2018. június 25. | -gabriella-
A szerdai nap kezdett elhatalmasodni rajtunk és egyre rutinosabban mozogtunk a Fishing on Orfűn. A Panoráma Camping kiváló adottságait kihasználva laza kardió órán vettünk részt és fel-le sétálgatva hallgattunk bele a koncertekbe. Az este egyik felén már túlvoltunk, de még csak most jött a java: Óriás, Vad Fruttik és a legjobban várt koncert: Erik Sumo. Ja, és természetesen Ganxsta. Nézzük!
A szóval szót mellőzve kezdeném mondandóm: sétálgatás közben a valamiért PMFC színpadra kerül Óriásba hallgattunk bele. Mármint nagyjából két szám ereéig csatlakoztunk az ottani tömeghez, az meg ugye pont a Fát döntenék volt, szóval én örültem magamnak. Láthatóan a közönség is örült, a zenekar is örült. Mindenki boldog. A következő állomás a Nagyszínpadon játszó Vad Fruttik volt, ami vegyes érzelmekkel töltött el. Az új számokat még nem nagyon hallottam, úgyhogy egy kis újdonságot is hozott a buli. A színpadi kép még mindig király, a világítás is elég fasza. Marcell mondott egy imádságot, az elég fura volt nekem. Mondjuk a közönség vevő volt a dologra, úgyhogy maradjunk ennyiben. A lényeg a lényeg, hogy a Gabit még meghallgattam aztán továbbálltunk iszogatni. Fesztivál rendje-módja szerint.
Lépjünk is át a katarzis állapotba, az Erik Sumo Bandre. Kicsit féltem tőle, mivel pár évvel ezelőtt az Anima Sound System buli nagyon nem jött be, és régi idolokat alapból necces száz év után összeereszteni. Nyilván azért mert nem mindig lesz olyan, mint régvolt fiatalságomból emlékszem. Arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon ez egy nosztalgia vonat lesz-e, vagy a Liza és a rókatündér zenéjét hozzák-e le Orfűre?! Itt jegyzem meg, a filmet még mindig nem láttam és TUDOM, hogy meg kell nézni. Visszakanyarodva a koncertre: Tökre boldog voltam amúgy mindentől. Nagyon jó volt a színpadi kép, ahogy Harcsa Vera és Kiss Erzsi együtt zenél a dalok hangzásától, mindentől. Mostanában nagyra értékelem a korrekt koncerteket és órákat tudok róluk áradozni még úgy is, ha esetleg a számokkal 100%-ig nem is vagyok tisztában. De ez az este eszembe juttatta miért szerettem bele anno ebbe a zenekarba, milyen volt az A38-on egyszer az a koncert. Úgyhogy bárkinek ajánlom ezt a régi/új Erik Sumot, hogy élőben is nézze meg őket, mert tényleg WOW az egész. Nagyon odapasszolt a fesztivál hangulatához is, szóval már az első nap teljesen odáig meg visszavoltam. Szar poénként még idetűzöm: mert diszkó volt a fejemben. Ezen is túl vagyunk.
Ezután a Misina Sátor felé vettem az irányt, mert a tavalyi kedvencemet Gannxsta Zolee buliját nem igazán szerettem volna kihagyni, még ha csak az Helldorádóra értem le. Mármint nyilván a ráadás két számra belecsápoltam a buliba. A többiek legalább rendesek voltak és a világ legjobb bulijaként jellemezték. Mindegy, ez ilyen ha sok érdekes koncert megy egy helyen. A következő program egyértelműen csak a wc-re járás lehetett. A másik legnépszerűbb helyszín a fesztiválokon. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem szerdán többet mentünk mosdóba, mint koncertre. Ezen lendüljünk is túl. Ekkor elérkezett a pillanat és a Bahamákról csak a Belga koncertre leérkező ismerősömet is elérhette a katarzis, idén végre a Nagyszínpad lankáin emelgethetett a nyakába random embereket a Zsolti a béka közben. Sajnos én személy szerint leakadtam rég nem látott ismerősöknél, úgyhogy a Besh O Drom előtt, Belga alatt, aztán a Besh O Drom alatt ott dekkoltam a pultnál. Itt már nagyon este volt. Egy idő után csak azt hajtogattam, hogy másnap kettőre Borkóstolóra megyek. Okos, felnőtt döntések. Be kellett még nyomni rá hajnalban egy palacsintát, miközben a gasztro soron parasztvakítunk idegenek között.
Ilyen ez a fesztivál, megjöttünk!
-gabriella-, Andrea
Képek: INNEN