A Soundkitchen bemutatja: The Poster Boy kedvencek
A The Poster Boy ötlete 2011 nyarán, egy közös sörözés alkalmával pattant ki a budapesti zenei színtér három kulcsfigurája, Poniklo Imre, Mayer R. Noel és az amerikai Michael Zwecker fejéből; a három barát egy közös projekt gondolatával játszadozott, ám azt talán ők maguk sem gondolták volna, hogy alig pár hónap múlva már nagylemezt jelentetnek meg.
A Poster Boy zenéjét áthatja a tagok klasszikus popzene iránti lelkesedése, a zenekar mind hangzásában, mind hozzáállásban távol tartja magát az aktuális trendektől. Jó dalokat szeretnének írni és rögzíteni, a zenei világmegváltás nem áll szándékukban. Hatásaik és előképeik között számtalan B betűs előadót találhatunk, de a Beatles, a Byrds, a Badfinger, Bowie, a Beach Boys és Bernard Butler mellett a legendás Hi Records kiadványainak hangulata is visszaköszön itt-ott, egy-egy főhajtás erejéig pedig feltűnik Paul Weller, a Smiths, a Teenage Fanclub és Serge Gainsborg, valamint – a zenekar szavaival - „az 1960-as évek Peter Sellers-filmjeinek zenéje”.
Mivel a három ötletgazda saját jogán is ismert (és elismert), semmit sem kellett bizonyítaniuk, „csupán” azt, hogy hatalmas pénzösszegek elköltése nélkül is össze tudják hozni az év legjobb angol nyelvű magyar lemezét. A 2012 januárjában megjelent bemutatkozás, a Things We Had Time For című digitális nagylemez be is váltotta ezt az ígéretet.
A tradicionális popzenei elemeket friss hangzással tálaló anyag két dala, a Traction és az Once ismerős lehet az MR2 hallgatóinak, de a berlini Fritz Radio is felvette a műsorába a zenekar szerzeményeit. A magyar zenei szaksajtó szinte kivétel nélkül pozitívan nyilatkozott az albumról. 2012 júliusában jelent meg a zenekar első, fizikai formátumban is kapható kiadványa, a Melody, méghozzá két külföldi kiadó, a berlini Firestation Records és a barcelonai Bell Boy Productions gondozásában. A lemezen a Things We Had Time For hat dala mellett három új szám is szerepel.
A Melody pár régi barát munkája; barátoké, akik óriási energiákat mozgósítottak, hogy létrehozzanak egy hamisítatlan, igazi indie-lemezt. Egy lemezt, ami képes kitörni az angol nyelvű gitárpopot mostohagyermekként kezelő hazai színtérről.
Kedvencek az alábbi évtizedekből:
50-es évek:
buddy holly
Little Richard, Roy Orbison
Roy Orbison, Everly Bros
60-as évek:
The Who, The Kinks
The Beatles, Serge Gainsbourg, Jacques Dutronc, Francoise Hardy
70-es évek:
slade
Badfinger, Fleetwood Mac, Al Green, The Cars, The Clash
Bowie, Roxy Music, The Jam, Simple Minds
80-as évek:
depeche mode
XTC, Thin White Rope, REM, Elvis Costello, House of Love
The Smiths, Pet Shop Boys
90-es évek:
oasis
Blur, Supergrass, Wilco, Paul Weller, Ocean Colour Scene
A dal mindenki számára ismerős érzéseket fogalmaz meg olyan hangulattal vegyítve, amitől annyira szerethető a Blaha-pop. A Sűrű végtelen szerzője, Schoblocher Barbara gondolatainak világába hívja a hallgatókat. Tovább
Az elmúlt években egyre több hazai zenekar próbálja összemosni a modern metal, az elektronika és a hiphop határait, de kevés formáció találta meg ebben a saját, könnyen felismerhető hangját. A budapesti Acid Empire azonban pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A 2022-ben alakult csapat industrial és rap-metal alapokra építkező zenéje egyszerre agresszív, feszült és atmoszférikus, miközben végig ott lüktet benne valamiféle hideg, városi nyugtalanság. Tovább
Vannak olyan slágerek, amelyek már első hallgatásra megragadnak az emberben. Legyen az a szöveg, a dallamvezetés vagy éppen a hangulat, ilyenkor mindig magunkkal viszünk valamit az előadó alkotásából. Freddie korábban megjelent angol nyelvű szerzeménye ugyanilyen hatással volt Lotfi Begire, aki azonnal stúdióba vonult, hogy elkészítse saját verzióját a felvételhez. Tovább
Te így, te így, ilyen legyél! – itt az Artúr Rambo és Bérczesi Robi közös dala. A himnusz (így vagy jó) felemel, megnyugtat és összehozza az embereket. Tovább