2011. július 18. | mattcarey
Guano Apes oroszlánüvöltése a Hegyalján
A Guano Apes visszatérő albuma a Bel Air nem kavarta meg nagyon a nu metal állóvízét. Ezért is számítottam rá, hogy a turné, amit az új album bemutatására szerveztek sem fog nagyot szólni, ahogy a Hegyen tartott koncert is egér cincogás volt a régi Guanos oroszlánüvöltéshez képest.
- share
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Izgatottan vártam a koncertet, hogy őszinte legyek: Ezt a koncertet vártam a legjobban. Arra számítottam, hogy igazi ugrálós nu metált fogok hallani, és reménykedtem, hogy nem fogják erőltetni az új album dalait. Tévedtem.
Ijesztően sok ember gyűlt ősze a nagy színpad előtt. Nemtől, kórtól, vallási hova tartozástól függetlenül. A fiatalabbak jártak jobban, gondolom ők szeretik jobban a Bel Airt. Meg is indult a tömeg a második számnál, az új klippes nótánál az Oh What A Night-nál. A következő számnál már a régebbi fanok is felpöröghettek. Jött az Open Your Eyes, és még 3-4 dögös nóta, addig a pillanatig, azt gondoltam, hogy egy rohadt jó koncertbe csöppentem (nem véletlenül).
Aztán, mint ha valami dokumentum film forgatásába lettünk volna statiszták. A bandát és a közönséget 20 kamerával vették. Fekete-fehérben. És egyik pillanatról a másikra a majmok (apes) visszavettek, mint ha a rendező szólt volna a bandának hogy: Jó. Ennyi! Felvettük a gyors számokat. Vegyetek vissza. És vigyetek sokkal több értelmetlen párbeszédet a koncertbe. Ez történt. Minden szám előtt felesleges párbeszédek, énekelgetés. A közönségnek a 40 perc körül már mozdulni se volt kedve. Még a Big in Japan se tudta menteni a helyzetet. Én speciel rohadtul unatkoztam.
Jött a mélypont. A Pop of your shirt. Következő történt: A művésznő szólt a fiúknak, hogy vegyék le a pólójukat és mutassák meg neki a meztelen felső testüket. Gondolom a banda további négy FIÚ tagja nagy örömére. Nekem ez a: namenjteakur*a***** esete.
A zene maga nagyszerűen szólt (gratula a hangosítóknak). Mindent tökéletesen lehetett hallani. A zenészek tökéletesen előadták a számokat. Az énekben sem hallottam egy nagy bakit sem. Csak maguk a számok, azok sorrendje, és tálalása nem volt jól kitalálva. Túl sok volt a lassú nóta, pedig a Guano egyáltalán nem arról híres, hogy jó lassú dalokat tudna írni.
Egy óra után lementek a színpadról, előadták a hívjatok minket vissza című unalomig ismételt teleregényt. A probléma csak az volt, hogy senki nem akarta visszahívni őket (tisztelet a kevés kivételnek). Bár nem hívták őket, még is jöttek (pont mint, az oroszok). Instrumentális 10 perc következett, az énekes érezte, hogy kár ezt erőltetni, de nagy örömömre, azért még visszajött, hogy előadják a Lord of the Bords-ot. A vége jó volt.
matt carey
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.