2014. május 26.

Ki van a Volton?! – 30 Seconds to Mars

Az elmúlt hónapokban egyre-másra jelentek meg a Volt fesztivál fellépőinek nevei. Amikor megnéztük a listát, be kell, hogy valljam férfiasan, nem tudtam mindegyiket hova tenni, még műfajilag se. Mivel a baráti társaságom is így volt vele, gondoltam ideje lenne egy kicsit rendszerezni, hogy pontosan mire is számíthatunk idén július 2-a és 5-e között Sopronban. Mára igazi csemege van: a nagy visszatérő tavalyról, a 30 Seconds to Mars.

A zenekar 1998-ban alakult, amikor a két testvér Jared és Shannon Leto közös zenélésbe fogott. Csatlakozott hozzájuk még Matt Wachter basszeros (aki később kilépett, hogy több ideje legyen a családjára) és Tomo Miličević szólógitáros. A közepes fogadtatású bemutatkozó lemez után 2005-ben kiadták a A Beautiful Liet, ami többszörös platinaként alapozta meg a zenekar hírnevét és sikerét. A koncertezésben sem maradnak alul, sőt, a Guniess Rekordok könyvébe is bekerültek, hisz egymás után 309 koncertet nyomtak le, nem egész 3 év alatt. És nem is akármilyen koncertek voltak ezek: gigászi showmanek, pörgősek a bulijaik, és sose hagyják, hogy befásuljon a setlist, mindig újítanak valamit az előadáson.

Nem csak a színpadon, hanem a stúdióban is próbálnak mindig újat alkotni. A stílusuk alapvetően nagyon rádióbarát hangzású progresszív rock, de szinte minden műfaj megfigyelhető a számaikban, egy kis újítással, továbbgondolással. És hogy ne legyen teljesen kaotikus, mindezt úgy csinálják, hogy a számok felépítése, ha nem is egyezik meg, de hasonló egymáshoz. Nem félnek új eszközöket, hangszereket használni, vagy épp visszanyúlni az alapokhoz, és csak a legalapabb instrumentalitást hozzáadni az alapvetően pozitív, de mégis kritikus szövegeikhez. A dob általában leegyszerűsített alap, és a gitár, vagy a szintetizátor az, amin próbálnak egy kicsit reformálni, új hangzást találni. Ez teátrálissá teszi a hangzást, amihez még hozzájön a színpadi aktivitás és Jared. Jared hangvilága nem extrém, de nem is ez benne a pláne, hanem az erő, amit át tud adni a számokban és ehhez hozzájön, hogy hihetetlen nagy showman.

Mindez egy olyan kombót alkot, amit végletesen lehet szeretni, vagy kifejezetten semlegesnek maradni. Utálni nem, mert aki nem szereti, az azért, mert a számfelépítések miatt monoton, de annyira nem rossz, hogy ne lehessen meghallgatni, vagy ki lehessen emelni egy részt, hogy az kifejezetten rossz. Inkább csak elmegy mellette az ember, és nem foglakozik vele.

Legfontosabb számok:
Up In The Air, Do Or Die, The Kill, Closer To The Edge, Kings and Queens, This Is War, Hurricane, Night of the Hunter, A Beautiful Lie, From Yesterday, Search and Destroy

A fesztivál második napjának főattrakciója, és nem hiába: biztos teltház, és tuti, hogy jó lesz a hangulat. És érdemes elmenni, mert ez zsinórban a második fellépésük lesz Sopronban, és nem biztos, hogy bírnák szusszal a mesterhármast.