2010. augusztus 3.
A tavaly Gramophone-díjjal kitüntetett Jacques Loussier generációjának azon képviselője, akinek stílusa nem sorolható egyik zenei műfajba sem. Eddigi munkásságát változatosság és meglepő zenei ötletek jellemzik. Loussier mindig ott tűnik fel, ahol legkevésbé várjuk. Johann Sebastian Bach műveinek jazz adaptációival lett világhírű, de ezen kívül részt vett számos más produkcióban is, valamint többszáz mozi és tévéfilm zenéje fűződik a nevéhez.
Negyvenöt évesen döntött úgy, hogy visszavonul, mert idejét a zenei kutatómunkának akarta szentelni. Pályafutásának misztikus korszaka volt ez, amelynek során misét komponált és addigi tapasztalait végül a Lipcsei Mester nyomdokain haladva tökéletesítette. A jazz és a klasszikus zene harmóniáinak egyedülálló ötvözésében Vivaldi, Ravel, Satie, Debussy és Schumann is nagy hatással voltak rá.
Mással össze nem téveszthető virtuóz előadói stílusa és merész zenei kísérletei hallatán jelentette ki a híres francia zenetudós, Bernard Gavoty, hogy „Loussier minden kétséget kizáróan sajátságos stílusával a világ legjobb zongoristája”.
Karrierjének fél évszázados összefoglalásaként tavaly The 50th Anniversary Recording címmel készített albumot, amely egyfajta visszatekintés a Loussier Trio történetének eddigi legjelentősebb állomásaira, ugyanakkor egyfajta jövőképet is sejtet, főleg a Chromatic Fantasia című szerzeménnyel. A zongorista-zeneszerző állítja, az album csupán egy állomás a még előtte álló hosszú úton. „Talán soha nem zongoráztam ilyen jól” – nyilatkozta Loussier elégedetten az albumról. – „Úgy gondolom, ezek után bizakodva várhatjuk a századik évfordulót!”
JACQUES LOUSSIER TRIO
2010. AUGUSZTUS 24.
Budapest Kongresszusi Központ