Mivel pár hét múlva érkezik az új The Boy Least Likely To album, ideje lenne összeszedni, mi fán terem a twee-pop, ugyanis sokak számára nem mond semmit a kifejezés, pedig nem elhanyagolható stílusról van szó.
Kezdjük a szó jelentésével: az urbandictionary.com megfogalmazása szerint a ’twee’ szó aranyos dolgok leírására használatos, viszont nem holmi átlagos, cicás aranyosságra: fogrohasztóan cukormázas dolgokról beszélünk. Elsősorban a zenében található aranyos téma, szerelem, gyerekkori emlékek, vagy plim-plim zene jellemzésére használják.
Mint szinte minden ma ismeretes zene, ez is visszavezethető (részben) a punkra. A punkból átvették a „bárkinek lehet zenekara” mentalitást, viszont nem lázadoztak, hanem „hepi-zenét” írtak és játszottak, a legtöbb banda ráadásul lányokból állt. A Tiger Trap, Belle and Sebastian és a Tullycraft a leghíresebb korai zenekarok közé tartoznak. Zenéjük egyszerű, nem jellemző a gitárszóló, nincs túlbonyolítva a dob.
Az alapvetően vidám zenének köszönhetően a twee stílus a ’90-es évek legvégére teljesen beleolvadt a nyugati világban egyre nagyobb teret hódító posztinfantilizmusba. Aki nem ismerné a terminust, annak csak annyit mondok magyarázatképp: Varró Dániel. Ettől a ponttól a twee pop zenei behatárolhatósága nehezebbé vált, és már nem is inkább zenéről, hanem érzésről és világnézetről van szó. Ezért fordulhat elő az, hogy Kimya Dawson szándékosan rossz minőségű (lo-fi) zenéje belecsúszik a twee-pop kategóriába az aranyos, infantilis szövegei miatt, holott zenéjét tekintve anti-folk. (Igen, valóban van ilyen, amolyan country/folk-paródia. Mindenesetre vicces kategória).
A stílus határai nem szigorúak, már nincs klasszikus twee-pop zene, jellemzőbb az, hogy amiben van egy kis twee , az akár twee-pop is lehet. Viszont az elmúlt években a twee-popban sorban jelennek meg olyan hangszerek, amik valamilyen módon gyermekkort idéznek. Lásd: Kate Micucci és az ukuleléje,
a The Boy Least Likely To metalofonja (xilofon, fémből...oviból...emlékszel?),
vagy Bishop Allen mindkettője.
Mi sem maradtunk le, talán csak 10-15 évvel a nyugattól, nálunk, ami a legközelebb van a twee-pophoz: az Alma zenekar lenne, ha rájönnének, hogy nem 4 éves, hanem 20 éves gyerekeknek akarnak koncertezni. Bár a twee-popnak olyan az Alma zenekar, mint a Tom és Jerry-nek a Nu Pagai.; kicsit gagyibb, és érezni rajta a keleti blokk utóhatását, na meg a kötelező népi hangszerek. De hála istennek ők maradnak a gyerekek szórakoztatásánál, mi meg addig is hallgatjuk a külföldieket, mert az egyszer biztos, hogy egy ilyen búval b@szott mentalitású nemzetnek nem lesz saját „hepi” zenekara.
Szeptember elején megjelent a Big Thief nevű amerikai indie folk banda hatodik albuma, a "Double Infinity", melynek elvarázsolt és gondolatébresztő "Words" című dalához egy különleges hangulatú videóklipet is forgattak. Ez nagy dolognak számít a zenekar háza táján, hiszen a 2017-es "Mythological Beauty" kisfilmje óta nem készítettek klasszikus klipet, melyben hangszer nélkül láthatóak lennének. Weiter
Az új-zélandi alt-pop testvérduó, a Balu Brigada, első alkalommal lép színre albummal: a ’Portal’ című anyag a formáció budapesti Sziget Fesztiválon való fellépésüket követi. Az új kiadvány igazi mérföldkő Henry és Pierre Beasley karrierjében, mely három év alatt készült el olyan városokban, mint Auckland, New York és Berlin. Az így létrejött hangzásvilág egyszerre hordozza az indie rock lendületét, az alt-pop eleganciáját és a fesztiválhimnuszok nagyszabású energiáját. Weiter
Az amerikai popdíva játékosan lázadó újdonságát egy látványos klip kíséretében tárja a nagyközönség elé. A szerzemény a Spotifyon 10 millió lejátszást meghaladó „Itty Bitty”-t és a 2 milliót közelítő „Trinklets”-et követi, a következő izgalmas betekintést nyújtva az énekesnő második, ‘Smoochies’ című albumába. Weiter
A "Hail to the Thief (Live Recordings 2003-2009)" című meglepetés kiadvánnyal tért vissza a Radiohead, mellyel hatodik stúdiólemezüket értelmezték újra. A korongon helyet kapott a "There, There" című hipnotikus klasszikusuk is, melyhez most egy Buenos Airesben rögzített koncertvideó is érkezett. Weiter
Az amerikai rockegyüttes már engedett némi bepillantást az ‘Everest’ világába, például a „Darkness Always Wins” című, lassan építkező hard rock himnusszal, mely mind szövegileg, mind zeneileg mélyen belemerül a banda elmúlt évtizedekben megtett “hegymászásába”. Hallgatható már A „Rain Your Blood On Me” című nőkhöz írt, drámai óda is, mely dübörgő ütemeivel, robbanékony dobszólamokkal, villámgyors gitárriffekkel és égzengető vokállal tör utat a rajongók szívébe. Weiter