2020. január 24.

Soft & roll - a hazai könnyűzene wellbeing kutatásának eredményei

A tavalyi évben az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Innovációs Alprogramja megbízásából kutatás indult a magyar könnyűzenészek testi-lelki állapotáról, jóllétéről. Az általános társadalmi sztereotípiával ellentétben a rock and roll életformát itthon - önbevallás alapján - csak meglepően kevesen engedhetik meg maguknak. A kutatás eredményeinek rövid összefoglalója következik.

Az NKA Hangfoglaló Programja 2018 óta kutatássorozatban vizsgálja a hazai könnyűzenei élet különböző aspektusait, készült már felmérés a magyar zenészek zenei tudásáról, próbatermek helyzetéről és az ingyenes zenei rendezvények jellemzőiről is. A WINWINWIN Kutató és Tanácsadó Kft. segítségével lezajlott legfrissebb kutatás Magyarországon úttörőnek számít, hiszen eddig még soha nem született átfogó vizsgálat könnyűzenészek fizikai és lelki egészségével kapcsolatban. Hasonló kutatások készültek már több országban; a zeneipar wellbeinggel kapcsolatos kutatásának legjelentősebb szakértője - Sally-Anne Gross a University of Westminster akadémikusa - éppen idén ősszel tartott előadást és workshopot a Budapest Showcase Hub keretein belül. A nemzetközi tendenciák tükrében a magyar könnyűzene szereplőinek testi és lelki egészsége is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyeket a zeneipar globális jellemzői alakítanak, és földrajzi-kulturális-gazdasági helyzettől függetlenül nagy figyelmet érdemelnének. A zeneiparban tevékenykedő szakemberek és zenészek körében általánosan megfigyelhető a mindennapi munkavégzés, a próbafolyamat és a színpadi szereplés során is egyfajta szorongás, amelyet a változó intenzitású élethelyzetek és a folyamatos teljesítménykényszer sok esetben csak fokoz. A wellbeing ilyen értelemben nem csak jólétet, hanem jól-létet is jelent egyszerre, és a nemzetközi zenei piacon már évek óta fokozott figyelmet kap a zenészekre irányuló nyomás kutatása és kezelése. A Magyarországon első ilyen témájú kutatás kérdőíve többek között arra kérdezett rá, hogy milyen társas és egyéni helyzetekben kell helytállnia a zenésznek, milyen körülmények között folyik az alkotói és előadói folyamat, illetve hány alkalommal koncertezik a produkció egy évben.

A kutatás 2019 augusztusában kérdőíves vizsgálattal kezdődött, amelyet az Artisjus küldött ki regisztrált szerzőinek. Az összesen beérkezett 812 válasz alapján, magukat könnyűzenészként azonosító kitöltők által felrajzolt kép árnyalásához szakértői interjúk készültek, többek között a témában jártas addiktológussal, pszichológussal, dietetikussal, szociológussal és a hazai zeneipar kulcsfiguráival is beszélgettek a kutatók az adatfelvétel során.

Az eredményekből kiderül, hogy az általános, zeneipari prekoncepciókat alátámasztva a hazai szakma nemi megoszlásához hasonlóan a kérdőívet kitöltők túlnyomó többsége (84%-a) férfi, jellemzően a 31 és 50 év közötti korosztályból. Mindössze a válaszadók 10%-a él kizárólag vagy majdnem teljesen a zenélésből. Meglepő, hogy 53%-uk rendelkezik főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, de ez összefügghet azzal, hogy többségük nem főállású zenész, és más területen is aktív, esetleg a kérdőív-kitöltési hajlandósággal is.

