2018. június 26. | -gabriella-

A nap, amikor sommelier lettem – Fishing 2. nap beszámoló

Sokat gondolkoztam már azon, vajon miért van az, hogy emberek elmennek fesztiválozni, felállítják a sátraikat koncentrikus körökben és mindenképpen a saját hangszórójukból a saját zenéiket nyomják orrba-szájba. Főleg, ha ezt reggel 8-től csinálják és meghatározhatatlan power punk, folk, gypsy, elektro az. Szóval ebben a hangulatban indult a Fishing csütörtöki napja a Heaven Street-en, azt innen is köszönjük! Mondjuk innen csak felfelé vezetett az út!

És ez az út egészen a Borfaluig vezetett, de ne haladjunk ennyire előre. Kihasználva a jó időt még gyorsan elugrottunk strandolni, ahol agonizálva töltöttünk el 2 órát a napon lángossal. Roppant büszke voltam magamra(unkra), hogy ebben az évben végre sikerült egy off programot is leszervezni. Mivel a fröccstúrát mindig kicsit esélytelennek érzem, a Konyhakör pedig iszonyat jó menüt állított össze, elég hangulatos környezetben, mégsem éreztem a flowt velük kapcsolatban. Hiba volt, de mindegy. Ettől függetlenül a Sommelier on Orfű remek választásnak bizonyult. Ez ugye arról szól, hogy 12 fajta bort kóstolhatsz meg és közben elmagyarázzák melyiknek milyen a savgerince. Na jó, azért nem annyira durván mentünk bele a dolgokba.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban soha nem vettem még részt borkóstolón, úgyhogy nem nagyon voltak elvárásaim az üggyel kapcsolatban. A regisztrációs pultnál a kezünkbe nyomtak egy rohadt szép poharat, aztán felküldte a présház mellé, ahol az árnyékban fel volt állítva pár sörpad. Ugyan a leírás borkorcsolyát írt, azért az mégiscsak vizes kifli volt, de ezt leszámítva a pécsi és villányi borrégió elég korrekt, szépen felépített bemutatása volt ez. Maguk a borászok is jó arcok voltak, tökéletes volt mindegyik ital, így sokkal műveltebbnek éreztem magam utána és a későbbiekben azt is tudtam melyik Irsaiból kell inni a hosszúlépést.

A saját szemszögemből így nézett ki a sztori: Ismeretlenek mellé beülök a sörpadra, ami dől előrefelé, mindenki feszeng. Elindul a kóstolás, gyöngyöző bor, Szabó Úr is megérkezik, viccek. Valahol a közepén Lovasi és Németh József Szőkített nője. 4. bor után elindul az asztalnál az interakció egymás között, kis kuncogás a vizes kiflin, mint étel. A közepe tájékán a borászok beállnak középre, így nehezebben látszik, hogy épül a Konyhakörösök bükkfa füstölője. 6. bor: egyre jobban lenyűgöz az a füstölő és a pisztrángok is nagyon szépek. 8. bor: ez már hányadik, amit iszunk?! Torzult zajnak minősül, amit a borról mesélnek. 10. bor: felállok, megnézem már azt a bükkfa füstölőt, lenyűgöző ez az egész. Egy srácot is megbabonáz az egész, úgyhogy ő felteszi a Konyhakörösöknek azokat a bugyuta kérdéseket, amik bennem is motoszkálnak, ezzel elintézve a piszkos melót. Visszaülök, megint feltevődik a kérdés hányadik bor ez, valami testes vörös, de szép a címkéje. Lefotózom, ilyet még venni fogok. Bakonyi Péter vicceseket mondd, a padtársinkkal nevetünk. Végre itt az utolsó bor, olyan mintha a pincét innám meg. Leterelnek a hegyről, nehezen megy, kapunk rétest. Délután 5 óra és a Takács Eszter alatt már be vagyok rúgva. Innen szép nyerni!

-gabriella-

Képek: INNEN