[quote:c44f2b838e="PSB"]Miért csak rock? Rockeznében rövidebb az út a sikerhez. Mindenki kis iskolai, helyi zenekarokban kezdi, és az elsõ koncerten gitárral a nyakában már -ha kicsiben is- de sztárnak érzi magát. Csak kevesen tudnak ezen túllépni, és a zene lényege felé elindulni. Pedig ha jobban megnézzük a könnyûzenei stílusok között lényegében semmi különbség sincs. Mindenhol azok emelkednek ki akik a közhelyeken túlmutatnak. Itt tévednek a rockzenekarok, mert csupán a hangoskodással és a lázadás érzésével azthiszik ez már elég valami egészen újhoz. Tapasztalatból mondom, több zenekarunk is volt, gitároztam basszusgitároztam. Lassan rájöttem, hogy csak akkor éri meg tovább foglalkozni ezzel az egésszel ha teljesen leszámolok ezekkel a korlátokkal, hogy rock, pop, techno vagy akármilyen stílusokban gondolkodjon az ember. És itt jön be az a kérdés, hogy az ember a zenészi vagy zeneszerzõi utat választja. Én az utóbbit tettem. Sokkal nehezebb, és kûzdelmesebb de csak ennek látom értelmét. A rockzene legfõbb baja, hogy saját magát szorítja korlátok közé. Egy gitárral nem lehet megváltani a zenei világot. Olyan mintha egy festõ csak egy színnel festhetne.[/quote:c44f2b838e]
Azért azt se felejtsük el, hogy annak az egy gitárnak több féle hangszíne is fellelhetõ. Nem vitázni akarok! Nézd meg a Scorpions - Acoustikát. Nem hiányzik belõle semmi!! Legalábbis nekem nem. Van sok ember, aki ragaszkodik a torzított gitár hangjához. köztük én is. Nekem az a zene sokkal élõbb, mint egy elekrtomos mû. (ez alatt nem a hírtelen lett DJ-ket értem, akik valamilyen keverõprogiban összedolgoznak 2 számot több-kevesebb sikerrel...) Én megértem annak is a fontosságát, és is használok digitális dolgokat a gitárhoz,írtam már csak elektronikus hangszínekkel számot, de mégis jobbszeretem azokat a számokat, amiket én írtam, és játszom.
Ennyi másra van hangolva a fülünk. Jobb esetben ez nem baj, mert hát ahány ház....
Negatív Napfény
2006. márc.. 29. 22:59
59
Szerintem ez a tökéletesség dolog nem csak a zenében van így...épeszû ember nem törekszik tökéletességre minden határon túl.
Meg példaként ezért is tolnak sokan pszilocibint lizergsav helyett.
suller32
2006. márc.. 26. 20:20
58
Ez a sok xxxxxxxxxxxxxxx-es alak ez én vagyok, csak mindíg egfelejtek belépni. ÁMÁTÕR hiba bocs SÜSÜ
xxxxxxxxxx
2006. márc.. 26. 20:16
57
Hali skacok! Teljesen igazatok van azzal kapcsolatba, hogy a ROCK zenén kívül van más zene is. De számomra ez adott egy olyan egységes valamit amit máshol nem teláltam meg. És most itt nem csak a zenérõl van szó, hanem a rengeteg olyan amit eddíg nem éreztem át. Én szerintem nem biztos, hogy a csiszolt gyémánt tökéletességéig kell azt a zenét alakítani. Véleményem szerint ahoz hogy egy zene jólegyen természetesen meg kell szólalnia a stílusának megfelelõen, de annak a zenének elengedhetetlen része, hogy a közönség akinek szól azt megszólítsa, és a lelkét megérintse. Szerintem az az ember aki folyamatosan azt nézi, hogy egy produkció hogy készül, és nem azzal foglalkozik hogy azt élvezi vagy sem, az a végén nem tudja hogy mit is keresett ott az elõadáson. Legyen ez zene, film, színház vagy bármi. Természetesen azért kell egy bizonyos igénesség, mert rengeteg a szar ami között meg kell telálni az igaziakat. Ezért mondom, hogy a ROCK az nem csak zene. Itt nincs két egyforma koncert mindíg más a hangulat. És soha nem szabad az elõzõ jó buli hangulatát keresni. De lehet, hogy én tokos vagyok és már más a "trend" de én leszarom, és igy élvezem az életet. Igénytelenül????????
