2010. november 3. | déka
Dögös magyar csajokból a neten nincs hiány. A kínálati piacot azonban új színfolttal bővíti egy ifjú budapesti hölgy, Piresian Beach, kinek zenéje simán túlmutat a Petőfiben „alternatív”-ként sugárzott indiepop-on, valahol Tarantino zenei világa, PJ Harvey és a Vivian Girls között félúton. A nyugat-európai blogolós, zenemegosztós élet bástyáit már bevette. Reméljük, hazai terepen is elboldogul.
„A pirézekről senki sem tudja, hogy honnan jönnek, csak azt, hogy hova tartanak.” – egy idevágó mondat a kis magyar blogerdő egyik szegletéből. A tény, hogy egy igen kreatív magyar huszonéves saját projektjéhez egy soha nem létezett népcsoport nevét választja, ami ráadásul úgy bukkant fel a köztudatban, hogy egy 2007-es felmérés szerint, nemlétezésük ellenére is utálja őket a magyar többség, rögvest kifinomult humorról árulkodik.
Vagy más szavakkal: nomes est omen az örökérvényű igazság, mely Piresian Beach-et is a hasonlóan tehetséges magyar zenészek sorsára predesztinálja. Yonderboit, akit „botfülűsége” ellenére is imád a nép (és a mélyen tisztelt kritikusok utolsó néhány életben maradt példánya), karrierjének kezdetén a hazai piac szarba se vette, csak külföldön értékelték.
Hasonló mintázatokat követve, Piresian Beach, bár egészen más szonikus vizeken hasít, mégis egyre szélesebb körben ismerteti a kezei közül kikerülő lo-fi gyöngyszemeket az igényes nyugat-európai placcokon, és szerencsére hazai terepen is: a kellemes, ötszámos kvázi-hivatalos „Parttalan” EP megjelentetésével Piresian Beach-et kinevezhetjük az igényes csaj lo-fi meghonosítójának.
A sörről és a jugoszláv újhullámról is blogoló, artworkjének szőrös csöcsi csajokat választó leányzó zenei világát fiatal kora ellenére is kiforrottság és egységesség jellemzi. Hangjában ott van a dög, zenéjében nem másként: a feltehetőleg házilag kevert, tompán zúzós nóták leginkább a Vivian Girls-t idézik meg, itt-ott pedig az Amerikai szépség éteri pillanatai is bejátszanak.
A legjobb momentumok a frappáns Purr Fuzz, de még Parttalan előtti korszakából is nagy dobás a Lost, illetve az atombombás videóval aprító Wasting Away. A piréz nőci hangja - igen okosan - valahol a háttérben lebeg, s ha stílszerűek akarunk lenni, azt mondjuk, a torzított, lebegős muzsika parttalan árad, csakúgy, mint Márai Füveskönyvében.
Nagyon hiányzott már egy PB- kaliberű előadó a hazai csajfrontra (ha figyelmen kívül hagyjuk Rutkai és Péterfy Borit), így szó szerint alig várjuk, hogy végre élőben is megvillantsa bájait és szexi orgánumát, melyről maga csak így nyilatkozik: „kb úgy hangzik, mint néhány hordó sör, és 10 kg dohány”.
déka
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.
Hozzászólások |
---|
falsestuff | 2010. nov.. 3. 12:11 | 1 |
Parttalan EP
[link] [link] |
||