2016. június 30. | -gabriella-
A Fishing on Orfű utolsó napja ugyanúgy kezdődött, mint az azt megelőzőek. Ennek értelmében végtelen bolyongásba és döglésbe kezdtünk ezen a forró nyári napon. Új bázisunkon hosszú órák teltek el, közben fogyott némi fröccs is, na meg meggyszörp és bizonyos időközönként megjelent Palkó, aki nagy öleléssel üdvözölt. Egészen hangulatos volt.
A szombati napban volt némi potenciál, hiszen egyrészt másnap indultunk haza, másrészt pedig jó koncertek kerültek terítékre. Igazából akkor még a vihar szelét sem lehetett érezni. Azt gyorsan eldöntöttük, hogy aznap a Nagyszínpad és Ákos között fogunk ingázni, esetleg egy kis slam poetry fog beleférni. Mert azt meg férjen már bele a beosztásunkba. Így a PMFC színpad után további fröccsöktől felvértezve a Pál Utcai Fiók koncertjén találtuk magunkat. Domb tetején, a már megszokott helyszínen találkoztunk barátainkkal. Igazából nem volt rossz a koncert, de mi egymásra koncentráltunk, így sajnos nem tudom megítélni Lecsóék életük fellépésén vannak-e túl, vagy sem. Nyilván.
Közben egy fontos üzenetet kaptam, így egy-kettőre a fény pultnál találtam magam. Áldásos hatását azonnal megtette és az Óriás koncertjén már bódultan álltam. Emlékszem a tavalyi Fishingen annyira nem tetszettek, de most kifejezetten jól szuperáltak a színpadon. Mondjuk a Fát döntenék az első etapban le is ment, nekem meg kopott a szövegtudásom az előző albumuk óta, így valószínűleg ha énekeltem is, az csakis valami kamu lehetett. Kis közjáték következett, majd ismét fény és máris ment a 30y.
Beck Zoliékra már felélénkült mindenki. Legalábbis félig-meddig. Közösen kerestünk nekem fesztiválbarátot Tinderen, de annál tovább nem jutottam, hogy: mit iszol, hol vagy. Nem sikerült megtalálni az igazit, pedig a Bogozd ki szép aláfestés lett volna. Mindegy, azért még élek. Ekkor kezdett bekúszni a FOO-ra a vihar szele. Sötét fellegek jelentek meg a dombok között, felélénkült a szél és mindenki elkezdett rettegni. Az esőtől? A villámoktól? Ki tudja. Barátnőmmel úgy döntöttünk ez lesz a legjobb időszak arra, hogy átnyálazzuk gyerekkorunk kedvenc ausztrál diáksorozatait. Így az Elefánt alatt, már egy fiktív kenguru dalt énekeltem, miközben Szívtipró Gimi karaktereket soroltunk fel egymásnak. Mindez azért történhetett meg, mert a koncertek 35 percet csúsztak a vihar miatt. Amivel nem is volt baj, át is röhögtem az egészet, sőt! Ennek függvényében értünk oda a Vad Fruttiknak a végére. Én még hittem benne, hogy lesz a Gabi. Addigra már volt a Gabi. Mindegy, majd legközelebb névvel, címmel. Azért még a Nekem senkim sincsemet eldüdörögtem. Lehet ez mostanra már valami hagyomány.
Szerintem ezen a ponton egyébként hatérozottan kezdtünk szétesni. Még több alkohol, még több nevetés. Az idő oly’ gyorsan száll – ahogy a költő mondaná-. Hiperkarmára teljes extázisba kerültünk. Pláne, mert délután láttam Robit a melegítő nadrágjában és ez jobban tetszett, mint a farmerja. Sajnos itt egy elhibázott döntést hoztunk, és felmentünk a borfaluba. Mert ha vársz egy koncertre, akkor ne menj el róla. Annak ugye sok értelme nincsen. Mindegy, a Nagyszínpad fölötti WC-ktől tökéletesen lehetett hallani az utolsó pár számot. Az öt csepp eső utáni sárban az emberek a dombon csúszva szálltak alá Bérczesi aláfestéssel, ami azért megadta az alaphangulatot. Ez volt az a pont, ahol még éreztük; meg kell nyomni az utolsó napot.
A Gypo Circussal zártuk az eseményeket. Kis túlzással, de az volt a Fishing egyik legjobb koncertje. Számok szövegeinek ismerte nélkül is, végig lehetett ugrálni az egészet, ráadásul zenész simogató távolságból. Közben valami srác ölelgetett, amit nem nagyon értettem, mert leginkább ugráltam. De aranyos volt, innen köszi! Ha van tanulsága az egésznek, akkor az az, hogy mindenki menjen el Gypo Circusra és nézze meg őket élőben, mert nem fog bennük csalódni! Miért tennék?
Ezek után már csak egy dolgunk maradt: inni még valamit. Aztán másnap összepakolni és várni 2017-ig!
Köszi Fishing, még mindig a legfaszább fesztivál vagy! Köszi emellett Sacinak és kedves férjének, mert életet mentettek, a tűzoltónak és a fegyőrnek, hogy 3 év után még mindig emlékeznek, az olaszrizlingek és az Aquaparknak. Jövőre reméljük, ugyanott találkozunk!
-gabriella-