Kavinton az útra, avagy blogol az Alice in Chains

Az Alice in Chains blogol, pöfög, füstöl és tör előre még akkor is, ha két eredeti taggal már kevesebben vannak. A zene a régi a ritmusok maradtak, ha valaki nem hallott mostanában felőlük, itt az ideje csatlakozni, de csak ha bírod a metált és az érdes hangokat. Részlet a blogjukból.

share
kapcsolódó linkek
- Alice In Chains

Megcsörrent a telefonom Winnipegben, az első este és egy pár őszinte szóváltás után, a hang a másik oldalon azt mondja, - „Ide tudnál jönni megszagolni a szobámat”?

Hát párszor turnéztam már az elmúlt húsz évben, és halottam is már fura dolgokat, de mind közül ez lett az első.

Most próbáld elfelejteni az egzotikus lokálokat, vagy a kiárusított showkat és az öt csillagos hoteleket, a hírességeket és a jó csajokat, ami néha ezzel az élettel jár. Mert, ha belesel néha egy rock bandával az élet függönye mögé az úton, ez néha csak annyiról szól, hogy segít az egyik haver a másik havernak. Azáltal hogy beszimatol a szobájába.

Szóval ezt tettem.

Felkaptam a cipőmet, és lementem Seanhoz és jópárat beleszagoltam a szobájába, - és semmit nem éreztem.

Nyilvánvalóan azt gondolta, hogy gázszivárgás van, de az orrom nem fedezet fel semmi ilyesmit. Szóval miután bedugtam a fejem minden lyukba és minden kamrába, még négykézlábra is ereszkedtem. Belelihegtem a szőnyegbe, és biztosítottam őt, hogy minden rendben van, és azt visszamentem a szobámba.

Visszaérve, sikeresen hozzáadva még egy munkatapasztalatot az életrajzomhoz, megnyugodva tapasztaltam, hogy nálam a kisüsti whisky-m és a sajtos csipszem érdekes illatán kívül semmi nem változott.

A következő három nap próbálással telt a fellépésre, és a következő három éjszaka vagy belemerüléssel, vagy a Winnipegi éjszaka elől való bujkálással, attól függően melyik banda vagy csapat tagja voltál.

Az elkövetkező három napban (nappal) a koncertig, a fiuk egy csomó rajongóba futottak bele a hotel körül és bent a városban, és lenyűgöző volt mennyi ember emlékezett a banda legutolsó Winnipegi fellépésére.

Csaknem 20 éve volt már, mikor a Van Halennek nyitottunk 1991 Novemberén. (Ekkor még eredeti felállásban: Mike Starr, Layne Staley, Jerry Cantrell, Sean Kinney.)

Sem Sean sem Jerry nem tudta pontosan feleleveníteni mikor is voltunk itt utoljára, de valami oknál fogva az én fejembe megmaradt ez a dátum.

Ez biztos annak is volt köszönhető, hogy még mindig jól emlékeztem a három vagy négytömbnyi gyaloglásomra, a térdig érő hóban a hotelünktől a mosodáig, egy szál dzsekiben és egy fasza teniszcipőben. Ami arra volt jó, hogy úgy, lefagytak a lábujjaim, és a füleim és az orrom, hogy nem a mosodába mentem volna két lépés után, hanem inkább egy korházba, de kurva gyorsan.

Valami furcsa ok miatt szó szerint ez a magyarázat, arra hogy egyáltalán emlékszem valamire is akkori ittlétünkből. Kitudja miért, de csak ez az ami megmaradt.

Sajnos az emlékezet kihagyás elég gyakori dolog, főleg olyankor, ha egy csomót utazol. Ilyenkor az emlékek elhalványodnak, vagy el is tűnnek. Néha csak annyi marad meg egy- egy állomásról a legjobb turnézásaid közül is, hogy fagyott takonydarabokat szedegetsz ki a szakálladból egy kihalt mosodában, Winnipeg belvárosában.

Ez persze, hogy undorító!, de ez minden, ami megmaradt.

Szóval most, ha innen tovább álunk, majd könnyű lesz emlékezni milyen jó meleg volt az idő. Arra, hogy a show szuper volt, hogy Duff a „Rooster”t játszotta a srácokkal, és a tipikus barátságos Kanadai fogadtatásra, amit mindig tapasztalunk, ha itt vagyunk fenn.

Szóval még egyszer! - Azért nem leszek meglepve, ha mikor húsz év múlva visszaemlékezem erre az időre, csupán Sean szobájának szimatolása lesz az egyetlen dolog amire emlékszem.

Istenem ad, hogy ne így legyen...

U.I: Layne miért mentél el!?!?!? Köszönjük amit itt hagytál!!!

cimkék
- Alice In Chains, blog

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2026. március 19.

Szabályosan berúgta 2026 ajtaját a Twenty One Pilots

Egy tíz éve, a ’Blurryface’ című albumon mesélni kezdett, és azóta is zajló történet kapott méltó lezárást a banda tavaly megjelent nyolcadik stúdióalbumával. Annak idején kreatív ötleteik és fülbemászó soraik soha nem látott magasságokba repítették a zenekart. Azóta sorra jelentek meg a slágerlistás zenék, most pedig itt az új trónörökös „Drag Path” címmel, ami minden bizonnyal a 2026-os várva várt Sziget Fesztiválon is megszólalhat majd! A continua

2026. március 17.

Morrissey új lemeze is megjelent

2026. március 6-án jelent meg Morrissey legújabb, ’Make Up Is a Lie’ című vadonatúj albuma CD és kétféle LP formátumokban. A continua

2026. március 15.

Az Arctic Monkeys, a Pulp és Damon Albarn is szerepel a War Child jótékonysági lemezén

War Child Records gondozásában jelent meg a zenei legendákat és friss tehetségeket egyesítő "HELP(2)" című jótékonysági válogatásalbum, melyet az ikonikus 1995-ös "HELP" lemez ihletett. A kezdeményezés célja, hogy a zene szerelmesei világszerte támogatni tudják a háborús övezetekben élő gyerekeket segítő War Child szervezet létfontosságú munkáját. A continua

2026. március 12.

Márciusban jelenik meg Flea lemeze

A Red Hot Chili Peppers legendás basszusgitárosa, Flea eddigi közel ötvenéves pályafutása után 2026. március 27-én egy teljesen önálló, jazz-központú lemezzel debütál. Az ’Honora’ című újdonság CD-n és különböző 2LP-ken kerül a boltok polcaira. A continua

2026. február 19.

Flea bemutatja

A Red Hot Chili Peppers basszusgitárosaként ismert, Flea megjelent Frank Ocean Channel Orange klasszikusának újragondolt változatával, a Thinkin Bout You-val. A hangszeres, zenekari balladában Flea elektromos basszuson és trombitán játszik, kiegészítve Anna Butterss nagybőgőjével, valamint Nate Walcott (Bright Eyes) hangszerelésével és vonós elrendezésével. Ez a dal a harmadik előzetes Flea debütáló szólóalbumáról, a Honora-ról, amely 2026. március 27-én jelenik meg a Nonesuch Records kiadásában. A continua