2019. június 28. | -gabriella-

Hogyan ginázzuk be magunkat gyorsan? – FOO végjáték

Adós vagyok még egy Fishinges beszámolóval, hát íme! A cím kissé félrevezető lehet azoknak, akik most arra számítanak, hogy részletesen leírom a ginázás menetét a szó szorosan vett értelmében. Itt most inkább arról szeretnék írni miért jó ötlet részt venni a Sommelier on Orfűn egy fesztiválszituációban és valójában miért rossz ötlet. Homályos emlékek, felforgatott élet! Ilyen volt a FOO pénteki napja. És röviden a szombat.

Szóval az úgy kezdődött, hogy már a tavalyi Fishingen is részt vettünk a Sommelier on Orfűn és valahogy útközben kiesett az, hogy itt péntek délután a tűző napon 12 fajta bort kóstoltatnak végig veled. Ami egyrészről jó, mert szép belátást enged a pécsi szőlőfajták mindegyikére, illetve megismertet a borfalu kínálatával is. Cserébe itt nem köpködöd ki egy korty után a bort, mert ez ugye mégis egy fesztivál. Plusz a fröccstúrával ellentétben még sétálni sem kell, csak ücsörögsz a présháznál és várod az újratöltést. Már akkor sejthettük volna, hogy ennek nem különösebben lesz jó vége, amikor az off program becsekkolásnál a kedves fiú közölte velünk, hogy idén a kb. 30 főre mindegyik borból 3 üveg helyett 6 darab jut és mivel fél 5-ig be kell fejeznünk, ezért tempósan kell majd inni. Alapvetően vannak napok, amikor ez nem okozhat problémát. De ha előző nap még éjjel fél négykor úgy döntesz, hogy neked mindenképpen Unicumot kell inni – másfelet!!!!!!-, akkor azért nem természetes a mosolyod.

Szóval felmentünk és némi feszengés után két szimpatikus archoz csatlakozva vártuk a végzetet. Úgy indult, mint minden ilyen szokott: jött az első pohár bor, beleszagolsz, nem kívánod mégis lenyomod. Hirtelen jön még egy, amúgy kiváló olaszrizling, az már könnyebben lecsúszik. Mondanám, hogy okosan felépített bor-sorról van szó, de igazából a negyedik pohár tájékán kezdtem elveszíteni a fonalat. Mindenesetre akkor sikerült feltenni magamat a térképre, amikor az egyik üveget elvéve a grafikus ismerősömmel nem sikerült rájönni mit ábrázol Szabó Zoli borának a címkéje, és feltettem a borokhoz kapcsolható legadekvátabb kérdést mindenki előtt, magának a borásznak, közben ostobán rámutatva a palackra és az ábrára: „Ez mi?”. Ez még magát az embert is meglepte, mennyire szakmailag állok a dologhoz. Amúgy egy mandula volt, utalva a marcipános jellegre. Na, hát ez ebben a mederben haladt tovább egészen fél 5-ig, amikor elindult a szabadrablás és én rárepültem a 12/13. bor után a Joó Tamás olaszrizlingjére, amit egy Theodorás üvegbe applikáltam át, Zsu barátosném pedig az egyetlen siller borra. Mondjuk belőle ekkor előtört a vérpillangó és egy kemény küzdelemben szerezte meg végül magának az utolsó pohárral. Amit aztán két nappal később a sátor mellett öntött ki, mert annyira kellett neki.

Itt még voltak tervek koncertekre, mit néznék meg de megmondom őszintén kicsit összefolytak az események és én úgy voltam vele, hogy 18:00-ra Lóci játszikon leszek, de 17:15-kor kicsit ledőlök egy 15 percre. 20:15-kor keltem, hogy a barátaink a sátram mellett állnak és arról beszélnek, hogy én bent alszom, a Zsu pedig a saját sátra mellett teljesen kiterülve. Illetve azon röhögnek milyen fotókat csináltak rólunk. Így a pénteki napot az off-program nagyrészt ki is offolta. Hahahaaaa. Mondjuk nem én voltam az, aki utána 14 órás alvási ciklust kezdett meg, mert volt bennem valami, ha már itt vagyok, és érdemi koncertet nem láttam, akkor csakis egész este a segglyuk színpadnál a helyem, ahol azért aztán még történtek dolgok. De főleg derékszögben röhögtem a semmin, meg Mikee Mykanic parádés fellépésén. Elegáns csúszás után, 25 perces koncerttel örvendeztetett meg minket, a végén pedig csak sikerült többszöri beordibálás után lejátszani a Szupercsillapgparaszt című opuszt. Ami még említésre méltó az estében: Saiid, aki egyedül letolta nagyjából az egész Akkezdet antológiát. Kurva jó volt! Előtört belőlem a tini.

És innen, minden cselekedetünk vállalhatatlan: ténfergés, röhögés a semmin, a nap előzményein, a mindenen és még azon is túl, majd hirtelen ötlettől vezérelt: menjünk le a Magyar Alter Mémek krézi srác kereső találkozójára, amit éjjel negyed háromra szerveztek a strandbüfékhez. Na az nagyon kellett. Egyrészt ráébresztett, már nem vagyok álmodozó, csillogó szemű, Dankó Pista iszogató tizenéves bölcsészhallgató, akinek az alternatív zene csak és kizárólag abban manifesztálódik, amit a nagyközönség még nem ismer és a Szenesbe jár 250 Ft-os vbk-t inni, mert ezen már túl vagyok. Mármint ezeket már mind megcsináltam és rájöttem, hogy ezen túl is van élet. Úgyhogy ezzel a rövid tanulsággal, és azzal a csodálatos ténnyel, hogy mint a hamvaiból feltámadó főnixmadár a Sommelier tanfolyam után is képes voltam némi alvás után tovább létezni, visszakullogtunk egy szomorú hot-dog-ért és aztán lefeküdtünk. Mert 30 felett már csak ez jár: borok, jó sok pirított hagyma és egy furán kimaxolt Fishing.

Szombat: strand, meleg, nem bírom tovább, eső, Szúnyog étterem, rájövés, hogy ennek már nincs értelme és hazamenés. Azért még a Hiperkarma jó lehetett volna, de már nem vállaltuk. Felnőtt döntés!

Köszi Fishing, már most hiányzol!

-gabriella-