2008. február 18. | -nm-

Marilyn Manson és a zöld tündér

A termékkapcsolások korát éljük, és ezt a sztárok is érzik, köztük Marilyn Manson. A mérges tiniket megcélzó zenész azonban nem a ruhakollekciókban és a kölnikben látja a fantáziát, hanem stílszerűen az alkoholbizniszben. Svájcban ugyanis most dobták piacra a ’Mansinthe névre keresztelt, Manson-márkajeket és – portrét viselő abszintet (azért ott, mert ott még legális). A brutális itallal csak egy a baj: büdös, mint egy szennyvízcsatorna.

Marilyn Manson a kilencvenes évek egyik meghatározó popfigurája, olyan nagyon fontos albumokkal, mint a sokkoló Antichrist Superstar, vagy a David Bowie glamrockkorszaka előtt tisztelgő Mechanical Animals. Az ezredfordulóra azonban átment meg nem értett kamaszoknak szóló szalonmetálba, amely üzletileg bár sikeres vállalkozásnak bizonyult, a kritikusok nem kajálták meg. Dita von Teese szado-mazo pornósztár exférje valószínűleg érzi, hogy nem árt több lábon állni, ezért egyezett meg egy svájci piagyárral a Manson-márkás abszint piacra kerülésében. A zöld tündérként emlegetett italt egyébként százötven éve még malária-ellenszerként használták, de nem kellett sok hozzá, hogy a francia katonák – és később persze a fél ország – függővé váljon. Nyilván a nyolcvan százalékos alkoholtartalom is közrejátszott abban, hogy a századfordulóra Verlaine-ék és Baudelaire-ék kedvenc önpusztító módszere legyen az üvegben levegő faféreg és a zöld szín miatt összetéveszthetetlen lötty fogyasztása. Miután a modern világ nagy részén előrelátóan betiltották az abszintot, Manson az amerikai forgalmazók megkerülésével Svájban készíttette el a sajátját, amelyet az Epicurious nevű gasztroblog kritizált meg elég rendesen.

„Túl világos, olajos és zavaros” – írták a kóstolók a külső jellemzőkre. Az ízét tekintve megoszlottak a vélemények, a „semmi különös, rendben van”-tól a fújoláson keresztül az „atyaisten, mi ez, méreg?” felkiáltásig terjedtek a kommentek. Az igazi baj azonban a szaggal volt: „dörzsölő alkohol”, mondja az egyik, „ha a szag beszélni tudna, azt mondaná: ne nyúlj hozzám” – így egy másik. Összességében a csatornában vagy a mocsárban tapasztalhatóakhoz hasonlították az élményt, amelyen nem érdemes átverekedni magunkat ahhoz, hogy lenyeljük az amúgy közepes italt. Kár, mert Manson láthatóan képzőművészeti alkotásnak is szánta a mérget, amelynek üvegén önportrája látható profilból, öregemberként. Milyen kifejező.

-nm-

Forrás: nme.com

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Comentario

Phoney	2011. márc.. 25.  22:27	1
Tudjátok van egy szint, ami alatt nem érdemes cikket írni valamiről. Ha nem tudjuk, hogy a "wormwood" az nem egy abszintban lebegő állat, hanem egy növény, amiből többek közt főzik az italt (fehér üröm? mond valamit?), vagy hogy Svájcban majdnem 20 évvel tovább volt betiltva az abszint, mint az EU-ban, Manson pedig egyáltalán nem azért ment pont oda, mert ott legális (mivel majdnem az egész világon az, sőt 2008-ban már az USÁ-ban is az volt), hanem mert az abszint Svájcból származik és ott értenek is hozzá (nem sorolom tovább, de lenne mit), akkor végülis tök fölösleges ennyire bő lére ereszteni a cikket. Az nem a Ti hibátok, hogy az említett kritikusok pont síkhülyék az abszinthoz (volt szerencsém megtalálni a kritikát) és ez tovább rontja jelen cikk színvonalát, de nem is ez itt a probléma.

Teljes fórum