2018. június 27. | -gabriella-

Unicummal csak kibírjuk -Fishing beszámoló 3. nap

Ahhoz képest, hogy irgalmatlan kánikulában indultunk neki a Fishing on Orfűnek péntek reggelre ennek nyoma nem volt már. Szakadó esőre keltünk, ahol mindenki addig maradt a sátrában, ameddig csak tudott. Az egyetlen optimista nézőpontja az ügynek az volt, hogy így talán nem áll kilométeres sor a kávézó előtt. Mondjuk ez bejött.

A nap első fele viszonylagos tipródással telt, tekintve hogy nem tudtunk mit kezdeni a fennálló helyezettel. Ugye a strand alapból így kilőve, a fesztivál területén pedig alig van fedett hely. Az egyik ilyen opció alá bekerül a Pagony gyereksarok, úgyhogy király meséket hallgattunk, aranyos gyerekek játszottak, és szólt az Aforman –Because I Got High című száma. Erre gyorsan ettünk sós palacsintát és megterveztük a napunkat.

Nagyjából 7-8 éve járok a fesztiválra, és már előtte is jártam Orfűn, de eddig még soha nem kerültem meg a nagytavat. SOHA. Tudjátok, minden évben eltervezzük, aztán valahogy nem úgy alakul a dolog, de mivel most extra szar idő volt és tényleg nem volt mit tenni, mind a hatan nekiveselkedtünk a dolognak. Majdcsak lesz valami volt a jelige, amúgy nyilván fejben vásároltunk telket a tónál és a többi. A táv első negyedében kezdtünk el reménykedni abban, hogy jön a kisvonat. Aztán az első büfénél ketten leváltak mi meg beálltunk a megállóba és akkor felsejlett valami a dombok között. Pánikszerű ordibálás egymás felé: „hol vannak már”, „Bandiiiiii”, „Gábooooor, ez nem fog összejönni” sikítások között végül csak sikerült mindenkinek felszállni. Remélem érezhető a pánikunk. Aztán elindult a vonat a túlpart felé és én nem éreztem túl komfortosnak a szitáló esőben. A lényeg, hogy sikerült bejutni az őrült metropolisz kellős közepébe, ahol nagy csalódásunkra nem volt zokni a kisboltban, valamint esőkabát sem. Akkor már sejtettem, hogy hideg lesz, kurva nagy. Csontig hatoló. Amúgy ezt az időkép is sugallta, szóval akkora Nostradamus nem vagyok.

Miután megtekintettük a Medvehagyma házat, a tó másik felét, ettünk levest a Muskátliban és lezongoráztunk minden lehetőséget nem maradt más, mint visszatérni a Fishing területére. Mivel mindannyian fáztunk, ezért gyorsan konszenzusra jutottunk, hogy kezdjünk az Unikum sátornál. Mi baj lehet?! Épp focimeccs ment, valaki valakivel játszott. Gyorsan konstatáltuk, hogy itt csak az Unikum segíthet. Szerencsére minden fesztiválnak megvan a saját nyereményjátéka, itt az italhoz tartozó merch cuccokat adtak kuponért cserébe. 4 cl Unicum egy kupon, 5 kupon az áhított pulóver. Könnyű matek, fázó emberek. Megtettük, amit megkövetelt a haza. Mondjuk ekkor kaptunk vérszemet. Kell sporttáska, még egy pulóver, női trikó jobb napokra, még egy gymbag… Na jó, ennyire nem volt kapacitásunk, de a végére csak összejött. A fesztivál végére…

Megállapítottuk, hogy a gömb Unicumot ábrázoló kapucnis pulcsiban simán elcsábíthattam volna Bérczesi Robit, vagyis inkább tökéletes lett a szettem az esti Hiperkarmára. Vagy Bobafettre. Vagy mind a kettőre. És csak az éltetett minket, hogy eszére már csak 70% esély volt az esőre.

-gabriella-

KÉPEK