2011. március 4. | Török Kati

Van új a bitek közt? Imogen Heap és a kreatív média

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy generációnk kiaknázta már a világháló adta lehetőségeket, pedig egy-egy kreatív ötlettel új értelmet nyerhet a „kicsi a világ” kifejezés. Hogyan kapcsolódik mindez a zenéhez? Az essex-i énekesnő, Imogen Heap minden pályatársánál fondorlatosabban él a világháló adta lehetőségekkel.

Imogen Heap gyerekkora óta zongorázik, játszik csellón, klarinéton, gitáron, dobon és olyan különlegességeken is, mint az afrikai Mbira. Kreativitása kiteljesítésében nem elégedett meg a hangszeres tudás adta korlátokkal, ezért autodidakta módon, kezdetben egy Atari számítógép segítségével megtanulta a sequencing, sampling és a hangmérnöki munka alapjait, és a technika nyújtotta lehetőségeket a mai napig nagy előszeretettel használja.

17 évesen írta alá első szerződését az Almo Sounds kiadóval, és 1998-ban jelent meg első albuma I Megaphone címmel, ami nevének anagrammája. A munkában Dave Stewart és Guy Sigsworth producerek segítették, és megjelenését követően Imogen Heap-et olyan előadókhoz hasonlították, mint PJ Harvey, Kate Bush vagy Annie Lennox. A céget később megvásárolta a Universal, Heap pedig kiadó nélkül maradt.

Sigsworth-tel Frou Frou néven alapított új formációt, és 2002-ben Details címen jelent meg albumuk, amivel nemzetközileg is ismertté váltak. Közös munkájuk a Shrek 2. stáblistája alatt hallható Bonnie Tyler feldolgozás (a Holding Out For a Hero), és Let Go című számuk két filmbe is bekerült (Garden State, Holiday).

2003 decemberében Heap új szólóalbumán kezdett dolgozni és úgy döntött, az alkotási folyamatba rajongóit is bevonja. Azon felül, hogy az album születését az érdeklődők a honlapján mint blogon követhették nyomon, rajongóit még egyfajta művészeti vezetői szerepre is felkérte: Daylight Robbery című dala szövegének megírásához. A lemez befejeztéhez  1 év határidőt szabott magának és a frissen elkészült dalok közül kettőt még a megjelenés előtt közzé tett honlapján. A Goodnight And Go a sikeres amerikai tévésorozat, A narancsvidék második évadjának zenéjeként lett ismert, az eredetileg ugyanehhez a sorozathoz írt Just For Now pedig csak rövid ideig, amolyan karácsonyi ajándékként volt elérhető. A sorozat ezt követően további számait is felhasználta - 2005-ben a vokóderrel készített Hide And Seek került a második évad záró epizódjába, a harmadik évad pedig a Speeding Cars című dallal mutatkozott be.

A Hide And Seek nem csak a sorozatfüggők figyelmét keltette fel, az iTunes-on rögvest a toplisták élére került.  Megalapította saját kiadóját Megaphonic Records néven és ennek gondozásában jelentette meg második lemezét, Speak For Yourself címmel. Az album elmondása szerint „inkább Madonna, mint Guns’n’Roses és inkább Donnie Darko, mint Dirty Dancing... elektronikusan elvarázsolt zaj a zenekari dallamok, hárfa és társai között, nagyszerű szövegekkel”. Az CD-ből az első 10 000 darabot úgy elkapkodták, mint a cukrot és ez egyenes beugró volt többek közt David Letterman, Jay Leno és Carson Daly műsoraiba. Fellépésein egyszemélyes zenekarként adja elő szerzeményeit, ma már a hagyományos zongora mellett Apple laptoppal, loop pedálokkal, vokóderrel és a legmodernebb technikával körülvéve.

A Speak For Yourself több kiadást megélt, és 2006-ban első videóklipje is megjelent az MTV és a VH1 műsorán. Szeptemberben koncertturnéba kezdett, amelynek kanadai és amerikai helyszíneit a rajongók szavazhatták meg Heap MySpace oldalán. Megtalálhatjuk őt a FaceBook-on, MySpace-en, Twitteren, követhetjük a YouTube-on vagy saját honlapján keresztül. S ha ezt tesszük biztos, hogy magába szippant az Imogen Heap jelenség, ugyanis az énekesnő nem csak szórakoztat, inspirál is, hogy részesei lehessünk az alkotás élményének.

Ötletes megoldás, hogy Heap rajongói Twitter bejegyzésein keresztül mutatja be pályafutását, így biográfiája szerzői közt londoni szakújságíró és cleveland-i zenehallgató ugyanúgy szerepel, mint budapesti diák. Legújabb albumát meghallgathatjuk és megvásárolhatjuk online, a vele járó munka minden mozzanatát nyomon követhetjük Vlog formájában, és a honlap a frissen vásárolt lemez virtuális „kézbevételével” is megajándékoz minket. Ki ne forgatná kezében izgatottan az új albumot – olyan ez, mint mikor egy új könyvet nyit ki először az olvasó: elmerülhetünk a borító kidolgozásában, olvasgathatjuk a fülszöveget, belélegezhetjük az újonnan nyomtatott könyv friss illatát. Az Essentials lemeze 3 dimenzióban forgatható, kinyitható, belelapozhatunk a borító belsejébe és nézegethetjük benne a képeket, dalszövegeket.

2010 novemberében Heap a Royal Albert Hall-ban debütált Love The Earth elnevezésű projektjével. A Földünk szépségét bemutató dokumentumfilm teljes képanyagát rajongóitól gyűjtötte be a Vimeo és YouTube oldalain keresztül, a film nagyzenekarra hangszerelt kísérőzenéjét a bemutatón maga vezényelte.

Imogen Heap új szintre emeli a „crowd sourcing” fogalmát – a közös film után most együttzenélésre invitálja rajongóit. Bejelentette, hogy 2011 márciusában olyan dalt jelentet meg, amelynek minden részletét rajongóival közösen hozza létre. Aki késztetést érez magában, most egy-egy dallammal, szövegrészlettel vagy a készülő videokliphez képanyag beküldésével vehet részt a folyamatban, amely teljes egészében nyomon követhető lesz egy speciálisan erre a célra fejlesztett honlapon, blog bejegyzéseken és internetes közvetítéseken keresztül.

2011-es dél-afrikai turnéjához pedig hol máshol keresne háttérénekeseket, mint az interneten? Még lehet jelentkezni Earth című dalának előadására, a pályázók közül minden koncerthez mást választ majd az énekesnő maga mellé a színpadra.

Szereti a kreatív kihívásokat és kísérletként tekint a rajongókkal történő együtt alkotásra. Talán a crowd sourcing új formája és a közönség bevonása az alkotási folyamatba újraéleszti az emberek alkotóvágyát, mindenesetre az biztos, hogy új terület ez még, ami talán a jövő zenéje lesz.

Török Kati