2014. június 26. | -gabriella-
A FOO szombati - egyben utolsó napja - egy viszonylag zaklatott éjszakával kezdődött. A sátor előtt hajnalban a legtöbben még sört kerestek, ezt pedig fejhangon tudatták a köznéppel. Majd valaki számára az is zseniális ötletnek tűnt, hogy egy guruló alkalmatossággal a domb tetejéről leszáguldjon. Vártam a becsapódás pillanatát, hiába. Gratulálok neki innen is.
Igazából a nap első fele eléggé eseménytelenül telt: reggeli, fetrengés, ebéd megtervezése, tipródás, várás az estére. Mélyenszántó pillanatok ezek, amikért érdemes végigélni egy fesztivált. Este 6-kor az Anna & the Barbies-sal nyitott a Nagyszínpad, ahol felvázolták azt a történetet, miszerint 12 szerelmes levelet írtak Lovasinak mielőtt bekerülte volna a fesztivál programjába. Elárulom, én elhittem, bár később azt hallottam, hogy nem is igaz az egész. Ettől függetlenül mindig kell a szituációt kicsit dramatizálni és valljuk be ez ettől a zenekartól nem áll távol. Azt hiszem még életemben nem hallottam őket élőben, mindenesetre nem volt rossz, sőt szerintem abszolút passzolt az egész ehhez a délutáni nihilhez. Innen sietnünk kellett, mert a kis barátaim végre megérkeztek, így kénytelen voltam a Made in Pécs Színpadnál megvárni, amíg Odett rázendít.
Odett zenei munkásságától nem vagyok elájulva, viszont nagyon tetszik a stílusa. És ebben nagyjából ki is merült, amit róla el tudok mondani. Meglepően sokan voltak a koncerten. Gondolom, van egy rajongói tábor. Viszont azért aggódtam, amikor bejelentette, hogy stage diving-olni fog, mert nem voltam benne biztos a közönség is vevő rá. A férfiak nagy része az volt, úgyhogy a koncert végén Odett ezt is kipipálhatta. Én csak kikerekedett szemmel figyeltem és rájöttem, egész sok dalát ismerem. Ez is valami.
Innen a Heaven Street Seven felé vettük az irányt, ami számomra picit közepes volt. Persze ez sem baj, néha van ilyen, ekkor kell felmenni a Borfaluba. Sajnos Elvis barátom már sehol nem volt, így nem tudtam könnyes búcsút venni tőle, cserébe épp Frenk játszott egy szál gitáron. Informátoraim szerint az énekes/zenész nem volt a legjobb állapotban koncert előtt, úgyhogy nem csodálkozom a sápadtságán. Maradjunk is ennyiben.
A következő megálló az Óriás koncertje volt, ami biztos bázis minden Fishingen. Emlékeim szerint a tavalyi fellépésük elég erőtlen volt, viszont az ideiről ezt nem lehet elmondani. Egészen jó hangulatban telt. Sajnos mindeközben már a Pluto játszott a Tisza Sátorban, szóval mint egy rapid randin, kénytelenek voltunk innen is tovább állni. Ezen a koncerten is rengetegen voltak és egyáltalán nem volt rossz, sőt! Amennyit hallottam belőle, teljesen korrekt volt.
Miután vége lett, tettünk egy rövid kitérőt és megemlékeztünk a Felcser Máté Dombnál a Punnany frontemberéről, ami az egyik fesztivál főút mellett található 1x1 méteres füves rész. Lehet mindenkinek feltűnt már, hogy az úri ember igen csak szeret magyarázni ennek – annak. Mindenesetre szép gesztus a szervezőktől ez az emlékhely, kár a tábláért én is elhoztam volna.
Az este további részében a Vad Fruttik állt a színpadon és annyian voltak a koncerten, mint kb a Kispálon. Játsszották a Sárga zsigulit, mi meg idegesítőek voltunk és sokat nevettünk a domb tetején, illetve megismerkedtünk egy környékbéli kocsmárossal, aki élete álmát valósította meg és nagyon szimpatikusan állt az élethez. Egyébként a koncert jó volt, mégiscsak a Vad Fruttikról van ugye szó.
A Kiscsillag a színpad szélén ért minket, itt egy kicsit elkommunikáltunk egymás mellett. Mindenesetre a Ha én lennék még mindig egy irgalmatlan jó szám, Lovasi pedig igencsak szexi. Mernék mást mondani. A Nagyszínpad záró koncertje is igencsak jó volt.
A Soerii&Poolek Ultratronik 3000-et a távolból hallgattam. A változás titka, a dj szett sztárok nélkül, felfújható cuccokkal. Először csodálkoztam is, hogy minden zenész ott maradt a fesztiválon csak miattuk, de aztán kiderült nem vagyok okosabb, mint egy ötödikes, szóval utána olvastam. Viszont ez a felállás teljesen működőképes.
A Fishingen hagyomány, hogy az egész bulit a Kutya vacsorája zárja, amit mi a Szomszédok legviccesebb jeleneteinek megbeszélésével töltöttük és kénytelenek voltunk realizálni, ez az utolsó nap. Hamarosan nyugovóra is tértünk egy hot-dog társaságában. 30 közelében ez maradt.
Jövőre több strandidő kell, még több sztár és Irie Maffia. Meg persze Lovasi és Egyedi, nélkülük el sem indulhat a fesztivál.
Viszlát magyarországi Coachella, jövőre találkozunk!
-gabriella-
Fotók: Horváth Andrea