A diszkó gömb sötétebbik oldalára száműzi a dubstep dzsinneket és egyéb kókler vágybeteljesítő kisiparosokat a Mantra Porno – a saját ördögi popkonyhájukban összemixelt aranyhaluk nem elég, hogy fülbe „mász”, de a három helyett eleve négy kívánságot teljesít.
A tavaly 10. szülinapos, azaz komoly és felelősségteljes kiskorúvá érett zenekar eddig sem az monoton és álmosító félmegoldásairól volt híres: az első album, a Ganja Police jóféle, elektromosan pozitív töltettel rázta fel az étert, a következő Fine Light Days/BETA Message lemezről a Green Legion és Disco Galaxy című nóták pedig úgy fészkelték be magukat az MR2 Petőfi track listájára, mint zuhanyrózsa alá a szappanhabos dúdolás. A 2011-ben napvilágot látott Kérek Lakást című harmadik albumon aztán végképp lepacsizott a rock and roll és az elektronika – az általuk „álnaív popként” jellemzett, szívdobbantóan zörejalapú érzésvilágot mindenki a magáévá tehette már, aki valaha koncertjükre elmét rátaposni elmerészkedett. Aki nem, annak csak annyit: a Mantra Porno sikeresen ébreszti fel az emberben a spotlámpa-fényű lúdvércet, akinek semmi egyéb vágya nincs, minthogy a konyhában a fagyasztóból előhalászott, durva ritmusokat álltó helyében falja fel.
A zenekar a has tájék helyett a lábban lakozó bugira rárakódó, zsírosan kellemes darabokkal lepte meg eddig is a rajongókat, ám a hangjegyalapú zsebmágia csak most szikrázik fel igazán. A hangzásra megint csak jócskán rátekerő muzsikusok ezúttal egy négy számból összepakolt meglepetés-szettel rukkoltak elő, és mit tagadjuk: az Aranyhalra elkeresztelt anyag úgy fickándozik, hogy a szív meg lélek mellett az mindenképp talpalávaló. A When I Say hatására az ember kisbolygóvá lenne egy diszkó gömb körül: a kicsit karcos, Kassai Eszti hangjával megédesített nótában benne van minden, amitől az ember szívesen áztatja magát az elektronikában. A Május 30. és a Try to catch me is a már kitaposott ösvényeken vág neki az új utaknak – a „most elindulok, nem tudom, hová/vidd a múltamat rejtsd az ágy alá” sorokkal megtámogatott ritmusalapú szőnyegbombázás a végfokokra a címszereplő Aranyhalban ér el… ám, hogy ott megpihen-e, még mi sem sejtjük, mert rejtély.
Első hallásra talán paradoxonnak tűnik, hogy egy basszusgitárra és ütőhangszerekre épülő album teljes zenekari élményt kínál. Mogyoró Kornél és Papesch Péter R.O.T.A.N. – Rebirth Of The Azuma Ninja című lemezén azonban épp ez a látszólagos ellentmondás válik a zene legfőbb erejévé: a minimalista hangszerelés mögött egy rendkívül gazdag, rétegzett, spirituális zenei világ bontakozik ki. A continua
Karácsonykor jelent meg a Vad Fruttik Mély című albuma, amely a zenekar egy korábbi életmű-rétegéhez nyúl vissza. A lemez régebbi Vad Fruttik-dalok újraértelmezéseiből áll, de nem nosztalgikus újrajátszásként: a hangsúly a lecsupaszításon, az első zenei gondolatokhoz való visszatérésen és egy közeli, intim hangzás kialakításán van. Az album már minden streaming platformon elérhető. A continua
Exkluzív és jótékony: Azahriah hónapok óta nem adott interjút, most mégis megtörte a csendet a Fedél Nélkül kedvéért. A beszélgetés csak az aktuális lapszámban olvasható, amely mától elérhető, címlapján Azahriah-val. Az énekes az interjúval nem csak őszinte gondolatait osztja meg, hanem a hajléktalanok megélhetését is támogatja. A continua
Három nap után véget ért a XIII. Music Hungary Konferencia & Showcase, amely november 17–19. között rekord nézőszám mellett töltötte meg Veszprémet a hazai zeneipar szereplőivel. Az idei fókusztéma, „A zene körforgása – Fenntartható zeneipar 2025-ben” azt vizsgálta, hogyan épülhet fel egy önmegújuló, hosszú távon működő zenei ökoszisztéma Magyarországon. A szakmai programok kurátora Mezei Csaba volt, aki gazdasági, kreatív és közösségi nézőpontok metszetében állította össze az idei tartalmat. A continua
Az Artúr Rambo három évnyi munka, közös ötletelés és számtalan éjszakába nyúló felvétel után kiadta nagylemezét, amelyet december 6-án a budapesti Akvárium Klubban, majd december 20-án Pécsen, a Szabadkikötőben mutatnak be élőben. A continua