Úgy tűnik, a zenésztársadalmat sem kerüli el az egyre inkább terjedő egészségtudatosság, a válaszadók alapvető életmódjukban nem térnek el jelentősen a hazai lakossági átlagoktól. 30%-uk egyáltalán nem sportol, a többiek átlagosan heti kétszer, összesen 3 órán át végeznek valamilyen testmozgást. Csaknem felük legalább naponta eszik zöldséget és/vagy gyümölcsöt, ami szinte megegyezik a magyar átlaggal. Átlagosan napi 1,8 kávét isznak, és csaknem negyedük egyáltalán nem kávézik (ugyanakkor az energiaital-fogyasztásra a kutatás nem kérdezett rá). A válaszadók 17%-a valamilyen speciális diétát folytat, pl. vegetáriánus, vagy szénhidrátcsökkentetten étkezik.

Bár a zenészek a megelőző négy hétben gyakran érezték magukat fáradtnak, stresszesnek és kialvatlannak, sokan arról is beszámoltak, hogy élettelik és boldogok voltak ebben az időszakban. Ezt a látszólagos ellentmondást talán az magyarázza, hogy a vizsgálat augusztusban, a fesztiválidőszakban készült, amikor a zenészek ugyan kimerültek, de a fellépések sikerélményt, pozitív érzéseket is hoznak magukkal. Szomorú eredmény a fentiekkel ellentétben, hogy amikor arra kérdezett rá a kérdőív a zenészeknél, hogy valaha megtapasztaltak-e bizonyos negatív érzelmi állapotokat, 19% mondta, hogy volt már pánikrohama, 30% volt depressziós, 46% szorongott és 56% átélt már negatív stresszt. Negatív lelkiállapotaik okaiként legtöbben a teljesítménykényszert, a pénzügyi gondokat és a családi-párkapcsolati problémákat jelölték be. Nemzetközi összehasonlításban az derül ki, hogy a magyar zenészek még mindig sokkal jobban állnak lelki egészség szempontjából, mint nyugat-európai kollégáik: náluk egy vizsgálatban a depresszió 69%-nál, a szorongás pedig 73%-nál megjelent.

A válaszok alapján a könnyűzenészek körében magasabb a dohányzók, alkoholt fogyasztók és kábítószert fogyasztók aránya, mint a magyar átlag, de az amerikai vagy brit zenészek körében végzett kutatásokkal összevetve a magyar zenészek szerfogyasztása nem mutat kiugró adatokat, mérsékeltnek mondható. Míg a felmérések alapján a magyar lakosság több mint 70%-a egyáltalán nem dohányzik, és naponta csak a lakosság negyede gyújt rá, a zenészek közül csak 53% mondta, hogy sosem dohányzik, és 30%-uk minden nap rágyújt. A rendszeresen dohányzó zenészek 29%-a napi 20 vagy még több cigit szív el, míg a magyar dohányosok közül csak 6% szív ilyen sokat.

A válaszadók 47%-a legalább hetente 2-3 alkalommal fogyasztott valamilyen alkoholos italt az elmúlt évben, míg ugyanez a magyar lakosságnak kevesebb, mint a negyedére igaz, és a zenészeknél csak 9% nem iszik egyáltalán alkoholt, míg a magyarok közel negyede absztinens. Marihuánát 23% szívott az előző év során, és ennek a tábornak a 30%-a legalább hetente szív. Kokainnal, amfetaminnal, ecstasyval vagy más hasonló szerrel önbevallás alapján 8% élt az elmúlt évben, designer drogokhoz 1,7% nyúlt. A szakértők szerint a valós számok ezekben a kategóriákban valószínűleg magasabbak, mert a szerhasználatot jellemzően nem mindenki vallja be.

Összességében elmondható valószínű, hogy a magyar könnyűzenészek egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy igazán nonkonform, „rock and roll” életmódot folytassanak, hiszen többségük fő- vagy másodállás mellett zenél, és nem veszélyeztetheti megélhetési forrását túl nagy kicsapongásokkal. A könnyűzenei színtér kiemelten kompetitív terület, így a fellépések és nyilvános szereplések megvalósulását kevesen kockáztatják.