legendás együttes fiatalon meghalt énekese, Ian Curtis előtt. Számítása bejött, a szomorú fekete-fehér alkotás, a Control többek szerint az év filmje lett.

A Joy Division a hetvenes évek végi posztpunk-mozgalomból (azaz: visszafogottabb vadulás, agyafúrtabb zenei megoldások, de ugyanaz a cinizmus és irónia) nőtte ki magát a hetvenes évek végén. A visszahúzódó, depresszióra hajlamos énekes, Ian Curtis felesége, szeretője és az együttes között őrlődve végül felakasztotta magát konyhájában – huszonhárom éves volt. A pár év zenélés és a két stúdiólemez azonban elég volt ahhoz, hogy az együttest egyszer és mindenkorra kultikussá tegye (ehhez persze nyilván az öngyilkosság is hozzájárult, akárcsak a nem sokkal termékenyebb Nirvana esetében).

Anton Corbijn nevét mindenki ismeri, aki látott már régi Depeche-Mode klipet, vagy volt a kezében nyolcvanas évek-beli New Musical Express – a magazin fotófelelőseként ugyanis rendhagyó, furcsa zenei fotóival és portréival híresült el. A nyomasztó, Bosch-festmények ihlette videók rendezője a 88-as posztumusz Joy Division-klip, az Atmosphere után tizenhét évvel visszatért Ian Curtis témájához. Ebből lett a Closer című első nagyjátékfilmje, amelynek középpontjában az énekes nyűglődése áll, az együttes kevéssé, a koncertek pedig csak jelzésszerűen vannak jelen. A filmzenelemez persze tele van Joy Divisionnel és korabeli posztpunkkal (The Buzzocks, David Bowie, plusz a Shadowplay Killers-feldolgozása, amely a kritikusok szerint egyébként kész merénylet Curtisék ellen). Anton Corbijn világa fekete-fehér, így természetesen a Controlt is színek nélkül forgatta, Curtis felesége segítségével (ő egyébként a film alapjául szolgáló könyv írója és a film társproducere is).

„Csodálatos alkotni valamit, ami az emberek szívében marad. Hihetetlen érzés, nem számítottam ilyen reakciókra – mondta a rendező korábbi munkaadójának, az NME-nek a kritikusok hozsannája (a Guardian konkrétan az év filmjének kiáltotta ki, a British Independent Film Awardsról öt díjat hozott el) és a közönség elismerése kapcsán. „Naív voltam a filmiparral kapcsolatban. Ezt megtehettem az első filmemmel, a következő azonban nehezebb lesz” – utalt a folytatásra.

A Controlt (amelynek címe a Joy Division egyik nagy slágerére, a She’s Lost Controlra utal) a honlapján már DVD-n reklámozzák, Magyarországon természetesen még be sem mutatták, és nincs is hír róla, hogy tervezik-e. Nem szeretnénk senkit jogsértő tevékenységre bíztatni, ezért csak annyit mondunk, hogy aki nagyon szeretné megnézni, az meg tudja oldani – „alternatív” forrásokból.

-nm-

Forrás: nme.com