2018. június 25. | -gabriella-

In medias res fesztivál – Fishing beszámoló 1. nap

Lezárult a Fishing on Orfű, amelyet június 20 és 23 között rendeztek meg a fesztivál nevét is szolgáltató baranyai községben. Ismét felszerelkeztünk mindennel és belevetettük magunkat a dombokkal szegélyezett buliba. Azt már ezren leírták, hogy ez a legcsaládiasabb fesztivál, ide még a zenészek is bulizni járnak, de mi az, amit esetleg még nem?! Szerdától indulunk, mivel az az első nap ugye…

Kezdjük az elején: rohadt nehéz volt sátorjegyet szerezni a FOO-ra, hiszen jóval nagyobb a kereslet rá, mint amit a kínálat elbír. Nyilván így jegyüzéreken át, random arcokon keresztül minden erőnkkel azon voltunk a fesztivál előtt, hogy sikerüljön valahova végül lepakolni magunkat. Jelentem sikerült! Ami más volt a tavalyiakhoz képest, hogy 2018-ban nem voltak a fesztiválnak hivatalos szponzorai, ami igazából semmit nem változtatott a tényen, hogy menni fog ez „saját lábon” is. Minden évben megállapítjuk az első fröccs fölött, hogy olyan mintha el sem mentünk volna, ami szerintem jó, vagy legalábbis én élvezem. Faszák voltak az új helyszínek is, de erre majd később kitérek, most nézzük a szerdai programot.

Szóval „in medias res” indult az egész, tekintve hogy nem volt nulladik nap, így a felvezető Kispál nagykoncert helyett most fellépők garmadája árasztott el minket. Őszintén bevallom, a kínálat közül nekem ez volt a szívem csücske nap, főként mert száz év után először most láttam az Erik Sumo-t élőben.

A Pannonia All Star Orchestra tökéletes felvezetésnek bizonyult, bár a dallista nagyon emlékeztetett a tavalyira. Mondjuk vicces volt a Star Wars feldolgozásra bevonulni a Tiszavirág Nagyszínpadhoz. Nagyjából 45 percet játszottak, korrekten végigtolták az egészet. Egy kis Részeg, plusz régi klasszikusok. Jó volt ez, na. Sportfröccs, napfény, domboldal, fesztiválhangulat. Itt azért ez megütött.

Innen a Tasmán Ördög Nagyszínpad felé vettük az irányt a Rájátszásra, ami szintén jó volt. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik ezt sikerült rendesen végigpofázni. Nyilván a ki mit akar enni, mit szeretne inni vonalon mozogtunk, szóval semmi világmegváltó dolog nem volt benne. Verseket sem elemeztünk, az a zenészek dolga volt. Pontosan a fentebb említett dolgok miatt csak néztük, ahogy az emberek Intim Torna Illegálra szaladnak, vagy Bagossy Brothers-re buliznak. Mondjuk a „Valahol”-t sikerült beleénekelni a pultos fejébe az egyik standnál, de mivel ő is ugyanezt csinálta velem, eztán megbocsájtóan mosolyogtunk egymásra. A Borfalu felé pedig fűben csókolózó párttól tudtam volna meg, mi is volt a már fentebb említett szám, de szerintem a humoromat nem mindenki értékeli, úgyhogy ballagtunk tovább a hegyre.

A Borfalu még mindig a legjobb helyszín az egész fesztivál területén. Nyilván ebben benne van az is, hogy gyönyörű a kilátás. Szerencsére volt egy új terasz is, így sokkal több ülőhely volt. Ez nagy öröm, mert elég megterhelő felmászni odáig. Nekem. A lényeg azonban az, hogy hangulatosan ittunk jó borokat miközben Szászcsávás Band szólt a háttérben. Rétes ropogtatás, további beszélgetések és örülés annak, hogy végre megint Fishingen vagyunk. Na innen folytatom.

-gabriella-, Andrea

Képek: INNEN