2014. december 21. | Dobos

Kicsi sziget, nagy zene: Izland

Izland izolált északi világa és Magyarországnál alig nagyobb területe egyáltalán nem feltételez olyan erős zenei színteret, amivel a szigetország egyébként rendelkezik. A mindössze 300 000 ott élő emberre azonban olyan erős előadók armadája jut, hogy az lehet az érzésünk, ott tényleg mindenki tud zenélni. A kis ország ugyanis – főleg az utóbbi években – megállás nélkül termeli ki a popkultúra számára is maradandó művészeket. A Battle Of Bands izlandi verziója (Músíktilraunir) évek óta szállít nekünk olyan újdonsült kedvenceket, mint az Of Monsters And Men, vagy az Agent Fresco. Izland lenne tehát az az ország, ahol a tehetségkutatók valóban a tehetségről szólnak?

Ami az izlandi zenére egységesen jellemző, hogy rengeteget merít az ottani folkból. Ez pedig a manapság igencsak erős folk-hibrid zenészek, zenekarok világában erősen kifizetődő. A gazdag északi kultúra és hangzásvilág, a jeges tájra jellemző különleges hangszerek, olykor egészen elvarázsoló élményt nyújtanak a hallgatóságnak. Ehhez hozzátartozik a különleges izlandi nyelv is, amelyen meglehetősen sok helyi előadó alkot. Bár minket most elsősorban az angolul működő formációk érdekelnek, valamiért az autentikusan anyanyelvükön író együttesek egy része is el tudta érni a világhírt. Erre kiváló példa a Sigur Rós.

Hogyha az izlandi zenét vizsgálgatjuk egyáltalán nem szükséges túlságosan mélyre ásnunk, hogy egyből belefussunk az egyik legenigmatikusabb és legsokoldalúbb helyi zenészbe, Björkbe. Az örökifjú, multi-instrumentalista Björk ugyanis talán a létező összes műfajban kipróbálta már magát. Emellett játszott és énekelt zenekarban is (The Sugarcubes), de még színésznőként is tevékenykedett, mióta 1977-ben bejelentkezett első hanganyagával. Björk Izland szimbóluma és az egész világon reprezentálja országát, hiszen nagyon kevés ember van, aki ne rá asszociálna egyből Izland hallatán. Munkásságáért természetesen rengeteg elismerésben részesült, hiszen többek közt 14-szer jelölték Grammy-re, 2-szer Golden Globe-ra, sőt a Táncos a sötétben betétdaláért (I’ve Seen It All) egy ízben még Oscarra is. Több, mint 15 millió albumot adott már el világszerte, és lemezeiből kettő platina, egy pedig aranylemez lett az Egyesült Államokban.



Énekesnő fronton Björk nélkül sem lenne gyenge Izland, hiszen innen származik Emilíana Torrini is, aki a hallgatóság számára talán 2008-as daláról a Jungle Drumról, és a Peter Jackson-féle Gyűrűk Ura dalai közül a Gollum’s Songról lehet a legismerősebb. Me and Armini című albuma első helyet ért el többek közt az izlandi, a német, az osztrák és a belga listákon is. 2013-as albuma, a Tookah pedig számos országban az adott év top 50 legjobb albuma között kötött ki.



Björk után talán a legsikeresebb izlandi zenei projekt, a Sigur Rós. A post-rock együttes sikere azért is különleges, mert szinte kivétel nélkül anyanyelvükön alkotnak. Zenéjük dallamos, klasszikus és minimál elemeket is tartalmaz, és éteri, sokszor „furcsa” hangzásvilágukról, valamint az énekes Jónsi magas énekhangjáról is könnyen felismerhetők. Esetükben egy meglehetősen kísérletező együttesről beszélhetünk: Jónsi, a banda énekese előszeretettel alkalmazza például a gyakorlatilag róla elnevezett birgisson-technikát gitározás közben, amely a gitár hegedűvonóval való megszólaltatását jelenti. Ezzel természetesen még epikusabb, egyedibb és különösebb hangzás érhető el. Kísérletezés címszó alatt érdemes még a 2002-es () című albumukat is megemlíteni, amelynek a komplett szövegét egy általuk kitalált, teljesen halandzsanyelven, a „hopelandic”-on énekelték fel. Számos kollaborációról is híresek: játszottak már például a Radiohead társaságában, de rengeteg daluk volt hallható különböző filmek, vagy sorozatok betétdalaként is. Ilyen pl. a Vanília égbolt című film, vagy a világhírű sorozat, a 24. A Simpson család egy részében is feltűntek már, valamint a nagysikerű HBO-s Trónok harca 4. évadának egy részében is, ahol a Rains of Castamere általuk feldolgozott verzióját előadva csodálhatjuk meg őket pár másodperc erejéig.



