2014. február 20. | Stewie

Ki van a Volton?! – MGMT

Az elmúlt bő 2 hónapban egyre-másra jelentek meg a Volt fesztivál fellépőinek nevei. Amikor megnéztük a listát, be kell, hogy valljam férfiasan, nem tudtam mindegyiket hova tenni, még műfajilag se. Mivel a baráti társaságom is így volt vele, gondoltam ideje lenne egy kicsit rendszerezni, hogy pontosan mire is számíthatunk idén július 2-a és 5-e között Sopronban. Első alanyunk az amerikai MGMT.

A duó 2005-ben alakult, nem túl merész szándékokkal. Andrew VanWyngarden és Ben Goldwasser, két egyetemista, egymásnak mutogatták zenei ízlésük legérdekesebb darabjait, majd rájöttek, hogy ők is tudnának zenét írni. Viszonylag hamar fel is vették a Time to Pretend című EP-ket (amely 6 számot tartalmazott, zömében még szintipopos alappal). A siker gyorsan jött és 2007-ben már a Culombia gyártásával adták ki első önálló nagylemezüket, amely a 38. helyet érte el az amerikai eladási listán. Innentől kezdve nem volt megállás, folyamatos turnék (kiegészülve egy turnézenekarral), még 2 új album, és 3 Grammy-jelölés, amelyből 1 díjra is váltódott.

A fiúk ismertek szókimondásukról, mivel se producer, se kiadó, se közönség nem mondhatja meg nekik mit játszanak. Külső megjelenésük a 60-as évek hippikultuszát idézi fel, amely kellemes összhangban van a zenéjükkel. Koncertjeik hatalmas bulikban tornyosulnak ki, amit a külföldi fesztiválokon már megmutattak.

Zenei stílusukat nem lehet egy egyszerű szintipop, vagy indie rock kifejezéssel megmagyarázni. Ahhoz, hogy ezt ki tudjuk fejezni, rétegenként kell megfejteni a zenéjüket. A dob, igen gyenge, szinte csak a kézi csörgő érződik, nagyon lággyá téve a számokat. A basszus annál erősebb, sokkal mélyebb, megadva a gerincét a számoknak. A gitár és a szinti érdekes keverése a neo-pchihedelikus rocknak és a 90-es évek indie popjának. Egyszerre idézi a 60-as évek hippi korszakát, a 80-as évek new wavejét és az új generáció összetettségét. Erre jön rá az ének, ami a pont az i-n: kellemes, lágy, andalító, mégis mélyreható. Egy olyan kombót kapunk, ami biztos, hogy hidegen nem fog hagyni minket.

Legismertebb számaik a Time to pretend, Eletrical feel, Your life is a lie, Alien days, Pieces of What, Kids. (Utóbbi azért is érdekes, mert 2009-ben Sarkozy, volt francia miniszterelnök, felhasználta a kampályában, de nem kért rá engedélyt. A fiúk perre vitték az ügyet és nyertek is, de a pénzt jótékony célra használták fel.)

Egyértelmű, hogy nem ez lesz a legzúzósabb koncert Sopronban, de hogy nagyot fog ütni, az sem kétséges. Nem hiába volt Woodstock is a pchihedelika és a hippik melegágya, no meg a világ első nagy fesztiváljának melegágya volt. Nem lesz érdemes kihagyni, ha lemész, de csak emiatt szerintem nem sokan fognak jegyet venni.

Stewie