2018. június 27. | -gabriella-
A Fishing pénteki napján fénysebességgel repült az idő. A délelőtti lehűlés, az ezzel társuló iszogatás hatására viszonylag jó kedvvel léptünk bele az estébe, ahol az Unicumos repi tárgyak már melegítettek minket. És lassan ki is sütött a nap. Lényeg a lényeg, hogy az egyik legjobb hangulatú este kerekedett az egészből. Ilyen is van!
Kicsit arról azért mindenképpen írni kell, hogy a Fishing kezdete előtt azért szépen elkezdtek pánikolni az emberek, hogy mi lesz velünk Halott Pénz, Punnany Massif vagy Margaret Island nélkül. Azért nyilván ahhoz elég nagy bátorság kell, hogy kicsit visszanyúlva a gyökerekhez, ne feltétlenül hazánk legnagyobb húzóneveivel indítsanak útjára egy nyári fesztivált, de maradjunk annyiban, ez abszolút működőképes volt a fentebb felsorolt nevek nélkül is. Mondok valami durvát: még a Wellhello sem feltétlenül hiányzott. Így lehet az, hogy a Lóci játszik Nagyszínpadon kapott lehetőséget, amit abszolút ki tudott használni. Bevallom, nem hallgatom rendszeresen őket, de a domb tetejéről az eső utáni enyhe napsütésben a Nem táncolsz jobban, mint én eléggé odavert. Pláne a WC-ben énekelgetve. Szóval eléggé hangulatos volt, és tényleg úgy éreztem tényleg helyük van itt és most. Ugyanez igaz az őket követő Ivan & the Parazolra, ahol kedves nagymamák is bólogattak az LGT-re a lépcsőn. Valószínűleg ők már tavaly is megfértek volna a régi Kacat, idén Tiszavirág színpadán. Amúgy ők abszolút koncertzenekar, akik olyan atmoszférát tudnak teremteni, mintha Woodstockban lennénk. És nem feltétlenül csak a sár miatt.
Ezek alatt már kulturáltan, sommelier módjára ittunk fröccsöt, úgyhogy a Konyha kezdőszáma is csak séta közben ért minket. Az este nagyjából a Hiperkarmától indult be ténylegesen, ahol sajnos Robira ugyan sok időnk nem volt – időpont ütközés miatt -, de még meghallgattuk, ahogy elmesél egy végtelenül szomorú történetet az iskolai éveiből. Ahol az osztálytársait külön kényszeríteni kellett, hogy barátkozzanak vele. Legszívesebben felmennék a színpadra és megölelném. Szóval innen Bobafettre mentünk, aki a PMFC-n játszott. Ugye ő az a rapper, akinek van egy gyönyörű kis tacskója a Jancsika, és irgalmatlan dolgokat írogat Facebookra. A választások környékén folyamatosan fel volt jelentve, úgyhogy ha lehet még érdekesebb volt idén mire készül. Már lefelé az úton egyszer összefutottunk vele, hol próbáltunk Jacsikához közelebb kerülni, de akkor jó tacskó módjára épp bokázgatta a fesztiválozókat, úgyhogy nem sikerült. A színpadi kép annyit változott, hogy csatlakozott Nagy Peppino a VIII. kerületből, valamit a fia, akik gondolom valami produceri ügy lehetnek mert annyit azért a koncerthez nem adtak hozzá. Nem zavart mondjuk, csak nem nagyon értettük. Mondjuk a Kotorékszeretet (sok része) eléggé ütött, ahogyan Bobafett most sem rejtette véka alá mit gondol a jelenlegi kormányról. Elég nagy üdvrivalgás fogadta. Mindenesetre elég király volt az egész szett, idén jóval koherensebb volt az egész, nem lett annyiszor leállítva a zene sem. A végén maga Janesz is fel lett emelve a tömegnek, azzal a gyönyörű fekete szőrével.
Utána nyilván lehetett tőle rohadt jó grafikával ellátott saját gyártású pólókat venni. Az emberek kint álltak a színpad mögötti backstage rész elől, de még senki nem jött ki a crew közül, úgyhogy az egyik lány kitalálta menjünk át a színpad másik oldalához, ahol szintén van egy kapu. Élelmesen, pólóért sóvárogva ugye. Bobafett pont akkor ment vissza Jancsikával a színpad mögé, úgyhogy élve a lehetőséggel leszólítottuk a művészt. Mondta, menjünk vele a csomagtartóban van. A biztonsági őrök nem igazán akarták ezt elfogadni, de azért végül csak sikerült meggyőzni őket, hogy nem őrült rajongók vagyunk, plusz valaki akkor kezdte lehugyozni a kerítést, így ott nagyobb esemény is történt. Bobafett mondta, hogy nyugodtan szolgáljuk ki magunkat a méret kapcsán, de nem igazán akartam a táskájában turkálni, úgyhogy amíg ő fél kézzel a kintieket szolgálta végül nekünk is túrt méretet. Kintről a fizetésnél kedvesen szóltak, hogy „költsed kutyakajára a pénzt”. Jancsika itt már igazi tacskó üzemmódba váltott és nem nagyon akart továbbmenni, úgyhogy befékezett és megmakacsolta magát. Nekünk meg lett pólónk. És röviden: boldogan elhagytuk a területet.
Na, itt azért eléggé túl voltunk mindenen, ami az estét illeti. Elefánton szolidan ugráltunk és örültünk magunknak – szokásos -, amúgy elég fasza kis koncert volt, elég sok emberrel. Aztán a gaszto soron került el egymást a többiekkel, akik végül a Szempölre nem invitáltak minket. Mint kiderült talán nem is akkora baj. Majd idegenekkel a dagerrotípiákról beszélgetve kelt fel a nap a tó fölött. Abban a reményben feküdtem le, hogy reggel nem a szomszéd szar zenéje kelt majd.
Andrea, -gabriella-
Képek: INNEN