2011. március 28. | Gerta Rauss
15 éves a Colorstar. Lehetséges ez? Ennyire öregek vagyunk? Ilyen régen történt, hogy a Wanted-ban azt az értelmetlennek tűnő hírt olvastuk, hogy a Vidámparkból az énekes kivételével mindenki kivált, és új zenekart alapított? Ilyen régen volt, hogy Másfél és Korai koncerteken felfigyeltünk egy zenekarra, akik hajnalban egyszer csak megtáncoltattak? Ilyen régen történt, hogy a könyvtárban a pult alól kaptuk az átmásolt kazikat? Ilyen rég volt, hogy gimnáziumba jártam?!...Ha ők mondják...
De mikor lehetett az, amikor a süket billentőssel (hint hint), meg a barátjával összesen hárman alkottuk a hétfői közönséget a Kopaszi gáton, vagy mikor lett az Alomadalomból, Alomabádé, és mikor vettük észre, hogy amit halandzsázunk, az igazából magyarul hangzik el a színpadon? És hányszor nyomtak agyon a Süsiben, és hány nagyon fontos külföldi koncertet hagytunk ki azért, mert Colorstar van a sátorban? Fogalmam sincs…
Amit tudok, hogy idén 15 éves a Colorstar zenekar, ami egy ilyen fogatlan, zenétlen országban hatalmas szó, a zenekar pedig mindezt gyakorlatilag egész évben ünnepelni fogja. Lesz itt kislemez, remixlemez, pályázat, lemezbemutató, akusztik koncert, és a hírek szerint még valami nagyon titkos is. Ha nem figyelünk, a végén ide-oda fog úszni a Dunán a Colorstar, mint a Szent Korona…
A Falling című számra kiírt remixverseny még nem zárult le, lelkes zenebarkácsok az információkat és a hangsávokat ITT találják!
Még lelkesebb rajongók pedig legközelebb április 9-én láthatják élőben a zenekart akusztikus formátumban, a Parno Graszttal kiegészülve.
Gerta Rauss