Kavinton az útra, avagy blogol az Alice in Chains

Az Alice in Chains blogol, pöfög, füstöl és tör előre még akkor is, ha két eredeti taggal már kevesebben vannak. A zene a régi a ritmusok maradtak, ha valaki nem hallott mostanában felőlük, itt az ideje csatlakozni, de csak ha bírod a metált és az érdes hangokat. Részlet a blogjukból.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Alice In Chains

Megcsörrent a telefonom Winnipegben, az első este és egy pár őszinte szóváltás után, a hang a másik oldalon azt mondja, - „Ide tudnál jönni megszagolni a szobámat”?

Hát párszor turnéztam már az elmúlt húsz évben, és halottam is már fura dolgokat, de mind közül ez lett az első.

Most próbáld elfelejteni az egzotikus lokálokat, vagy a kiárusított showkat és az öt csillagos hoteleket, a hírességeket és a jó csajokat, ami néha ezzel az élettel jár. Mert, ha belesel néha egy rock bandával az élet függönye mögé az úton, ez néha csak annyiról szól, hogy segít az egyik haver a másik havernak. Azáltal hogy beszimatol a szobájába.

Szóval ezt tettem.

Felkaptam a cipőmet, és lementem Seanhoz és jópárat beleszagoltam a szobájába, - és semmit nem éreztem.

Nyilvánvalóan azt gondolta, hogy gázszivárgás van, de az orrom nem fedezet fel semmi ilyesmit. Szóval miután bedugtam a fejem minden lyukba és minden kamrába, még négykézlábra is ereszkedtem. Belelihegtem a szőnyegbe, és biztosítottam őt, hogy minden rendben van, és azt visszamentem a szobámba.

Visszaérve, sikeresen hozzáadva még egy munkatapasztalatot az életrajzomhoz, megnyugodva tapasztaltam, hogy nálam a kisüsti whisky-m és a sajtos csipszem érdekes illatán kívül semmi nem változott.

A következő három nap próbálással telt a fellépésre, és a következő három éjszaka vagy belemerüléssel, vagy a Winnipegi éjszaka elől való bujkálással, attól függően melyik banda vagy csapat tagja voltál.

Az elkövetkező három napban (nappal) a koncertig, a fiuk egy csomó rajongóba futottak bele a hotel körül és bent a városban, és lenyűgöző volt mennyi ember emlékezett a banda legutolsó Winnipegi fellépésére.

Csaknem 20 éve volt már, mikor a Van Halennek nyitottunk 1991 Novemberén. (Ekkor még eredeti felállásban: Mike Starr, Layne Staley, Jerry Cantrell, Sean Kinney.)

Sem Sean sem Jerry nem tudta pontosan feleleveníteni mikor is voltunk itt utoljára, de valami oknál fogva az én fejembe megmaradt ez a dátum.

Ez biztos annak is volt köszönhető, hogy még mindig jól emlékeztem a három vagy négytömbnyi gyaloglásomra, a térdig érő hóban a hotelünktől a mosodáig, egy szál dzsekiben és egy fasza teniszcipőben. Ami arra volt jó, hogy úgy, lefagytak a lábujjaim, és a füleim és az orrom, hogy nem a mosodába mentem volna két lépés után, hanem inkább egy korházba, de kurva gyorsan.

Valami furcsa ok miatt szó szerint ez a magyarázat, arra hogy egyáltalán emlékszem valamire is akkori ittlétünkből. Kitudja miért, de csak ez az ami megmaradt.

Sajnos az emlékezet kihagyás elég gyakori dolog, főleg olyankor, ha egy csomót utazol. Ilyenkor az emlékek elhalványodnak, vagy el is tűnnek. Néha csak annyi marad meg egy- egy állomásról a legjobb turnézásaid közül is, hogy fagyott takonydarabokat szedegetsz ki a szakálladból egy kihalt mosodában, Winnipeg belvárosában.

Ez persze, hogy undorító!, de ez minden, ami megmaradt.

Szóval most, ha innen tovább álunk, majd könnyű lesz emlékezni milyen jó meleg volt az idő. Arra, hogy a show szuper volt, hogy Duff a „Rooster”t játszotta a srácokkal, és a tipikus barátságos Kanadai fogadtatásra, amit mindig tapasztalunk, ha itt vagyunk fenn.

Szóval még egyszer! - Azért nem leszek meglepve, ha mikor húsz év múlva visszaemlékezem erre az időre, csupán Sean szobájának szimatolása lesz az egyetlen dolog amire emlékszem.

Istenem ad, hogy ne így legyen...

U.I: Layne miért mentél el!?!?!? Köszönjük amit itt hagytál!!!

cimkék
- Alice In Chains, blog

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2025. március 5.

Ellenállhatatlan pop, filterezetlen érzelmek és Tate McRae

Megjelent a többszörös platinalemezes popszenzáció, a nemzetközi slágerlistákon és a TikTokon is taroló Tate McRae várva várt harmadik albuma, a "So Close To What". Tovább

2025. február 20.

Közös dallal indítja az évet Joy Orbison és Joe James

A brit elektronikus zenei titán, Joy Orbison az underground rap ikon, Joe James oldalán adta ki legújabb felvételét "bastard" címmel az XL Recordings égisze alatt. A trackben a két egymást rokonléleknek tartó alkotó sajátos zenei világai egyesülnek. Tovább

2025. február 18.

A felkapott Charli XCX

Charli XCX tavaly indította el a BRAT-mozgalmat, mely teljességgel megragadta a kulturális korszellemet, és a nyár egyik legfelkapottabb elektronikus zenei kiadványa lett. Tovább

2025. február 17.

Kóstolj bele a megújult DARKSIDE közelgő lemezébe

2025. február 28-án érkezik a DARKSIDE harmadik, "Nothing" című lemeze, melyet a "Graucha Max" és a frissen megjelent "S.N.C" című dalokkal vezetnek fel a srácok. Nicolas Jaar és Dave Harrington kísérletező elektronikus zenei duójához immár csatlakozott régi barátjuk és visszatérő közreműködőjük, Tlacael Esparza dobos és hangszertervező is. A megújult felállású formáció márciusban 11 év után ismét turnézni fog Észak-Amerikában - többek között Brooklyn, Seattle, Toronto és a Coachella fesztivál színpadait ejtik majd útba. Tovább

2025. február 17.

Teddy Swims első gyermekét váró szerelmének szenteli új dalát

Az itthon is óriási népszerűségnek örvendő amerikai szupersztár, Teddy Swims vallomásosan intim dallal robbantja be az idei évet friss gólyahíre mellett. Az „Are You Even Real” című újdonság GIVĒON-nal közös együttműködésben készült, és szerepel majd Swims január 24-én érkező új albumán, az ’I’ve Tried Everything But Therapy (PT. 2.)’-n. Tovább