Az első nap a legszerdább szerda volt, amit eddig a Hegy látott, állítja a főszervező Bukovinszky Béla. A látogatottsági rekord megdőlt, a józanság elhagyta a fesztivált. Köszönhető ez egy német fickónak, aki ha 150 éve születik rikkancs lenne, de mivel a XX. században született, a Scooterben kiabál.
Nem szeretem a Scootert, nem ismerek, olyat, aki szeretné őket, és ha találkozok eggyel, aki szereti a kezébe nyomok egy Doors albumot, hogy inkább hallgassa azt.
Tegnap lehetett volna a Hegyen egy dokumentumfilmet forgatni őrület címmel. Mindenfelé rendőr sorfalak álltak, megháromszorozták a biztonsági őrök számát. Kamion sofőr kinézetű diszkósok (ha egyáltalán létezik ilyen) lehajtott fejjel rohantak a nagyszínpad felé, mint a zombik Will Smith után. Volt még a koncerten nyugdíjas pár, kisbabáját az ölében ringató apuka (Biztos a gyerek könnyen elalszik a Faster, harder, scooter című számra). Idióta.
A koncertben nem volt elcsúszás, mellényúlás, hamis hang, de hogy is lehetett volna? Az énekes nem énekel, csak kiabál, a zenészek nem nyúlnak mellé, hisz a hangokat számítógép processzorok hozzák létre. Az egyetlen izgalmat és élményt nekem a How much is the fish (mennyibe kerül a hal?)című szám jelentette. Tényleg ez a szám címe. Nem vicc!
A látvány technika silány volt. Nyolc darab 200 wattos izzó villogott a dobos mögött, meg volt két olyan tűzijáték szerűség, aminél a hat éves unokahúgomnak nagyobb szokott lenni a tortáján.
Más fél órát játszottak, biztos elnyomtak minden slágert (amiket én ismerek hallottam). Nem kedvelem a Scootert, de azt el kell ismernem, hogy nem esett nehezemre végig hallgatni azt a más fél órát, ami azt hiszem, azt jelenti, hogy ez egy jó koncert volt.
Két dolgot még mindenképpen le kell írnom:
Az énekesnek még mindig hidrogén szőke a haja.
Láttam Lányi Lalát. A szeme könnyben úszott az örömtől (!), hogy végre láthatja a Scootert.
A Hegy utolsó napján sikerült egy interjúra elcsípnem Eric Cartmant és Kenny McCormick-ot. Beszélgettünk a fesztiválról, nőkről, hippikről... És megtudtam tőlük az élet értelmét! Eric az interjúért két vödör csirkeszárnyat kapott, csípős szósszal és egy posztert amin Mel Gibson van félmeztelenül. Kenny-é meg... Hát övé lett volna az egyik vödör csirkeszárny... Continuer
Lesz jövőre is Hegyalja. Addig mindenki megpróbálhatja felidézni mi is történt vele az idén. Valaki sokat szexelt, valaki semennyit. Valakinek tetszettek a koncertek, valaki, olyan részeg volt, hogy nem is tudta, hogy fesztiválon van. Continuer
Idén már háromszor voltam Subscribe koncerten. Szombat este a Hegyen volt a negyedik alkalom. Elképesztő, hogy a fiatalok mennyire szeretik a bandát. Fanatikusoknak mondanám őket, amit a zenekar szócsöve (Csongor Bálint) mond azt megteszik, de Bálinték is megteszik, amit a közönségük kér. Continuer
A Guano Apes visszatérő albuma a Bel Air nem kavarta meg nagyon a nu metal állóvízét. Ezért is számítottam rá, hogy a turné, amit az új album bemutatására szerveztek sem fog nagyot szólni, ahogy a Hegyen tartott koncert is egér cincogás volt a régi Guanos oroszlánüvöltéshez képest. Continuer
A Trópusi vihar című film egyik jelenete jutott eszembe. A film elején Ben Stiller akció hős karakterének a film előzeteseit adják a Scorchert (perzselő) 1,2,3,4. Így érzem magam. Ez a Perzselődés a Hegyen három. A nap harap, a levegő áll, csak a sör folyik, de az megállás nélkül. Continuer