2019. június 23. | -gabriella-

Harminc feletti nyomorok a Fishingen

Őszinte leszek; idén nem terveztem írni a Fishig On Orfűről, mert erről a fesztiválról már mindenki leírt mindent. Elcsépelten hangzik a családias jelző, a zenészsimogató és minden ilyesmi üres frázisnak tűnik csak. Aztán lemész „magadba rakod a régi semmit, a megszokott soha el nem jövőt” és rájössz, hogy ez tényleg még mindig az egyik legjobb hangulatú négy nap az országban. Annak ellenére, hogy idén a Kolorádóval versenyzett, valószínűleg nyert. Nálam mondjuk.

A Fishingről tényleg nem érdemes túlzó hasonlatokat gyártani, ha valaki egyszer részt vesz rajta, tuti magával ragadja az embert a helyszín az és a hangulat. A tavalyi év után a szervezők úgy döntöttek kíváncsiak a látogatók véleményére és egy viszonylag nagy kérdőív kitöltése előzte meg az idei fesztivált. Ennek köszönhetően csomó pozitív változás történt, például elég komolyan takarították a vizes blokkokat, vagy a szemét elszállításának kérdése is megoldódott, hiszen mindenhol volt szemetes. Az esőzésekkel még mindig nem lehet mit kezdeni, legalább több helyen van murva, meg néha kiírják a szervezők facebookra, hogy vigyázzunk magunkra. Ez mondjuk a fedett helyek számát is jól példázza, tekintve hogy az eső elől nagyon nem lehet hova menni. Itt kanyarodjunk is rá a szerdai napra.

Szerda:

A Fishinget az Anna and the Barbies nyitotta, jó idővel és igazi kezdő hangulattal, mondjuk mi ekkor sátrat állítottunk. Azt is a pozitívumok közé kell sorolni, hogy a sátorjegy kérdés flottul működött, alapvetően ezt a parcella felosztásos dolgot eléggé tiszteletben tartották. A security is kellőképpen vigyázott ránk, szóval fasza volt minden. Az első nap szokás szerint az asszimilálódással telt, ezen kívül a kaja sor felfedezésével. A FOO eddig elég széles kínálatot nyújtott más fesztiválokhoz képest, viszont most csak hamburger volt, hamburger hátán, vagy valami cucc, amit szénhidrátba töltenek, vagy szendvics, ami tulajdonképpen ugyanolyan mint a hamburger csak szendvicsnek hívják. Meg hot-dog. És még gluténmentesben ugyanez. Szóval kicsit meg voltunk lőve, de legalább a borfalu kárpótolt minket mindenért.  A kínálat az előző évekhez képest nem változott, de a zöldvelltelini mindig jó, szóval azt köszi! Lovasi András estjébe az utolsó két számra kúsztunk le, érdemben nem tudok mit mondani, önmaga tribute estjét tartotta, az utolsó szám közepesen sikerült, de mondta, hogy lélekben ő már hátul fröccsözik, szóval sorry. Ezek után az Ivan and the Parazol koncertjére mentünk a Mivót színpadhoz. Ekkor már alakult a hangulat, tök jó kis buli volt. Gyorsan megvitattuk, hogy Ivanék ugyanolyanok, mint a Margaret Island, csak szekta hangulat nélkül. Nagyon humorosnak éreztük magunkat. A koncert után Budapest Bárra mentünk volna, abban az esetben ha nem kezd el esni a cunami szerű eső. Az elején még nem is vettük komolyan, elmentünk a sátorig, bekúsztunk és vártuk, hogy elálljon. Aztán elment a net és lassan kezdtem feladni, úgyhogy további fröccs hiányában inkább aludtam. Egészen 3-ig, amikor az Unicum Bootleg Bar maxra felnyomott basszusára ébredtem és éltem végig Melon dj szettjét. Amúgy jó számokat pakolgatott, de annyira nem igényeltem a szívet tépő, mellkast nyomó basszust. Úgyhogy a hajnali kelésből még épp egy meleg vizes zuhany lett. Annyira izgalmas 30 fölött fesztiválozni.

Csütörtök:

Zeneileg talán ez a nap tartogatott a legtöbbet számomra. A délelőtt a strandon talált minket, ahonnan Rühös Foxi koncertre mentem a vízi színpadhoz. Ez még mindig a legjobb fesztivál élmény, és az egyik legfaszább helyszín is egyben. Amúgy a koncert vicces volt, aki nem jött jövőre megnézi a visszajátszásban youtube-on. A délután további része ismételten a Borfaluba látogatással telt, valamint Szabó Benedek beállással. Kiváló beállás volt, innen gratulálok! Megnéztem a milyenferi. zenekar utolsó két számát is, az eléggé bejött, plusz kiváló a névválasztás. Lehet, amúgy nekem csak most nyílik ki a világ, de eddig nem tudtam kik ők. Utána a Kiscsillag a Csavargó színpadon szerintem nagyon király volt, az utolsó pár számra én is lementem az első sor irányába, és üvöltöttem a számokat. Nyilván. Látszott, Lovasinak van kedve játszani, plusz a születésnapját is itt ünnepelte, kapott tortát, meg minden. Nagy volt a boldogság! Később Vad Fruttik teljest hallgattuk/pofáztuk végig. Nincs nagyon mit mondani róluk. Új számok és régi számok vegyesen. Őrület!

Itt  kezdődött a jóság: A Ganxsta Zolee és a Kartellre már igen jó hangulatban érkeztünk. Idén a Helldorado lett 20 éves, ilyenkor érzem én is, hogy jó öreg vagyok. A kezdés már szép volt, „imádlak Orfű” felkiáltással érkeztek a színpadra és igazából minden Helldoradoról ismert dal lement. Iszonyatosan jó bulit toltak le, de ez valahogy nekik Fishingen mindig ilyen. Jó a közönség, király a koncert, tökéletes a csillagok állása. Szóval Zolee-ék még mindig tudják mitől döglik a légy. Szégyellem magam emiatt, igen. Utánuk a PASO következett az „eszik a dönert a nagyorrú lányok” színpadon. Végre éjjel voltak, esküszöm ezerszer jobb volt így, mint amikor délután 6-kor játszottak a Nagyszínpadon. A Részeg című szám szépen csengett az éjszakában még másnap is visszahangzott, az Elhagytam magammal egyetemben. Vajon miért?! Gondolom, ehhez nem kell atomfizikusnak lenni. Ezek után már csak az Unicum Bootleg maradt, de az egy masszív tévedés volt.  Úgyhogy innen folyt. köv.

-gabriella-
 
Képek a [link]-szerk.