2013. november 18.

MIAZOTT Fesztivál a Dürer Kertben

Az év 333. napját eddig példa nélküli zenei fesztivállal köszöntjük, méghozzá a hazai alternatív irányzatok különféle végleteinek színvonalas képviselőivel. Mára legendássá vált, és a jelenkor újhullámát alakító zenekarok találkozója valósul meg november 29-én a Dürer Kertben, a kifulladásig tartó fergetegért többek között a Korai Öröm, az Airtist, a Sajnosbatár és a Ricsárdgír zenekarok felelnek.

A MIAZOTT fesztivál leplezetlen törekvésének látszik az esetleges generációs szakadékok áthidalása, hiszen programjából tisztán kirajzolódik, hogy alighanem okkal lesznek összeeresztve a még szinte ovis korba sem lépett bandák immár huszonéve összenőtt zenekarokkal. A Dürer Kert két koncerttermében izgalmasan szelektált koncertláncok várnak bennünket: a nagyszínpadon inkább az instrumentális, pszichedelikus atmoszféra lesz az uralkodó – sorrendben: Sickpicnic, Grabanc, Airtist, Korai Öröm – míg a kisteremben a rockosabb, szövegcentrikusabb zenekarok dalaitól szellemülhetünk át, mint a Sajnosbatár, a Ricsárdgír, a deBORT, valamint efZámbó István nevével fémjelzett, a Dep’art.

Az idén 22. évét betöltő Korai Öröm zenekart talán senkinek nem kell bemutatni. A zenekar tavasszal megjelent 11. sorlemezéhez kapcsolódó turné során nyáron beutazták fél Európát. Ahogyan az új lemezen is érezhető, hogy a csapat visszanyúlt a gyökerekhez, így az aktuális koncerten is inkább a kezdeti korszakra emlékeztető életérzésre számíthatunk. Ezúttal egy a hazai közönség számára eddig kevésbé ismert „állapotba hozó” formáció vezeti őket elő: az Airtist zenéjében szintén föllelhető autentikus alapok főként a didgeridoo és a doromb számlájára írhatók, hangzásában viszont a beatbox-nak köszönhetően már a modern tánczene életérzését adja vissza. Velük a Szigeten és Ozorán kívül nem igazán találkozhattunk velük idehaza, annak ellenére hogy sorra tűnnek fel – évi 25-30 külföldi koncertet adva – hangadó klubokban és fesztiválokon az Egyesült Államokban és Európa-szerte is.

Érdemes kipihenten érkezni a fesztiválra, mert a nagyszínpadon a fent emlegetett két húzó produkció mellett  a saját elmondásuk szerint "húzós grúvokon nyugvó savazós elektronikával vegyített mosolypogót" prezentál a Grabanc zenekar, akik az utóbbi években mára a pszichedelikus rock műfaj élvonalába zárkózott fel kis hazánkban. Mindezek előtt a szemtelenül fiatal szentendrei Sickpicnic fogja nyitni a programot és azzal a lendülettel kellő képpen felborzolni idegpályáinkat, ahogyan tették legutóbb a Tilos rádió születésnapján a Dürer szabadtéri színpadán augusztus végén.

A MIAZOTT fesztivál másik helyszínén, vagyis a Dürer Kert kistermében veszi kezdetét az esemény a Dep'art koncertjével, ahol az egykori Bizottság, és az Európa Kiadó szellemével garantáltan átitathatjuk magunkat, ha csak az őket követő Sajnosbatár, és Ricsárdgír zenekarokból indulunk ki, hiszen gyakran találkozhatunk a legendás zenekarok átdolgozásaival mindhárom zenekar  repertoárjában egyaránt. Persze ettől függetlenül bőven hallhatunk saját szerzeményeket mindannyiuktól, mitöbb, számos új szám is elhangzik majd tőlük a már ismertebbek mellett, mint például a fesztivál nevének megszületéséhez szorosan köthető Ricsárdgír zenekartól a 'Repülőgép'.

Aki tehát bírja szuflával, annak akár az összes fellépő műsorába lesz lehetősége betekintést nyernie, mivel a szervezők direkt csúsztatással hangolták össze a koncert kezdéseket, persze tekintve a fellépők listáját, külön díjat is hirdethetnénk annak, aki ezt mind végig csinálja. A pontos időrend és további részletek megtalálhatóak a fesztivál Facebook-eseményénél.

