A hazai indie rock mezőnyben rendhagyó formációnak számító Poster Boy együttest két gitáros-énekes-frontember, Poniklo Imre (Amber Smith) és Mayer R. Noel (The Walrus) alapította egy amerikai zenésszel, az R.E.M. fémjelezte georgiai alternatív színtérről indult, de a kilencvenes évek óta Magyarországon élő Michael Zweckerrel, akit a nagyközönség a Kispál és a Borz utolsó két stúdióalbumának dobosaként ismert meg. Zwecker korábban is játszott már olyan zenekarban, ahol egyszerre több frontember egójával kellett összehangolódnia, – hiszen a Bastiaan együttesben Szabó Tonyó (The Moog), Mórocz Tamás (ex-Jacked, Bermuda) és Horváth Márton (Hó Márton és a Jégkorszak) voltak a társai – ám ezúttal a Poster Boyban a szokásosnál is nagyobb szerepet vállalt az alkotói folyamatból, és nemcsak zenészként hangsúlyozhatta a klasszikus rockzene iránti elkötelezettségét, hanem szövegíróként is. A híres konceptlemezek mintájára angol nyelvű narratívával – egy szerelem történetével – összefüggő dalfüzérré csomózták a hangzásában is inkább a régi vágású klasszikus rockhoz igazodó (de a soul pop felé nyitó) első Poster Boy-anyagot, melyet először hat-, majd nyolcszámos EP-ként terveztek meg, ám végül pár friss felvétellel (új szerzeményekkel, illetve az indiai származású Viki Singh énekesnő társaságában újravett It's Over című számmal) egy teljes albummá bővítették. A basszusgitáros Fülöp Bence (Kamikaze Scotsmen) segítségével rögzített lemezanyag, mely a videoklippel is megtámogatott legslágeresebb új dal nyomán a Melody címet kapta, nyár végére fizikai formátumban is megjelent a berlini Firestation Records és a barcelonai Bell Boy Productions közös kiadásában – és a CD-verzió mellett a Deezer oldalán is elérhetővé vált az egész világon.

 

 

A Poster Boy zenéje nemzetközi kiadói hétterének révén külföldi rádiókba is eljutott, sőt az a különleges helyzet állt elő, hogy a zenekar számait többet játsszák külföldön, mint hazai terepén: az album címadó dala, a Melody bekerült a Deutschlandradio (DRadio) német közszolgálati adó műsorába, a legrégebbi kanadai egyetemi rádiónak számító ottawai CKCU-FM az Only A Test című másik új számot választotta, míg az Egyesült Államokban a Saint Louis-i 88.1 KDHX nevű díjnyertes független adó az említett két dal mellé még további hármat is beválogatott playlistjére (Diffraction, Once, Traction), a New York állambeli Binghamton egyetemén működő WHRW (90.5 FM) rádiósainak pedig egy hatodik szerzemény, a Portland Head Light nyerte el a tetszését. 

 

Ezzel egy időben a lemez az amerikai kritikusoknál is kedvező fogadtatásra lelt.„A Poster Boy pop-rockja ellenállhatatlannak bizonyul. A klasszikus rockzenéhez nyúl vissza, a Merseybeattől a prog-rockig és még azon is túl. A Badfinger, The Nazz, Lemonheads és Big Star együttesekre emlékeztet, de hozzáadja sajátos modern érzékenységét… A zenéje egész végig csodálatosan dallamos” – írja a kaliforniai Pop Cuture Classic zenei oldalon Paul Freeman, míg a szintén kaliforniai The International Review of Music (iRoM) kritikusa, Brian Arsenault így véleményezi az együttes produkcióját: „Ha a Poster Boy a kontinentális Európa rockzenéjének poszterfiúja, akkor talán még van remény... Mintha néhány haver magával vitt volna egy magnót egy régi raktárépületbe, hogy ott jóféle pop-rock dalokat vegyenek fel. Lecsupaszított hangzás, tágas térrel, mintha kis erősítők hangja verődne vissza a betonfalakról. Egy európai kritikus azt írta az albumról, hogy időtlen popzene, de vajon tényleg időtlen-e vagy inkább egy másik időből való? A címadó dal például 1968-ban sláger lehetett volna egy olyan zenekartól, mint a Badfinger, de vajon a mai világban is sláger lehetne-e? Európa fura hely a rockzene felől nézve”

 

„Nem akarom megbántani Magyarország derék lakóit, de általában nem úgy tekintek Budapestre, mintha az indie rock melegágya lenne. Az élvezetes popzenét játszó Poster Boy hatására azonban talán felül kellene vizsgálnunk előítéleteinket. A zenekar első lemeze, a Melody fülbemászó és igen szórakoztató gyűjtemény kilenc dallal, amelyek stabil rotációban pörögnek az iPodomon már vagy egy hónapja. A CD-t akár véletlenszerű lejátszásra is állíthatjuk, és bárhová ugrik, a hangszórókból nagy valószínűséggel olyan egy dal kezd szólni, amit később is szívesen meghallgatunk majd” – írja a pittsburghi Daily News négycsillagos kritikájának szerzője, míg a korábban a Skope, a Billboard és a Trouser Press hasábjain nevet szerzett szakíró, Bill Kopp így ír az albumról Musoscribe nevű saját blogján: „A Melody a klasszikus amerikai-brit popzenei formátumba illeszkedő poplemez. Míg a szövegíró-dobos amerikai, a két frontember magyar. Ők ketten énekelnek, de a Melody albumot hallgatva az embernek eszébe sem jutna, hogy nem valahonnan Amerika szívéből valók. Vagy Angliából… A Melody azonnal bekerült itt a Musoscribe blogon a 2012 legjobb albumai lista élbolyába.”

 

A Poster Boy persze nemcsak hangfelvételen, hanem élőben is jól érvényesül, köszönhetően a két eltérő karakterű és énekhangú frontembernek (akik a gitározás mellett néha billentyűs hangszerekhez is ülnek), illetve a dinamikus ritmusszekciónak, melybe új basszistájuk, Fehér Zoltán (Szegecs) is jól illeszkedik – amint azt már a budapesti Gozsdu Manó klubban tartott szeptemberi lemezbemutató koncert közönsége is megtapasztalhatta. 

 

A 2012-es évben még egyszer lehet élőben látni a zenekart: a Poster Boy a Soundkitchen stábjának szervezésében november 16-án, pénteken 22 órától a Toldi Klubban lép fel, ahol a lemezanyag mellett a Down és D-Day című új szerzeményeket is bemutatja.