2010. november 15. | Sir DNA

Mi a franc az a twee-pop?!

Mivel pár hét múlva érkezik az új The Boy Least Likely To album, ideje lenne összeszedni, mi fán terem a twee-pop, ugyanis sokak számára nem mond semmit a kifejezés, pedig nem elhanyagolható stílusról van szó.

Kezdjük a szó jelentésével: az urbandictionary.com megfogalmazása szerint a ’twee’ szó aranyos dolgok leírására használatos, viszont nem holmi átlagos, cicás aranyosságra: fogrohasztóan cukormázas dolgokról beszélünk. Elsősorban a zenében található aranyos téma, szerelem, gyerekkori emlékek, vagy plim-plim zene jellemzésére használják.

Mint szinte minden ma ismeretes zene, ez is visszavezethető (részben) a punkra. A punkból átvették a „bárkinek lehet zenekara” mentalitást, viszont nem lázadoztak, hanem „hepi-zenét” írtak és játszottak, a legtöbb banda ráadásul lányokból állt. A Tiger Trap, Belle and Sebastian és a Tullycraft a leghíresebb korai zenekarok közé tartoznak. Zenéjük egyszerű, nem jellemző a gitárszóló, nincs túlbonyolítva a dob.

Az alapvetően vidám zenének köszönhetően a twee stílus a ’90-es évek legvégére teljesen beleolvadt a nyugati világban egyre nagyobb teret hódító posztinfantilizmusba. Aki nem ismerné a terminust, annak csak annyit mondok magyarázatképp: Varró Dániel. Ettől a ponttól a twee pop zenei behatárolhatósága nehezebbé vált, és már nem is inkább zenéről, hanem érzésről és világnézetről van szó. Ezért fordulhat elő az, hogy Kimya Dawson szándékosan rossz minőségű (lo-fi) zenéje belecsúszik a twee-pop kategóriába az aranyos, infantilis szövegei miatt, holott zenéjét tekintve anti-folk. (Igen, valóban van ilyen, amolyan country/folk-paródia. Mindenesetre vicces kategória).

A stílus határai nem szigorúak, már nincs klasszikus twee-pop zene, jellemzőbb az, hogy amiben van egy kis twee , az akár twee-pop is lehet. Viszont az elmúlt években a twee-popban sorban jelennek meg olyan hangszerek, amik valamilyen módon gyermekkort idéznek. Lásd: Kate Micucci és az ukuleléje,

a The Boy Least Likely To metalofonja (xilofon, fémből...oviból...emlékszel?),

vagy Bishop Allen mindkettője.

Mi sem maradtunk le, talán csak 10-15 évvel a nyugattól, nálunk, ami a legközelebb van a twee-pophoz: az Alma zenekar lenne, ha rájönnének, hogy nem 4 éves, hanem 20 éves gyerekeknek akarnak koncertezni. Bár a twee-popnak olyan az Alma zenekar, mint a Tom és Jerry-nek a Nu Pagai.; kicsit gagyibb, és érezni rajta a keleti blokk utóhatását, na meg a kötelező népi hangszerek. De hála istennek ők maradnak a gyerekek szórakoztatásánál, mi meg addig is hallgatjuk a külföldieket, mert az egyszer biztos, hogy egy ilyen búval b@szott mentalitású nemzetnek nem lesz saját „hepi” zenekara.

Sir DNA