2014. április 11. | Stewie

Ki van a Volton?! – Birdy

Az elmúlt hónapokban egyre-másra jelentek meg a Volt fesztivál fellépőinek nevei. Amikor megnéztük a listát, be kell, hogy valljam férfiasan, nem tudtam mindegyiket hova tenni, még műfajilag se. Mivel a baráti társaságom is így volt vele, gondoltam ideje lenne egy kicsit rendszerezni, hogy pontosan mire is számíthatunk idén július 2-a és 5-e között Sopronban. A pop-vonalat folytatva, de teljesen máshonnan megközelítve, ma Birdy lesz terítéken.

Jasmine van den Bogaerde klasszikus gyerekkori tehetség, s karrierje is ekképpen alakult. Anyja zongoratanár, ami nagyban hozzájárult a muzikalitásához. 7 évesen már saját számokat írt és zongorázott. 12 éves korában futott be, amikor az Open Mic nevezetű tehetségkutatót megnyerte saját számával, a So be free-vel. Ezután jöttek a rádiók, különféle feldolgozások, majd 2011-ben (ekkor 15 éves) első saját albuma, a Birdy, amelyen ugyan csak 1 darab saját szám szerepelt (Without the world), de így is hatalmas siker lett világszerte (többszörös arany és platina lemez, több országban is). Második albuma, a Fire Within, már csak saját számokat tartalmazott, és hangszerelésben is kicsit eltér (szigorúan a műfaj határain belül, de erről majd mindjárt). Sikereit mi sem bizonyítja jobban, hogy jelölték a ’14-es Brit Music Awardsra, mint legjobb női előadót (még mindig csak 17 éves).

De mi is ez a zene. Az alternatív pop, de úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Közép-lassú dalok, zongora/ akusztikus alap, egyszerű ritmustéma, néha egy-egy torzítás a hangszereken (szigorúan az instrumentális részen, nem az ének alatt), mély, általában beteljesült szerelemmel kapcsolatos szöveg, és egy felejthetetlen hang. Se több, se kevesebb (jó, a második album kicsit talán több erőt, kicsit gyorsabb ritmikát használ, de mint mondtam, szigorúan műfajhűen teszi mindezt). Ekkor merül fel a kérdés, hogy akkor mi benne a pláne. Ilyen már volt, van, lesz is bőséggel. DE! Ilyen természetes tehetség csak évszázadonként egyszer, ha van. Már a jelensége is kellemes érzést kelt az emberben, de a hangja az, ami tényleg elhiteti, hogy ez az egyetlen és megismételhetetlen. Az egész ösztönösnek látszik. Nem ripacskodik, nem köszöni meg a kutyájának a sikereket egy átadón, nem játszik rá. És mindezt úgy, hogy nem vetkőzik le, és nem lovagol meg semmit és senkit egy videoklipben, még ha így nem is milliárdos a nézettsége. Remélem ez így is marad.

Ismertebb dalai: Shelter, Let her go, Wings, Skinny Love, People help peole, Worlds as weapons

A sok dicséret után viszont kételyeimet is szeretném megosztani. Bár tényleg van egy színpadi atmoszféra, amit megteremt koncertek alatt, de nem egy Freddie Mercury. Nincs átütő közönségkontakt. Csak kiáll és elénekli. Ami szerintem egyrészről nagyon jó, mert ez a természetes ritmusa a lánynak. De pont emiatt a ritmus miatt én nem tudom elképzelni őt egy fesztiválhangulatban, főleg nem egy Volt Petőfi színpadon. Mintha pont ezt az ösztönös karaktert helyeznénk egy természetellenes élőkörnyezetben. Nem elég fennkölt. Inkább illene egy önálló estbe egy A38-on, vagy egy PECSA-ba. Szerintem csak az igazi rajongók fogják majd élvezni (meg azok, akik olyan állapotban lesznek, hogy a Terrible love-ra is pogózni kezdenek). Ne nekem legyen igazam.