2008. július 21. | Bankos Zsu
A MyMusic.hu olvasói közül már biztosan sokan tudják, hogy mit is takar a KHCS elnevezés. A Keleti Hangsáv Csatornája, vagyis Boruzs Tibor (Gőte), Farkas Máté (Matt) és Orvos-Nagy Viktor (Onu) hip-hop formációja tavaly alakult, de júniusban a ti szavazataitok alapján már a hónap zenekara lettek itt a mymusic.hu-n. Ebből az alkalomból a zenéjükről, a hip-hop műfaj helyzetéről és a terveikről meséltek nekünk.
Keveset árultok el magatokról a mymusic.hu adatlapotokon. Mikor és hogyan alakult a zenekar?
Orvos-Nagy Viktor: 2007 nyarán jött létre a Keleti Hangsáv Csatornája. A tagok, mint általában egy zenekar életében, jöttek-mentek, de alapító tagként én és Boruzs Tibor barátom a kezdetek óta együtt zenélünk. 2008 márciusában Farkas Máté csatlakozott hozzánk, és azóta is aktív tagként vesz részt a KHCS életében.
Mikor találkoztatok először a „földalatti hip-hop” fogalmával?
Viktor: Én 2002 elején kerültem közelebb a magyar "földalatti hip-hop”-hoz a Rhyem Project révén.
Boruzs Tibor: 1994-től elsősorban külföldi rap zene segítségével ismerkedtem meg a földalatti hip-hoppal mint pl. ICE-T és Celly-Celly, a magyar vonalon pedig Klikk, 3mas Harmónia, Machos, Jófaszikklubbja, Eger Valós Oldal stb. révén. Matt pedig 2002 környékén a Hip-Hop Mission révén.
Hogyan születnek a dalok? Teljes az összhang a csapatban? Ha nem, kié a döntés?
Tibor: Jó magyar szokás szerint leülünk sörözni Onuval, átnézzük egymás szövegeit, és megtartjuk azokat, amelyek hasonló érzelmi töltettel rendelkeznek és mindkettőnknek tetszenek. Néhány munkafolyamat után pedig megszületnek azok a dalok, amelyek az adott lelki állapotunkat tükrözik. Matt pedig szolidáll velünk.
Az egyik blogoldalatokon három igen különböző témájú dalotokat lehet meghallgatni? Honnan jönnek a témák? A saját életetekből merítetek?
Farkas Máté: Igen, általában a saját életünk NEGATÍV TÖRTÉNETEIBŐL születnek a témák. Az, hogy úgymond különbözőek a szövegrészek, azért van, mert nem akarunk monotonná válni, de ettől függetlenül egy stílust képviselünk. Állandó, visszatérő motívumaink például a jelenlegi rap világban kialakult popularitási helyzet, az országunk helyzete és népünk megélhetési színvonala.
Milyenek a fejlődési lehetőségeitek „vidéki” zenekarként? Szerintetek van egyáltalán különbség a fővárosi és a „vidéki” csapatok között?
Tibor: Fejlődés terén csak a magunk és a MyMusic.hu típusú portálok terén táplálunk némi reményt, mivel manapság vidéki zenekarként nincs nagy esélyünk például arra, hogy stúdióban vegyük fel az alkotásainkat. Ráadásul a Helyi Ifjúsági Házon kívül más támogatónk nem nagyon akad a városban. Ötletek vannak, meg az alapokban sincs hiány, de korlátok közé vagyunk szorítva.
Milyen a viszonyotok a közönséggel? Mennyire van kereslet a ti műfajotokra Karcagon?
Viktor: Mivel alapvetően mi is egy elszeparált régióban élünk, és itt is egyre inkább elterjed a populáris rap, nehezebben érvényesülünk. Az viszont örömünkre szolgál, hogy mióta a MyMusic.hu portálon regisztrálva vagyunk, egyre többen kíváncsiak a zenénkre, és a régióban is egyre többen érdeklődnek a dolgaink felől.
Milyen fellépéseket terveztek nyárra? Hogy álltok a fesztiválokkal? Voltatok már valahol? Mentek még?
Máté: július 19-én a Karcagi Ifjúsági Házban egy break és hip-hop dance buliban lesz lehetőségünk fellépni, valamint graffes barátaink révén Mikepércsen lesz még akciónk. Kezdő előadóként azonban még nem igazán ismernek minket, így nincs túl sok fellépési lehetőségünk, de bárki hívhat minket, bármilyen rendezvényre szívesen megyünk, csak szóljatok!
Mi a tervetek a közeljövőre nézve?
Viktor: Zenélni, zenélni, zenélni. Meg szeretnénk ismertetni a hallgatósággal a stílust, amit ötvözünk, még akkor is, ha nem mindenki találja elég empatikusnak. Számunkra a zene, egy olyan információs csatorna, ahol a szavak és a lelkek találkoznak, és ebből a szerelemből megszületik egy csoda. Nos, ha úgy érezzük, hogy a múlt fájdalmáról, a jelen boldogságáról, vagy akár az árulásról akarunk rappelni, azt minden esetben megtesszük a jövőben is. Pont ezért érdekesek a szövegeink, mert minden ember másként értelmezi őket, más hatást kelt azokban a hallgatókban, akiket barátainknak mondhatunk, mint azokban, akik egyelőre csak a portálokról ismernek minket. Ettől olyan hálás és hálátlan egyszerre a sorsunk, mert a szövegeink különlegesek és emiatt félreérhetőek is.
Hol látjátok magatokat 5 év múlva? Álmodoztok nemzetközi sikerekről?
Tibor: Húúú, 5 év múlva? Hajaj, necces dolog, hogy mi lesz, de biztos, hogy zenélni akarunk. Úgy érezzük, hogy mi nem a felesleges, populáris dolgokról rappelünk. A "nemzetközi siker" nálunk nem dominál, mi csak azt szeretnénk, hogy itthon ismerjék el, amit csinálunk. Legfőképpen azért, mert nagyrészt minden honfitársunk átéli azt, amit mi! Viszont nem éhezünk a sikerre! Aki úgy érzi, hogy megérinti a zenénk, és talál benne összhangot a saját lelkével, akkor nem zenélünk feleslegesen, és azzal már letettünk valamit az asztalra.
Köszönöm a beszélgetést!
Bankos Zsu