2011. február 10. | Bényei Gabriella
Fennállása óta először, 2011. április 5-én Budapestre érkezik a Duke Ellington Orchestra. A koncertnek a Budapesti Kongresszusi Központ ad otthon. Ellington több mint 2000 dalt szerzett, köztük a „Take the A-Train", az "It Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing)" című jazz sztenderdeket, de hosszabb lélegzetű számokat is írt, mint például a „Brown, and Beige, Liberian Suite”, és az „Afro-Eurasian Eclipse”.
Ellington 1919 és 1974 között több zenekarral örvendeztette meg közönségét, a jazz területén számos újítás fűződik a nevéhez. Neki köszönhető a “Jungle –style”, az emberi énekhang hangszerként való használata. Számos díjat kapott, többek között a Szabadság Érdemrendet, ami a legmagasabb polgári kitüntetésnek számít Amerikában.
1899. április 29-én született Edward Kennedy Ellington néven. Apja és anyja is zongoráztak, ennek köszönhetően korán megismerkedett a zenével. Középiskolás korában kezdett el komolyabban zongorázni. 15 évesen egy üdítőital boltba hívták dolgozni, ennek hatására írta meg első jazz dalát “Soda Fountain Rag” címmel. Ekkor kapta a Duke becenevet is. Doc Perry zenei stílusának hatására Ellington zenei tanulmányait továbbfejlesztette, majd az első világháború után megalapította első zenekarát. Zeneszerzési technikájára az volt jellemző, hogy az adott dalt nem a hangszerekre komponálta, hanem személyesen a zenekar tagjainak. Ennek köszönhetőn egyik zenésznek sem volt idegen a stílus, így a tagcserék nem voltak jellemzőek.
Az 1920-as években New Yorkba költöznek, ahol 3 éves szerződést kötnek a népszerű Cotton Club-bal. Ezekben az években kezd el revüket írni a Chocolate Kiddies és a Show Girl nevű zenekarának, majd több filmszerepet is kapnak. Ellington több filmzenét is írt, egyik szerzeményét, a „Paris Blues” című dalt Oscar-díjra is jelölték.
Az 1930-as években a jazz és a latin-amerikai zenei elemek fúziójával kísérletezett, ennek a korszaknak a legismertebb példája a “Caravan” című dal. 1939-ben Strayhorn csatlakozik a zenekarhoz, akivel közösen dolgoznak 1967-ig, Strayhorn haláláig.
A New York-i Carnegie Hallban 1943-tól 1955-ig Ellington segítségével létrejön egy nagyszabású koncert sorozat, amelyen maga a zeneszerző is minden évben részt vett, és ahol új, hosszabb jazz darabokkal rukkolt elő. Az első ilyen koncerten mutatta be a „Black, Brown, and Beige”-t, mely egy három részes zenei mű, ami az Egyesült Államokban élő feketék történetét mutatja be.
Az 1960-as évek közepétől jazz stílusú szakrális zenei koncertekkel kezdték járni a világ katedrálisait. Ekkor született többek között az „In the Beginnig God” és a „Divine” című dal is.
Duke Ellington 1974. május 24-én halt meg. Az egyik utolsó dala a „The Blues Is Waiting”. Halála után fia, Mercer Ellington, majd unokája Paul Ellington vette át a zenekar vezetését.
A Duke Ellington Orchestra koncertre jegyek már február 11-től kaphatók a Ticket Express jegyirodáiban és az Eventim hálózatán keresztül.
Bényei Gabriella