2017. június 30. | -gabriella-

Bérczesit nem lehet elfelejteni – FOO harmadik nap beszámoló

Már a Fishing pénteki napjánál járunk, amely egyben hivatalosan a harmadik volt. Meglepő módon a fesztivál line up-ja nem kecsegtetett túl sok jóval, mégis zeneileg az egyik legjobb este volt. A bulit egy kisebb vihar előzte meg, ami miatt a legtöbb színpadon csúszás volt a programban. Nálunk pedig totális időzavart okozott, hosszan elnyújtott fröccsözést és vacsorázást.

Pénteken nem voltunk túl kipihentek, úgyhogy az estét egy egyértelmű strandolás előzte meg. Itt ért minket a vihar is, ahol rezignáltan fogadtuk el, hogy valószínűleg a sátrunk már rég beázott. Szó-szót követett, fröccs-fröccsöt és már csak kicsit voltunk feszültek. Miután áldoztunk a gasztronómia oltárán, már rég annyi volt az idő, hogy a Maszkura és a Tücsökraj végére értünk csak oda. Elég nagy buli volt a Jameson sátorban, így ez arra enged következtetni, hogy nem csak az utolsó 10 perc volt fenomenális.

Feljebb merészkedve az Ivan and the Parazol játszott a 10. Nagyszínpadon. Ugyan az ő repertoárjukat annyira nem ismerem, de elég jól szóltak. Közben arról elmélkedtünk, hogy a színpadon mindenki egy jó tíz évvel fiatalabb nálunk. Rég láttam ennyire karizmatikus frontembert, akinek ilyen szintű higanymozgása van. Jelenleg talán ők az egyik legizgalmasabb „új” zenekar, akikkel érdemes is foglalkozni. Annak ellenére köt le, hogy a számokat egyáltalán nem ismertük. Kivéve az Illés feldolgozást. Szóval csak rébuszokban az egészről. Az pedig csak duplán rátesz egy lapáttal, milyen szintű sztárkultusz lengi őket körbe. Ivan meg is jegyezte, hogy hozzá bátran oda lehet menni a buszon, vagy a villamoson, mert ő mindenkire emlékszik. Ennek értelmében álltak a backstage előtt a lányok-fiúk és vártak a zenekarra. Ilyet tényleg csak Halott Pénzen látni. Egyébként a koncert annyira jól ment, hogyha a színpadmester nem szól rájuk: „idő van”, ők még mindig a mikrofonállványokat borogatnák egymásra és jammelgetnének.

A Kacat Nagyszínpadon a Punnany Massif váltotta őket. Többször felesleges leírni: nem volt jó a hangosítás, és ez kérdéses kinek a hibája. Mindenesetre egy korrekt koncert volt, amit a domb tetejéről nehéz értékelni. Pedig érdekes lett volna, hogy a zenekar hogyan reagál az orfűi bulira. Sajnos így viszont csak azt lehet mondani, lement ez is. Nem volt rossz, de nem ez volt a Fishing meghatározó koncertje.

Viszont a Ganxsta Zolee és a Kartel mindent kárpótolt. A Jégre teszlek 20 éves megjelenését éltető buli ugyanis annyira jól sikerült, hogy konkrétan újra szerelmes lettem beléjük. Persze ehhez kellett az is, hogy igazi fanatikussal álljuk végig a bulikát. Dopman helyett egy Bence nevű Kispesti srác nyomta a szöveget, ráadásul az egész banda tiszteletét tette az estén. Még Steve is lent volt. Korrekt, mindent érintő koncert volt; Rossz vér, Don Döglégy, Heroin, Keleti oldal, Nyugati oldal. Jó volt a vizuál is a háttérben, szóval tényleg mindenre odafigyeltek. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ezt a koncertet nem minden fesztivál közönsége érdemli meg. Szóval különlegesek vagyunk. Azért több zenekar tanulhatna az Zolee-tól és csapatától, milyen is egy igazi fasza gyerek a színpadon. Talán a Hiperkarma és Bobafett mellett ők voltak a legjobbak.

Itt kezdtünk kicsit megőrülni, ennek értelmében éjjel egyre a Tűzhöz közel színpadhoz már eléggé felajzott állapotba érkeztünk meg. Valahogy érezhető volt, hogy háromnál több ember lesz kíváncsi Bérczesi Robi egy szál gitáros "Én meg az ének" előadására. Azt is tudjuk, hogy egy ilyen belsőséges koncertet illik csöndben végigállni, de ez nekünk már nem ment. Robi nagyon jó volt –szokás szerint-, nálam az „i”-re a pontot az Engem nem lehet elfelejteni előadása tette fel. Bérczesit nem lehet elfelejteni, akár van nála egy gömb Unicum, akár nincs. Ezt rajtam kívül még jó pár ember meg tudja erősíteni. Főleg azok, akik az erdőben ezen a különleges helyszínen ilyen későn is elmentek rá.

Ahogy az örök mondás tartja: „jobb lefelé ballagni a hegyről”, ennek értelmében lementünk az Akkezdet koncert végére. Szerencsére még elmotyoghattam a Mivel játszol végét. Úgyhogy azt innen köszi!

Pénteken ahány helyen voltunk, annyi jó koncertet láttunk. Komolyan, az egyik legjobb és legkorrektebb este volt az egész fesztivál alatt. Mondjuk ennél a pontnál már nagyon szerettünk mindenkit, úgyhogy áttettük magunkat szombatra.

Hurrá!

Képek: INNEN.