2011. március 3. | Anikó

Súlytalanság és mélyálom - Fonogram 2011

A Fonogram díjkiosztó első fellépője a meglepetés erejével hatott. Varga Viktor dalolta el, hogy „lehet kék az ég”. Azt viszont fájó kijelenteni, de az est egyik legérdekesebb produkciója volt. Nem Viktor fantasztikuma miatt, hanem mert elég gyenge volt összességében a zenekarok, zenészek listája. Úgy, mint az egész díjkiosztó.

De utána bele is csaptak a műsorba, a külföldi hard rock vagy heavy metal albuma Ozzy Osbourne: Scream-je lett. Az időrendiségről megfeledkezve álljanak itt a külföldi kategória nyertesek. Klasszikus pop-rock album: Sade – Soldier of love. Modern pop-rock album: Adam Lambert – For your entertainment. Külföldi alter album: Hurts – Happiness. Külföldi elektronikus zenei produkció: Pendulum.

A hazai hard rock vagy heavy metal kategóriában a Mobilmánia és (?) a Wendigo nyert. Bár ez még mindig nem teljesen érthető számunkra. Meglehet, hogy itthon olyan menő ez a zene, hogy rögtön két jelöltnek is jutott Fonogram. De hát a hazai metál ilyen jó még sosem volt...

Az ősrockerek a színpadon szépen megköszönték a díjat mindenkinek, az unokákat kihagyják, pedig biztosan izgatottan nézik a papit a tv-ben.

Rákay Philip a műsorhoz képest hihetetlen profizmust valósított meg. Belenézett a kamerába és összeszedetten beszél. Na, ez volt az, amit nem lehet túl jellemzőként emlegetni a gála során. A műsorvezetők – Vágó Piros és Gundel-Takács Gábor – nem igazán találták el, hogy mikor kellene megszólalniuk, és folyamatosan érezhető volt rajtuk valamiféle zavartság és bizonytalanság.

A hazai világzenei album kategóriában Nikola Parov nyert. Természetesen neki is gratulálunk, bár a cseppet ismertebb és népszerűbb Csík zenekarnak vagy Ferenczi Györgynek lehet, hogy jobban járt volna a díj. Az Ocho Macho megpróbált egy kis jó hangulatot teremteni, de mivel ők voltak az egyetlenek, akik ezen dolgoztak, ezért elég életidegennek tűnt a szám. Az énekes még ugrált is! Ezzel előlépve az est folyamán egyetlenné, aki jól érezte magát a színpadon.

A hazai jazz kategóriában egy kis burkolt promóció is helyet kapott: www.jazzma.hu. Akit érdekel, az olvassa! A nyertes: Fekete-Kovács Quintet, akiket az a szerencse ért, hogy a szintén enyhe promóciónak szánt Debreceni Jazz Napokra is meghívtak. Legalább az üzenete eljutott hozzánk.

Ladányi Andrea és Borlai Gergő (European Mantra, Kishúg) közös produkciója után hamar következett a hazai elektronikus produkciók díja, a jelöltek közül a Compact Disco nyert, aki később egy dallal is boldogította a jelen levőket. Halkan jegyezzük meg, hogy a Soerii&Poolek kicsit bevállalósabb döntés lett volna. A hazai alter album díját Bin-Jip vitte el az Enterrel. A 30Y mellett voltunk és a Quimby ellen. Az egyik bejött, a másik sajnos nem.
A hazai gyermek albumot a Boribon nyerte meg. Ő volt az egyetlen, aki igazán meghatódott és el is sírta magát. Ezzel pedig letudtuk az egyetlen őszinte pillanatot.

A hazai szórakoztató album kategóriában Mága Zoltán jeleskedett. Ő felajánlotta a díjjal járó pénzt a Madarász Utcai Gyerekkórháznak. Kicsit kemény egy csoportban az Irigy Hónaljmirigy, Polyák Lilla – Homonnay Zsolt és a Zorall.

Az év hazai felfedezettje a Holdviola. A Mocsok 1 Kölykök sajnos nem érdemelte ezt ki, pedig a múltkori SP-s beszólásukkal bebizonyították, hogy nem csak jó zenét csinálnak, de még tökösek is. De legalább jól szórakoztak, az látszott.