PSB
2006. márc.. 24. 11:43
56
Negatív Napfény, köszönöm ezzel is azt igazoltad, hogy van létjogosultsága az elektronikus zenének. Ugyan Messiaent én nem nevezném még elektronikus zenének, de tény, hogy lehet vitatkozni arról, hogy mi az amit már elektronikus zenének nevezünk. Én a moog szintetizátor megjelenésétõl számítanám, de tény, hogy a 20. századi komolyzenei kisérletek is mondhatók elektronikusnak, hisz nem hagyományos hangszerekkel hanem, hogy egy példát említsek, 100 metronóm elindításával érték el. Én azért említettem a Kraftweket mint példát, mert õk pl. a leggutóbbi lemezükre 13 évig vártak, mert egyszerûen még nem érezték elég tökéletesnek a technikát. És tényleg sok kísérletezés után megalkották az eddigi -szerintem- legtökéletesebb hangzású lemezt. De nem is ez a lényeg, hanem amit te is írtál. Hogy van élet a gitár-dob-basszus felálláson túl is.
Negatív Napfény
2006. márc.. 24. 00:17
55
[quote:36421ad04f="PSB"]a Kraftwerk, akiknek köszönhetõen olyan 30 éve megszületett az elektronikus zene, és az a koncert (ugyan egy darab élõ hangszer nem volt benne) valami olyan tökéletes és komplex élmény volt, amit még rockzenében a legnagyobb kedvenceim se tudtak még megközelíteni se. Az a tökéletesen kimûvelt hangzás, azok a kis nûansznyi finomságok, effektek amitõl az egész élõ lett, nem is beszélve a vetítésrõl, az egész vizuális megjelenésrõl, ami nekem grafikusként szintén nagyon fontos egy-egy koncerten. Szóval én nem a rockzene ellen beszélek, csak azt szeretném megmutatni, hogy ugyan az elektronikus zene nagyrésze közhelyes szemét (mint bármely könnyûzenei ág legnagyobb része), de vannak benne olyan értékek amik fölött kár lenne elsiklani. És akkor nem is beszéltünk arról a temérdek lehetõségrõl amiket még nem aknázott ki senki. Én ezért éreztem úgy, hogy a rockzene határai túl szûkek. Már nem lázadok, nem érdekel a hangerõ sem, a rocker életérzés is elszállt, más felé kutatok zenében. De ettõl függetlenül ugyanúgy szeretem a rockzenét, és kutatok is újabbak után, csak jobban szelektálok.[/quote:36421ad04f]
Kezdjük ott, hogy nem Kraftwerk, hanem, Olivier Messiaen, és nem 30 éve, hanem legalább 75.
Másfelõl. Elképesztõen sok olyan rockzenekar van, ami hasonlóan dolgozik annyit azokon a "nüansznyi hangzásokon", mint tette azt a Kraftwerk, és elektronikus társaik. Az teljesen mindegy, ebbõl a szempontból, hogy szintihangzásról, vagy gitárhangzásról beszélünk. Kezdésnek ott van Hendrix, aki elsõ volt a gitárzenében, aki magát a stúdiót is úgy használta fel, gyakorlatilag mint külön hangszert, márha szabad így fogalmaznom.
Aztán most nem szeretném felsorolni a mai post-rock színtér egészét, de õket lehetne mondjuk másodikként emlegeteni ennél a témánál.
Egyébként a világért sem akarom a Kraftwerk fontosságát a könnyûzene fejlõdését és létezését illetõen kétségbe vonni, csak tisztában vagyok azzal, hogy néha olyan dolgokat is nekik tulajdonítanak, amit eleve nem õk találtak ki elõször, vagy egyáltalán nem számítanak egyedinek benne.