Az izlandi Record Records kiadó kimutatásai, de akár a rádiók lejátszási listái, vagy a Youtube nézettségek alapján is nyilvánvaló, hogy az ország Björk és a Sigur Rós utáni legnagyobb dobása a fiatal Of Monsters and Men. A 2010-es Battle of Bands győztesei megtalálták a tökéletes egyensúlyt az északi, folkos melódiák és a főleg akusztikus hangszerelésű, könnyed popzene között. Debütáló albumuk a My Head Is an Animal, valamint az azóta is talán legnagyobb slágerük, a Little Talks minden toplistán előkelő helyet harcoltak ki és mind a kritikusok, mind a hallgatók körében óriási sikereket értek el. Legutóbbi elismerésük, a 2013-ban bezsebelt European Border Breakers Award hűen reprezentálja útjukat a világhír felé. Bár alapvető koncepciójuk szerint angolul írnak szövegeket, néhány régi, izlandi nyelven íródott dal és demó is fellelhető munkásságukban. Felsorolásunk első igazán könnyen emészthető zenekaraként, csak ajánlani tudjuk őket mindenkinek.



Az ország pop-színtere még számos érdekes előadót tud felmutatni. Ők például az electro-pop csapat, az FM Belfast, vagy az olyan énekes-dalszerzők, mint Sin Fang vagy Sóley, akik egyébként egy szintén neves együttes, a héttagú Seabear alapító tagjai is egyben. A főleg indie folkban utazó zenekar letisztult, könnyed, egyszerű, de rendkívül fülbemászó melódiáiról ismert. A dalaik hangszereléséhez hozzátartozó xilofon, vagy hegedű pedig csak még mélyebb és színesebb tónust ad zenéjüknek. Ha tetszett az Of Monsters and Men, akkor a Seabear is érdemel egy esélyt!



Ezek után az sem lehet már meglepő számunkra, hogy a keményebb műfajok képviselői is egyre inkább érvényesülnek a szigetországban. Sőt, Izland egyre inkább híres feltörekvő és növekvő hardcore és metálszínteréről. Az ide sorolható projektek közül érdemes megemlíteni a Solstafirt, vagy a nemes egyszerűséggel viking-metálnak aposztrofált Skálmöldöt. A nemzetközi siker felé menetelő metal actek egyik legígéretesebbje azonban kétségkívül az Agent Fresco, amely szintén Battle of Bands győztes (2008), sőt egyénileg is vitték a prímet az akkori kiírásban, hiszen legjobb gitáros, dobos, illetve basszusgitáros kategóriákban is ők győzedelmeskedtek. Stílusukat szinte lehetetlen behatárolni. Alapvetően keményebb tónusú alternatív metál, vagy hardcore ez, sok, rettentően progresszív, már-már kísérleti megoldással, néhol egy csipetnyi jazzel, elektronikával, vagy funkyval. Sokoldalú muzsikájuk palettája a legelborultabb tördelt ritmusoktól, a leglágyabb pop dalokig terjed. Az énekes Arnór Dan Arnarson pedig véleményem szerint az egyik legterhelhetőbb, legsokoldalúbb hangú frontember a mai zenei világban, aki bármilyen magasságban is használja hangját, egyedi tud maradni. Az Agent Fresco már hazánkban is járt, még 2012-ben az Akváriumban. Ha legközelebb erre tévednek, feltétlenül érdemes lesz elmenni a bulira.

Ha már kísérletezés, érdemes megemlíteni még Ben Frostot is, aki az elektronikát vegyíti gyakorlatilag zajjal és klasszikus zenével. Legutóbbi albuma, az A U R O R A, pont idén júniusban jelent meg. Szintén klasszikus elemekkel operál Ólafur Arnalds énekes is, aki szimfonikus dalairól híres.



Végezetül nézzük meg, hogy mi a helyzet az izlandi elektronikus zenével. Talán a leghíresebb csapat az ország elektronikus repertoárjában az elsősorban techno és house dalokkal nyomuló GusGus, akik már 9 albumon vannak túl mióta 1995-ben feltűntek. Ben Frosthoz hasonlóan ők is idén jegyezték legutóbbi lemezüket, a Mexikot, amely júniusban jelent meg.