A klasszikus pop-rock kategóriában Ákos aratott győzelmet, az ezredik Fonogramját vihette haza. De ez azt is jelenti, hogy Bereczki Zoltán idén nem kapott díjat, pedig ő is bejáratott Fonogramos. De, ezt talán ne is bánjuk annyira...

A legjobb közreműködő zenész Veres Mónika lett. Őt a „papa, ne félts, nem vagyok rossz kislány” örökérvényű dal miatt ismerhetjük. Na, most tegye fel a kezét, akire igaz ez a mondat! Senki, ugye?

A komolyzene kiemelkedő alakja Kelemen Barnabás, ezt a kategóriát elég gyorsan letudták. A kortárs komolyzenei album díját pedig Eötvös Péter vitte haza.

A legjobb dalt a közönség szavazta meg a Class FM honlapján. Csiszár Jenőtől azt is megtudhattuk, hogy ez a rádióadó az, amely „meggyőződésből tolja a magyar zenéket, dalokat stílustól függetlenül”. Vitatkozni lehet vele, a TV úgysem szól vissza. A legjobb dal egyébként Tabáni Istváné lett. Ez volt az est második olyan pontja, hogy hangosabban nevettem, mint a TV, ezért a dalcímet sajnos nem hallottam. De a „na, neee!” is egész érthető reakció volt. Azt viszont már ismét csendben hallgattuk, mikor Csiszár kijelentette, hogy „életemben először látom mosolyogni az Istvánt”. És tudjuk, hogy mindenki erre kíváncsi, de Tabáni nem, nem sírta el magát.

Az épp 60. születésnapos Balázs Fecó adta át a legjobb hazai modern pop-rock album díját. Itt jött egy pici feszültség, már-már elhittük, hogy van esélye a Vad Fruttiknak, legalábbis baromira reméltük. De nem ők, de még csak nem is a tuti befutó esélyes Caramel, hanem Kowalsky meg a Vega lett a díjazott. Ebben a kategóriában három olyan jelölt volt, aki megérdemelte volna, a nyertes nem volt benne, de a szakmai zsűri dönt.

A kiemelkedő közreműködő zenész Tátrai Tibor lett, aki a modern kor gyermekeként videóüzenetben köszönte meg a díjat. Utána már a szóbennakad pontnál jártunk, az életműdíj következett.

Enyhe utalásképp fellépett a Heaven Street Seven, akik az Eljöttéket nyomták le. Ha valaki még nem jött volna rá, hogy ki kapja, a biztonság kedvéért a kamera ráközelített Bródyékra, kis hiba, hogy épp akkor mentek fel előttük a díjátadók, de ez csak kicsit zavart be az összképbe. Bár itt már bármit mutathattak volna, kétségtelenül érdektelenségbe és unalomba fulladt a Fonogram. Szörényi Levente és Bródy János lett idén az életműdíjas. Közben fellépett a fél Megasztár, Csillag születik és X-Faktor bagázs. Nem csak Varga, hanem Király Viktor is zúzott és énekelt Keresztes Ildikó is. Ami hiányzott az egy Mester Tamás – Friderikusz Sándor duett… talán jövőre.

Zárásképp Ákos lépett fel egy mini koncerttel, előkészülve a májusi lemezbemutatójára. Fénybe nézz és Adj hitet csendült fel, utóbbi legvégén már a támogató cégek lógóit láthattuk.

Az pedig, hogy az est folyamán a dalokban olyan sorokat fedezhettünk fel, mint az „anyám megátkozott, mikor világra hozott” és a „szájak szélén gyűlölet és harag remeg” megadta a tipikus magyar hangulatot. Borzasztó unalomba burkolva. Örök igazságok is elhangzottak, szívleljétek meg ti is: A rock zene a szívet fiatalon tartja. Utálom a személyi kultuszt. A múlt emlék, a jövő titok, a mai nap ajándék.

Ja, lennének tanácsaink, hogy hogyan lehet összehozni egy tuti gálát. Például ha a szervezőknek van net kapcsolatuk, kezdjék a youtube-on az előadók feltérképezését. És az a szám ott lenn jobboldalt nem toplista helyezés. Minél nagyobb, annál többen nézték meg! Ez alapján válogassatok legközelebb, légy szíves!

Anikó