A Fishing on Orfűn kaptam kézhez a Kispál és a Borz egyik utolsó koncertjének, a tavalyi Fishingesnek a DVD verzióját. Afféle ajándékként lehetett hozzájutni, és a Kispál tavalyi megszűnése óta világot látott kiadványok közül talán a legkevésbé túlspilázott és a legfrankóbbról beszélhetünk. Persze megnéztem és tetszett is.
Koncert DVD-t nézni mindig élmény, akkor is, ha nem voltam ott, mert érdekes látványvilágot mutat be a jófajta koncertfelvétel. Ha pedig én is ott ugráltam valahol a tömegben, akkor a nosztalgia is belengi a műsort, és az emlékekbe elmerülve nézem végig a DVD-t. Ilyenkor a kisebb hibák felett is könnyebb szemet hunyni, hiszen nem feltétlenül a technikai tökéletesség a legfontosabb szempont.
Így ültem neki a Kispál és a Borz Fishing on Orfű-n, 2010. június 18-án készült koncertjének. Az emlékeimben annyi élt, hogy rohadt sokan voltak, nagyon kevés hely és oxigén birtokában buliztam végig. Meg volt valami halvány képem arról, hogy a fények terén rendesen odatették magukat, ami azonban a Szigetes búcsúkoncert előtti koncertek összességét jellemezte.
Ezt a DVD-t a 2011-es Fishing on Orfű bérlethez lehetett némi plusz anyagi ráfordítással megvásárolni. Mikor eljutottam odáig, hogy a lejátszóba kerüljön a lemez, rögtön belém hasított az érzés, hogy bizony, nem sok háztartás lehet ma Magyarországon, ahol ne lenne található legalább egy Kispál és a Borz koncert DVD. Elég csak a legutóbbi Napozz Holddal-ra gondolni, ami mondjuk egy viszonylagos összehasonlítási alap lehet a FOO-s koncerthez.
Előre leszögezném, hogy nekem tetszett ez a DVD. Kevésbé monumentális, kevésbé profi, helyenként tökéletlen, a színpad már-már kicsinek tűnik… és ezért sokkal hétköznapibb, mint a Napozz Holddal. Itt nincsenek kulissza mögötti beszélgetős részek, a DVD annyi, amit ígér: a Fishinges Kispál koncert rögzített verziója.
A hangminőséggel nincs semmi gond, a képi világ inkább vicces. Nem tudom, hogy a videó terén hogyan hívják azt, mikor kiég a kép (ahogy a fotósoknál használják a kifejezést), de rengeteg helyen előjön ez a hiba, bár én valahogy nem bosszankodtam rajta, inkább eljátszottam azzal, hogy mennyi vehető ki épp az aktuálisan mutatott Kispál-tagból.
A koncert korrekt, aféle best of, a domboldalon tomboló emberek látványa pedig lenyűgöző és lélegzetelállító. Pátosztól szinte teljesen mentes a film, egyedül a kezdésként berakott idézetek sora keltette azt a gyanút, hogy a zenekar meg akar hatni. De nem.
Ez csak a Kispál és a Borz utolsó koncertjeinek egyike DVD-n, ahol úgy tűnik, nem csak a rajongók, hanem az együttes tagok is baromi jól érezték magukat. Azokkal a slágerekkel, amiket illik ismerni, úgy, hogy valahogy még keveredhet az egyszerű emberi esetlenség a perfekcionista ideákkal.
Nem sokkal előző megjelenésük, a Sűrű végtelen után egy már-már karneváli hangulatú, mégis súlyos kérdéseket boncolgató dallal jelentkezik a Blahalouisiana. A continua
A dal mindenki számára ismerős érzéseket fogalmaz meg olyan hangulattal vegyítve, amitől annyira szerethető a Blaha-pop. A Sűrű végtelen szerzője, Schoblocher Barbara gondolatainak világába hívja a hallgatókat. A continua
Az elmúlt években egyre több hazai zenekar próbálja összemosni a modern metal, az elektronika és a hiphop határait, de kevés formáció találta meg ebben a saját, könnyen felismerhető hangját. A budapesti Acid Empire azonban pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A 2022-ben alakult csapat industrial és rap-metal alapokra építkező zenéje egyszerre agresszív, feszült és atmoszférikus, miközben végig ott lüktet benne valamiféle hideg, városi nyugtalanság. A continua
Vannak olyan slágerek, amelyek már első hallgatásra megragadnak az emberben. Legyen az a szöveg, a dallamvezetés vagy éppen a hangulat, ilyenkor mindig magunkkal viszünk valamit az előadó alkotásából. Freddie korábban megjelent angol nyelvű szerzeménye ugyanilyen hatással volt Lotfi Begire, aki azonnal stúdióba vonult, hogy elkészítse saját verzióját a felvételhez. A continua