A diszkó gömb sötétebbik oldalára száműzi a dubstep dzsinneket és egyéb kókler vágybeteljesítő kisiparosokat a Mantra Porno – a saját ördögi popkonyhájukban összemixelt aranyhaluk nem elég, hogy fülbe „mász”, de a három helyett eleve négy kívánságot teljesít.
A tavaly 10. szülinapos, azaz komoly és felelősségteljes kiskorúvá érett zenekar eddig sem az monoton és álmosító félmegoldásairól volt híres: az első album, a Ganja Police jóféle, elektromosan pozitív töltettel rázta fel az étert, a következő Fine Light Days/BETA Message lemezről a Green Legion és Disco Galaxy című nóták pedig úgy fészkelték be magukat az MR2 Petőfi track listájára, mint zuhanyrózsa alá a szappanhabos dúdolás. A 2011-ben napvilágot látott Kérek Lakást című harmadik albumon aztán végképp lepacsizott a rock and roll és az elektronika – az általuk „álnaív popként” jellemzett, szívdobbantóan zörejalapú érzésvilágot mindenki a magáévá tehette már, aki valaha koncertjükre elmét rátaposni elmerészkedett. Aki nem, annak csak annyit: a Mantra Porno sikeresen ébreszti fel az emberben a spotlámpa-fényű lúdvércet, akinek semmi egyéb vágya nincs, minthogy a konyhában a fagyasztóból előhalászott, durva ritmusokat álltó helyében falja fel.
A zenekar a has tájék helyett a lábban lakozó bugira rárakódó, zsírosan kellemes darabokkal lepte meg eddig is a rajongókat, ám a hangjegyalapú zsebmágia csak most szikrázik fel igazán. A hangzásra megint csak jócskán rátekerő muzsikusok ezúttal egy négy számból összepakolt meglepetés-szettel rukkoltak elő, és mit tagadjuk: az Aranyhalra elkeresztelt anyag úgy fickándozik, hogy a szív meg lélek mellett az mindenképp talpalávaló. A When I Say hatására az ember kisbolygóvá lenne egy diszkó gömb körül: a kicsit karcos, Kassai Eszti hangjával megédesített nótában benne van minden, amitől az ember szívesen áztatja magát az elektronikában. A Május 30. és a Try to catch me is a már kitaposott ösvényeken vág neki az új utaknak – a „most elindulok, nem tudom, hová/vidd a múltamat rejtsd az ágy alá” sorokkal megtámogatott ritmusalapú szőnyegbombázás a végfokokra a címszereplő Aranyhalban ér el… ám, hogy ott megpihen-e, még mi sem sejtjük, mert rejtély.
Nem sokkal előző megjelenésük, a Sűrű végtelen után egy már-már karneváli hangulatú, mégis súlyos kérdéseket boncolgató dallal jelentkezik a Blahalouisiana. Continuer
A dal mindenki számára ismerős érzéseket fogalmaz meg olyan hangulattal vegyítve, amitől annyira szerethető a Blaha-pop. A Sűrű végtelen szerzője, Schoblocher Barbara gondolatainak világába hívja a hallgatókat. Continuer
Az elmúlt években egyre több hazai zenekar próbálja összemosni a modern metal, az elektronika és a hiphop határait, de kevés formáció találta meg ebben a saját, könnyen felismerhető hangját. A budapesti Acid Empire azonban pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A 2022-ben alakult csapat industrial és rap-metal alapokra építkező zenéje egyszerre agresszív, feszült és atmoszférikus, miközben végig ott lüktet benne valamiféle hideg, városi nyugtalanság. Continuer
Vannak olyan slágerek, amelyek már első hallgatásra megragadnak az emberben. Legyen az a szöveg, a dallamvezetés vagy éppen a hangulat, ilyenkor mindig magunkkal viszünk valamit az előadó alkotásából. Freddie korábban megjelent angol nyelvű szerzeménye ugyanilyen hatással volt Lotfi Begire, aki azonnal stúdióba vonult, hogy elkészítse saját verzióját a felvételhez. Continuer