2017. július 3. | -gabriella-

Volt-e kisállat mutyi a Fishingen? FOO. negyedik nap beszámoló

És elérkezett a Fishing On Orfű utolsó napja. Ahhoz képest, hogy 2017-ben öt napos volt a fesztivál, úgy rohant át rajtunk, mint egy gyorsvonat. Lankadatlan lelkesedéssel vágtunk bele a szombat estébe is, mintha csak akkor érkeztünk volna. Ez nyilván nem igaz. A hét arra volt jó, hogy ráébredjünk; Kiss Tibi nem lehet benne minden zenekarban, illetve a Borfalu és a PMFC Színpad után a Tűzhöz közel a legjobb új helyszíne a FOO-nak.

A szombat fél árboccal indult. Kicsit olyan volt, mint amikor minden zenekar tisztában van vele, hogy az emberek elfáradtak. Sajnálatos, hiszen még meg tudtuk volna nyomni a végét. Az Ørdøg koncertjével indítottunk, amin ugyan sokan nem voltak, viszont elég élvezetesre sikerült. Ahogy azt a frontember említette, őket a Petőfi Rádió is csak hajnali 5 és 6 között játssza, így nagy ovációra nem számítottak, de az este felvezetésének teljesen jó volt.

Ezt kis császkálás, illetve padnál ücsörgés követte, amiről közvetlenül 30Y koncertre mentünk. Elég lassú volt az egész, bár lehet, ha táncoltam volna, az is lassítva mozgott volna.  Beck Zoliék hozták a tőlük elvártat. Itt merült fel először az a bizonyos kisállat mutyi, amin aztán sokáig elmélkedtünk még. Tekintve, hogy a fesztivál előtt meghirdetett szavazás egyesek szerint le volt zsírozva. Mert ugye az nem lehet, hogy elég egy hét megszavazni melyik állat legyen, aztán befényképezni és végül legyártani azt a baromi nagy molinót. Látták a hajtást rajta, az nem egy hetes. Hogyne. Amúgy is Kelemen jobban  mutatott volna rajta.

A Hollywoodoo koncert egyetlen extrája a Boldog születésnapot éneklés volt, ami egy nagyon aranyos gesztus volt Trócsányi Gergő egy éves kislánya felé. Ahhoz képest, mennyi ideje nem láttam őket színpadon, sok minden nem változott.
Újabb császkálás, magunkkal mit kezdeni nem tudás és iszogatás követte az eseményeket. Ebből látszik, hogy sok célunk nem volt. Újból a PMFC-nél találtuk magunkat és gyorsan meghallgattuk a Black Peaks koncertjét. Az egyik legjobb buli volt, komolyan mondom. Meg is világosodtunk gyorsan, érdemes a zenekar közönségéből pasit találni magunknak, azok úgyis lefárasztják magukat a metál örvényben. Nem lehet szavakba foglalni, de tényleg felszabadító volt az egész. Nem mondom, hogy mostantól csak őket hallgatom majd, de ez így az újdonság erejével hatottak a Halott Pénz, Punnany tengelyen. Innen nyilván csak a Borfaluba
mehettünk.

Megettünk ketten egy óriás zsíros kenyeret. Libazsíros volt. Szép emlékek a dombtetőről. Közben kezdett a Kiscsillag. Ahogy jöttünk le a hegyről egyre többen ismételgették: szar a koncert. Hátul tényleg rossz volt, hosszan indult be. Mire mi az elejére értünk már teljesen jó volt a hangulata. A melankolikusból átcsapott Van-e szándékba. Oldalt ért minket a vége, de nem ez a lényeg, hanem a záróhangverseny. Összességében elég fasza volt, hogy az elmúlt 10 év dalait egy kórussal foglalták össze. Sőt, a Belga Egy, két, há című száma nagyon vicces volt. De azért hangversenynek túlzás lenne beállítani. Lovasiék ettől függetlenül méltón zárták le a tizedik Fishinget.

Pont arról beszélgettünk másnap a kocsiban, hogy mennyire jó hangulata volt az egésznek. Nem volt macerás, nem volt terhes az öt nap. Pont jó volt. Be is rúgtunk, koncerten is voltunk, nem estünk el, le sem égtünk. Abszolút pozitív.

Jövőre azért lesz Heaven Street Seven?

Képek: INNEN.