Mûvészeti szempontból az akkori német kísérleti zenei színtérbõl én szívem szerint a Cannek sokkal nagyobb jelentõséget adnék, hisz õk sokkal tovább mentek a Kraftwerknél, õk már a mikrotonalitást is gond nélkül belecsempészték a zenéjükbe, ráaádásul a szintetizátorjaik mellé húros, fúvós, élõ hangszerek is párosultak. Persze õk sohasem lehettek olyan ismertek, és kaphattak annyi hírnevet, mint a Kraftwerk, mert míg a Kraftwerk ereje nagyját azzal foglalta le, hogy a meglévõ újdonságokból a tömeg számára emészthetõ popzenét csiholjon (ugye emlékszünk, hogy õk saját magukat "robot pop" zenét játszó együttesnek definiálták még anno a fénykorukban) addig a Can mindig csak az új keresésén fáradozott.
suller32
2006. márc.. 23. 20:02
54
Az iménti válaszoddal megértettelek. Én így 36 után értem a Kraftwerk dolgot is, bár én csak néhany számukat ismerem. Régebben én a Rock zenével úgyvoltam, hogy meghalgattam, tetszett is aztáj jöttek olyan dolgok amik hozták a változást. Ami azt jelentette, hogy itt raktam le a voksot. Olyan embereket ismerek meg folyamatosan, amilyeneket máshol másik közegben nem. Valószínû, hogy ha nem így alakul az életem mi most nem levelezünk. Örulök, hogy olyan embert találtam, aki egy fórumon egy, két bebõgésnél többet is tud írni. Még találkozunk csá SÜSÜ voltam.
PSB
2006. márc.. 23. 18:27
53
Nem vettem a lelkemre, ne aggódj, csak a tévképzeteket szeretném eloszlatni. Én van, hogy napokat szórakozom egy-egy szólam hangzásának kikisérletezésével, kidolgozásával, ez azthiszem legalább olyan komoly munka mint egy gitárszólót jól feljátszani. Én évekig csináltam rockzenét, abban nõttem fel, gitároztam, basszusgitároztam, szóval tudom milyen az. Rock koncertet tény, hogy nem lehet megoldani gitár nélkül, de pl. 2004 májusában idelátogatott a Kraftwerk, akiknek köszönhetõen olyan 30 éve megszületett az elektronikus zene, és az a koncert (ugyan egy darab élõ hangszer nem volt benne) valami olyan tökéletes és komplex élmény volt, amit még rockzenében a legnagyobb kedvenceim se tudtak még megközelíteni se. Az a tökéletesen kimûvelt hangzás, azok a kis nûansznyi finomságok, effektek amitõl az egész élõ lett, nem is beszélve a vetítésrõl, az egész vizuális megjelenésrõl, ami nekem grafikusként szintén nagyon fontos egy-egy koncerten. Szóval én nem a rockzene ellen beszélek, csak azt szeretném megmutatni, hogy ugyan az elektronikus zene nagyrésze közhelyes szemét (mint bármely könnyûzenei ág legnagyobb része), de vannak benne olyan értékek amik fölött kár lenne elsiklani. És akkor nem is beszéltünk arról a temérdek lehetõségrõl amiket még nem aknázott ki senki. Én ezért éreztem úgy, hogy a rockzene határai túl szûkek. Már nem lázadok, nem érdekel a hangerõ sem, a rocker életérzés is elszállt, más felé kutatok zenében. De ettõl függetlenül ugyanúgy szeretem a rockzenét, és kutatok is újabbak után, csak jobban szelektálok.
xxxxxxxxxxx
2006. márc.. 23. 17:52
52
miért csak rock
psb bocs ha a lelkedre vetted amit írtam, nem bántó jelleggel írtam. de kíváncsi lennék, hogy egy ROCK koncertet te hogy oldasz meg zenekar nélkül? Trükközni lehet egy plasztik buliba, hisz azok minden szart megesznek ami nekik a szánalmas kis szintükön "igényes", De lehet, hogy én gondolom rosszul. Amit te csinálsz lehet hogy tök jó, ha színvonalas nem tudom. De aki nem érzi a ROCK zenét ami nem csak hangerõ és zúzás, hanem egy élet stílus az inkább ne is jöjjön koncertre. Ha gondolod össze futhatunk. A zuzupetals.hu oldalon vannak koncert idõpontok, ha odamész a zenekarhoz és a süsüt keresed megtalálsz. MÉGEGYSZER SENKIT NEM SZERETNÉK MEGBÁNTANI