Korai öröm

A zenekar immár 23 éve fon egymásba világokat a koncertjein, ráadásul szeretik, ha a hang és a kép együttese félreteszi egy időre a valóságot. A kelet-európai hatások és a sámáni tradíciók kombinációjával sikerült az évek során megmutatniuk, hogy a zene az egyik legnagyobb örömforrás. „Sokfajta nép van, egyfajta galaxis létezik, ennek az ötvözetét próbáljuk zenénkben összeönteni, és a publikum elé tárni. Olyan jelzőkkel tudnám körbeírni, mint pszichedelikus, ambient, acid, de mi inkább gyógynövény rocknak hívjuk ezt a vegyületet.” (Vécsi Tibor)

A Korai egy olyan audiovizuális élményvilágként aposztrofálható, melyhez az aktuális tagok és közreműködők saját ízlését, hangulatát adva egy folyamatosan megújuló, mégis a pszichedelika gyökereiből táplálkozó performansz születik. Az 1990-ben alakult zenekar a progresszív – tribal – trance – ethno stílusú előadókhoz sorolja magát. Már az első fellépéseiket is vetítés kísérte. Az első berlini klubkoncertjükön „punk aus Ungarn” -ként mutatták be őket a közönségnek. 1995-ben jelent meg az első stúdióalbum, ekkortól kezdve gyakorlatilag minden évben új albumot adnak ki. 1998-ban és 1999-ben a Korai Örömöt a Magyar Narancs közönségszavazásán az év koncertzenekarává választották. A Korai Öröm rendszeresen koncertezik itthon és külföldön, klubokban és fesztiválokon egyaránt. Idén jelent meg a tizenegyedik sorlemezük, melyről a tagok így nyilatkoztak: „Úgy érezzük mi is, és a közönségünk részéről is az a visszajelzés érkezett, hogy a zenekar visszament egy kicsit a '90-es évek elejére, amikor az első lemezeinket adtuk ki. Az enyhén nyersebb hangzás a kezdetekre volt inkább jellemző, ez valamiért most visszajött.”

Az Index.hu így jellemzi a zenekart: "A kilencvenes évek legfontosabb underground zenekara. Az összekötő láncszem az alternatív és a tánczenék között"

Airtist

Az AIRTIST triója azzal az elhatározással látott neki a közös zenélésnek még 2007-ben, hogy pusztán természetes emberi hangok és olyan egyszerű, ősi, akusztikus hangszerek segítségével hozzon létre elektronikus hatású tánczenét, amelyek megszólaltatásához “csak” kézre, tüdőre, szájra és oxigénre van szükség. Zenéjük Döme beatbox alapjaira épül, aki a ritmusok, ütemek és változatos dobtémák mellett párhuzamosan prezentál basszus sávokat, és mindezek mellett nem rest néha MC-zni vagy énekelni sem. Erre a magával ragadó sodrásra kapaszkodnak fel Szilágyi Áron fémes-spaces-es hangzású dorombjai, és a Bécsben élő Markus Meurer didjeridoo hullámai. A kísérlet egészen elképesztőre sikerült: a formáció három tagja (a didjeridoo-kat leszámítva) lényegében hangszerek nélkül megy fel egy teljesen üres színpadra, és a döbbenet már a hangpróbánál elkezdődik. Áron dorombja a füledbe hasít, Markus basszus-bugyborgását a gyomrodban érzed, Döme pedig amikor kinyitja a száját, olyan, mintha elindítanál egy lemezt, vagy mintha egy kisebb zenekar kezdene hirtelen játszani. (endhits)

„Az Airtist a legősibb, legegyszerűbb hangszerekkel olyan energikus tánczenét játszik, ami kortól, kulturális hovatartozástól függetlenül dekódolható.

A doromb és a didgeridoo hangja annyira ősi, hogy valahol, nagyon mélyen, legbelül mindenki ismeri ezeket, mindenkiben ott zsong. A ritmus pedig segít ezt felszabadítani.

A zenénket pontosan ugyanígy, hangról-hangra el lehetett volna játszani 5000 évvel ezelőtt is. Ezek a hangszerek a civilizációval egyidősek és mindig is használta ezeket az ember transzcendens célokra. Csak pár évtizeddel ezelőtt kezdtük a gépeket arra rábírni, hogy ősi, törzsi ritmusokat játsszon. Zenénket néha metál, máskor dubstep, de van, hogy egy pakisztáni sufi énekes inspirálja. A hangszerelés egyedisége miatt nem kell igazodnunk zenei stílusokhoz.” (Szilágyi Áron)
A zenekar semmilyen elektronikus hangszert, computert, effektet nem használ: csak a "levegős" instrumentumok nyers hangja az, mi táncra perdíti a közönséget, más világokba repíti a hallgatót. Zenéjüket akár több ezer évvel ezelőtt is elő lehetett volna adni.

