2017. június 27. | -gabriella-

Soft pornó az első napon?! – FOO. első nap beszámoló

A Fishing on Orfű legerősebb zenei felhozatalát mindenképpen a fesztivál első napján kaptuk, hiszen mindenki megtalálta a magának való koncertet. Olyannyira, hogy akár a fesztiválon kívül rekedtek is kaphattak egy kis ízelítőt abból, milyen a FOO. Nemcsak azért, mert már ellentábora is van, amely „Kimaradtak Nagyszínpda” címen futott a stand melletti pizzériánál, hanem mert mondjuk a Vizi színpadnál komplett koncerteket kaptunk.

A Vizi színpad nem új találmánya a fesztiválnak, ennek ellenére az egyik leghangulatosabb. Igaz másnaposan nem egyszerű elszenvedni magunkat odáig, viszont a vízben ülve, ezer fokban mégiscsak jobb, mint buli szettben feszengeni a domboldalban. Mindegy, mi a Ricsárdgírt kaptuk, meg előtte a Tóátugrást. Utóbbinak semmi értelme. Mármint lehet régen volt, de az annyira nem köt le, hogy három hülyegyerek hasast nyom bokáig érő vízbe. Mondjuk, ennek viszonylag ellent mond, hogy az első sorban „izgultuk” végig az egész történetet. Az is sokat elmond az egészről, hogy a legérdekesebb momentum az volt, amikor egy lány fejtől bokáig behúzott, kivágások nélküli dresszben besétált a tóba. Később a Soreii & Poolek játszott ugyanitt, az legalább távolról jól hangzott.

Aminek azonban némi kulturális értéke is volt, az az Európa Kiadó. Szerencsére most kevesebbszer kellett üvölteni a Mocskos időket, mert a végén lejátszották. Egy elég korrekt felvezetést nyomtak 40 perc alatt a Kacat Nagyszínpadon, szépen megalapozva azt az alternatív hangulatot, ami az egész estére rányomta a bélyegét. Számunkra a Hiperkarma volt az elsődleges célpont a többi csak időeltöltés, úgyhogy ebben a hangulatban a Mary Popkids koncertjét végigbeszélgettük, úgyszintén a Szabó Balázs Bandáját. Egyik sem volt rossz, a melegben pont kellemes volt mind a kettő fröccs mellé.

Viszont, ami ennél érdekesebb az a The Carbonfools megjelenése a line up-ban. A hang ismerősen hatott, ahogyan a dalok is, de úgy tűnik Tituszon kívül mindenki lecserélődött a bandában. Kérdés, így mennyire lesznek érdekesek. Nem volt rossz egyébként így sem, csak száz éve nem hallottam róla, aztán egyszer csak ott vannak. Érdekes mindenképp. Hajrá, drukkolok! Na, de visszatérve a fesztiválra: A Vad Fruttik hozta a tőle elvártat. Azt itt meg kell jegyezni, hogy a Lovasi nap után a Nagyszínpad hangosítása vállalhatatlan volt. Nem lehet tudni miért, tekintve, hogy előző nap még menta dolog. A Vad Fruttikon azonban már nagyon érződött ez, és fent kb. suttogásnak hatott a koncert. Azért így is tisztességgel végigálltuk, örültünk magunknak. Főleg az a lány volt meghatva, akinek itt kérték meg a kezét. Sok boldogságot innen is! Az ezt követő időt lézengéssel és a Red Fang nem megtekintésével töltöttük. Meg fénnyel. Sajnos. Ez pedig exponenciálisan emelt a hangulaton is.

Szerencsére Hiperkarmán sikerült előre furakodni és maximálisan kiélvezni az első sorok nyújtotta bulit, ami ha akarom, ha nem magával ránt. Robi ufókat vizionált, mi meg azt, hogy rohadt jó a koncert. A Lidocainra már a harmadik sorban zúztunk és vártuk a feloldozást. Bérczesi még mindig az egyik legjobb koncertzenész, teszi mindezt úgy, hogy valószínűleg a túlélésre játszik. A korszakának egyik legmeghatározóbb alakja, aki nélkül nagy űr keletkezne bármelyik nagyszínpadon. Remek közönséget mozgatott meg, egy egész mecseki domboldalt, klasszikus és új dalokat vegyesen játszva. A Top3 koncertben mindenképpen benne volt.

Őt a Soerii& Poolek váltotta a 10-es színpadon. Úgy tűnik visszatértek a gyökerekhez, mert olyan soft pornót nyomtak a lányok a színpadon, mint amikor elkezdték. Elég fasza volt amúgy a koncert is, de azért a félmeztelen plasztikázott smároló lányok beleégtek a tudatomba. És emellett nyilván eltörpül az, hogy melyik szám után, melyik következett. Amúgy is mindegy volt, ekkorra a közönség nagy része már magáról sem tudott. Úgyhogy ott volt minden fancy seggfej.

Akinek még volt ereje, az az Absolutoriumban zárta az estét, ahol Likó Marcell és Kecske dj-zett és ennek megfelelően számokat is játszottak. Nehéz lenne megmondani milyen számokat, de voltak dalok. Az emberek táncoltak is rá. Levezetésnek teljesen jó volt, de Bérczesi akkor is mindent felülírt. Legalábbis aznap, amikor még Jancsika nem lett kultikus személy. Aztán jött a csütörtök...

Képek INNEN.