2017. június 26. | -gabriella-

Lovasi fesztivál – FOO beszámoló, nulladik nap

Az idén 10. életévét betöltött Fishing on Orfű közhely nélkül még mindig az egyik legbarátságosabb fesztivál. Már az indulás előtt tudni lehetett, hogy a központi téma az ünneplés lesz. Egyrészről mert Lovasi András idén töltötte be az 50-et, másrészről mert a fesztivál maga az első x-et tapossa. Ugyan az elmúlt három évben már megszokhattuk, hogy a nulladik nap a Kispál köré szerveződik, most annyiban volt más a helyzet, hogy egy egész Lovasi antológiát kaptunk. Vegyes érzelmek, irgalmatlan jó hangzás, nagy klasszikusok jellemezték.

Június 20-án nyitotta meg a kapuit a Fishing on Orfű, ami idén már öt napos megafesztivállá duzzadt. Szokás szerint a nulladik nap Lovasi és ismeretségi köréről szólt, amivel tulajdonképpen nincsen semmi baj. Bár az elmúlt három év a Kispál vissza-visszatérését dolgozta fel, addig idén minden Lovi projekt szerepet kapott a színpadon, így a fő csapásvonal mellett Bandi a hegyről dalok, valamint Kiscsillag is elhangzott. Az estét a Csík zenekar vezette fel, nem túl meglepő módon. Mi mondjuk a Borfaluban hangolódtunk, ahol Takács Eszter utána Bujdosó Trió játszott. Velem ellentétben mindenki más tisztában lehet azzal, hogy az utóbbi zenekarnak semmi köze nincsen Kiss Tibihez, én továbbra is tartom magam ehhez. A fröccs jól csúszott a zenéhez, úgyhogy az idén Kacat színpadra keresztelt Nagyszínpadhoz már jó kedvvel, bőséggel érkeztünk.

Mi büszkék és erősek voltunk, Lovasiék pedig egy elképesztően jól hangosított bulival vártak minket. A tavalyi koncerthez képest érdekes lehetett, hogy mit tudnak még mutatni a közönségnek. Akkor azt hittük, ott tették fel a pontot az „i”-re. Személyes véleményem, hogy ez az egyveleg baromi jól fog menni a novemberi Papp Lászlóban, de itt valahogy nem kötött le. Ugyan a dalok ismerősek voltak, Emesével, Barlangban dobolokkal, Jutkával és Csillag vagy fecskével, esetleg a Sirállyal szegélyezett két és fél órában, mégis nehéz volt feldolgozni negyedszer is. Nyilván tele volt a színpad sztárfellépőkkel, mint a már emlegetett Kiss Tibi, Németh Juci, Csík zenekar és természetesen Varga Livius egy idő után sok volt. Tudjuk, hogy Lovasi kikerülhetetlen tényezője a magyar zenetörténetnek és ennek megfelelően a saját fesztiváljának, így negyedszerre - ebben a jubileumi évben - már nem kötött le.

Azonban biztos vagyok benne; velem van a baj. Ha jövőre is Lovasié a nulladik nap, legyen az övé, végül is hozzá megyünk házibuliba Orfűre, nem hozzám. Innentől kezdve addig játssza végtelenítve a De szeretnéket, amíg akarja. Nem?

Képek INNEN.