Dep’Art

A Dep'art tagjai – Csányi Viktor, ef Zámbó István, Horváth Dani, Kiszeljov Andrej, Pénzes Olivér és Török Péter – húsz éve vannak jelen a hazai zenei életben: hallhattuk a zenészeket a Cséb80-ban, a Milleneumi Földalatti Vasútvonalban, a Bizottságban, a Korai Örömben, a Fókatelepben és a Happy Dead Bandben, Pénzes Olivért pedig a TÁP Színházban is. A remek dalszövegeket Döbrentey Zsolt és fe Lugossy Laca sorai szavatolják.

De BORT

A négytagú szentendrei csapat a neten „granulált drone jazz”-ként fogalmazza meg stílusát, melyben első hallásra is a drone és a free-jazz ötvöződik. A repetitív alapokra épített izgalmas zenei szerkezeteket Sályik András expresszív dobjátéka teszi igazán elementárissá.
A DeBort zenekar jazzes hangzású, szaxofonnal, dobbal, gitárokkal megkomponált dalai ének nélküliek, meglepő hangokból és zajokból állnak, ahol a hirtelen berobbanó szaxofon dallamai egészen különleges, amolyan tapsolásra érdemes hangulatot teremtenek.

Sickpicnic

Az együttes újjászületése óta is döntően a kísérletezés és a zenei egység megteremtése a munkafolyamat magja, és nem az eladhatóságra való törekvés. Zenéjükkel megkísérelnek az expresszió és a józan ítélőképesség határvonalán egyensúlyozni. A cél a zenekar tagjainak belső zenei kényszere közti kompromisszum létrehozása, ami ugyan nehezen behatárolhatóvá teszi a zenét, a hallgató számára mégis teljesen átérezhető.

Grabanc

A Grabanc hat zenésze 2006 óta tolja a sallangmentes, húzós rockalapukon nyugvó, elektronikával savazott zenéjét. Tudatosan nem követnek egyetlen zenei irányzatot vagy trendet sem, de rengeteg hatás felfedezhető zenéjükben: rock, funk, jazz, breakbeat, drum and bass, goa, pszichedélia, népzene stb... A szaxival és egy zseniális dorombossal kiteljesedett banda feszes, dögös lakossági trance-rockot játszik, elszállós mosolypogót váltva ki a közönségéből. Alkalmanként vendégzenészek teszik még izgalmasabbá a koncertjeinket: didgeridoos, fujarás, ütős és egyéb hangszeres zenészek játszottak már velünk.

Sajnosbatár

A Sajnosbatár zenekar 1994-ben alakult Szentendrén, helyi és környékbeli tagokból. A hagyományosnak mondható rockzenei felállást (dob, basszusgitár, gitár,) megbolondították egy tenorszaxofonnal. Számaik szövege "helyenként filozofikusan trágár, halálosan vicces és viccesen halálos, Magyarországon az egyik legerősebbek". Zenéjük igen sokszínű, olykor nyers, durva és progresszív, olykor slágeres, könnyen emészthető és szép.

Ricsárdgír

Egy halom fiatal énekel, ugrál, zenél, fest, ordít, szaval, vetít, videózik a koncerteknek nevezett közös őrületeken, amelyek a nyolcvanas évek szabad művészakcióit juttatják eszünkbe: ők a Ricsárdgír zenekar. Zenéjükben ott van minden vérbeli szentendrei jellegzetesség, íz, hangulat, vidámság, őrület. Egész fiatalon rákattantak a Bizottság zenekarra, bár élőben a koruknál fogva nem hallhatták őket, számaikat mégis itt-ott játsszák.

A full leszarom-hozzáállásuk ellenére elég jó kis dalaik vannak. Néha még rappelnek is, de a Ricsárdgír specialitása, hogy behúzzon valami agybaszó post-punk rave-es zúzásba, miközben az énekes, Márton Dániel, a hajadat is leüvölti, és teljesen kikel magából, ahogy azt a “Hello I am Tony Curtis!” című klasszikus szerzeményükben is teszi. Egész idő alatt úgy tűnik, mintha szét akarna esni a dolog, de végül mégsem. Ha pedig bevetted, akkor ez a vicc rólad is szól...