2012. június 25.
Első nap a Fishingen: agyeldobós katarzis és ufók!
Mivel a tavalyi Fishing számomra a szezon legjobb fesztiválja volt, ezért nagyon vártam milyen lesz a 2012-es. Sokáig gondolkoztam, hogy mit mondanék, mikor megkérik, jellemezzem az orfűi fesztivált. Jelentem a hétvégén megszületett a tökéletes jelző. A Fishong on Orfű a „szívem csücske fesztivál” kategória.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Első (beköltözős nap)
Azon emberek közé tartozom, akik igenis szeretnek sátorozni egy fesztiválon. Véleményem szerint az élmény úgy teljes, ha 24 órában együtt lüktetsz a rendezvénnyel. Fishingen ez különösen kellemes, hiszen délután kettőig pár pult kivételével minden zárva, így a másnap is jobban viselhető. A kicuccolás azonban nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé. Idén a beköltözés napja az egyik legmelegebb nap volt az évben. Mire becsekkoltunk és felvonszoltuk magunkat az Óriás térre a hőguta kerülgetett bennünket. Az „építkezés” közben úgy éreztem én leszek az első hősi halottja a fesztiválnak, mert inkább temessenek el, de ezt én most akkor köszönöm, de feladom. Szerencsére társaságunk okosabbik fele megjelent pár pohár hideg fröccsel, így mentve meg engem a hazameneteltől a sátrat, pedig a felgyújtástól. Köszönöm Barbara!
Mikor körbejártunk olyan érzésem volt, hogy nem is telt el egy év, mert minden egyes árus ugyanazon a helyen volt. Az indiai ruhákat áruló lány pontosan tudta, hogy milyen sálat vettem tőle egy évvel ezelőtt és ez annyira tipikus. Mármint tipikusan Fishing érzés. Megbízható és ismerős.
6-kor aztán elkezdődött a nagyszínpad első koncertje a PASO. Itt pedig vallomással tartozom: Ott és akkor megfogadtam, hogy mindenkinek elterjesztem az igét, mégpedig, hogy hatalmas tisztelet a teljes zenekarnak főképp Krsanak, mivel még forrón tűzött a nap és szerintem a színpadon kb pokol szintű meleg lehetett, de becsülettel megcsinálták a koncertet és nem csak félgőzzel. A nézők, az árnyékban táncoló/ugráló elvetemültek kivételével a fűben feküdtek és a túlélésért küzdöttek a produkció azonban nagyon klappolt. Szóval gratula!
Ezután barátaim csörögtek, hogy Marlboro Man-en vannak csatlakozzak én is. Lementem az A38 sátorba és a világ legcsaládiasabb koncertjén találtam magam. Nézők az elején úgy húszan lehettek, bár ők kitettek magukért tombolás ügyben.
Magashegyi hozta a szokásos formát. Én meg a sajátomat és így egy igen kellemes üvöltve éneklős történet lett a dologból, bár szerintem itt már megtette jótékony hatását a sör nevű védőital, mellyel én persze csak az orvos meteorológus tanácsát követtem, hiszen a hőségriadó idején sok folyadékot kell fogyasztani. Orvossal pedig nem szeretek vitatkozni.
Utánuk Modestep következett. Nos, bevallom nem ismertem őket. Lemenetel előtti napon néztem meg egy számot a youtube-on, az bejött, de kicsit furcsa volt, hogy mit keres egy ilyen stílusú zenekar a Fishingen. Kicsit idegennek éreztem elsőre. Aztán megkaptam a sokkhatást. Valami eszelősen jó volt élőben. Néha azt éreztem ennyi, jön a szívroham, mert ezt a katarzist már nem lehet fokozni, de minimum a hegy emelkedik fel azonnal mindenestül. Még két nappal később is a zenekar nevének hallatán azt kántáltam, hogy „mekkorakoncertvoltaz”! Pavlov biztosan letesztelne engem is.
Az új kedvenc pedig a Chew Lips. Az énekes lány nagyon magával ragadó. Nekem Kosheen után érzet más a Moloko-t mondta, de javaslom mindenkinek, hogy hallgassa meg őket a neten, mert bele lehet szeretni. Arra azért kíváncsi lennék, hogy hogyan választották ki pont ezeket a külföldi zenekarokat. Ha nincs ötlet én jövőre egy Morcheebát rendelnék.
A Brains koncert biztos jó volt, mert miért ne lenne jó. A baj viszont ott kezdődik, hogy szerintem engem ott ufók ragadtak el egy kicsit, ugyanis tudom, hogy ott voltam, sőt még fotóztam is - bár ezek minőségét már ne firtassuk -, de bárhogy kutatok az emlékeimben semmire nem jutok.
Valószínűsítem, hogy emiatt ültem le kicsit a sátor előtt és csak néztem a történéseket. Mivel barátaim egyesével hullottak ki mellőlem, ezért kénytelen voltam új ismerősök után nézni, szerencsémre akadt is hamar fesztiválbarát és jó hír volt, hogy szintén RATM Tribute-ra készül. Na, arra a zúzásra viszont emlékszem. Agyelhagyás felsőfokon, de Bálint valamiért haragudott az első sorokban tombolókra és nevelésükbe kezdett. Sajnos nem láttam a balhé okát, de azt vettem ki, hogy nem éppen finoman táncolgatnak. Ejj ejj. Vigyázzunk egymásra!
A végén Népi papa és a haverok-on kötöttünk ki, de a befogadás nekem már nem nagyon ment, így inkább a Szenes sátorban való táncolás és a további védőital beszerzése mellett döntöttünk. Az első nap további eseményeit és történéseit, pedig jótékony homály fedi.
Másnap megérkezett –gabriella- és innentől majd meséli ő. Merthogy van mit. Ugye?
Eszter
fotó: Illár Eszter
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.