2010. július 18. | Fedor Nóra
Ki gondolná, hogy a Supernemben is már egy bő 7 éves zenekart tisztelhetünk. A srácokon ennyi idő alatt is rágott eleget az idő (pláne a többi külső tényező) vasfoga, de hát nincs mit tenni, a rákendról nem válogat.
A héten már megdicsértük a 30Y-t, hogy végre nem próbálja meg 20 éves suhanc-zenekarnak eladni magát, és ezt most a Supernemre is kiszélesíthetjük. Tisztes távolból is sejlenek már az ősz hajszálak, több a lihegés, a teljesítménnyel viszont nincs probléma. Gyakorlatilag az arcvonásokon kívül még mindig ugyanazt a zenekart látom, mint 7 évvel ezelőtt – maximum az én értékítéletem, bevállalósságom és bulizási intenzitásom öregedett, a srácok most is mindent duplatempóban tolnak és (néha hihetetlen) nagy tömegeket vonzanak. A dolog igazából csak annyiban változott, hogy dalról dalra kezdték kinőni a 15 éves célközönséget, ami nekünk csak jó, másrészről pedig lassacskán leszámolnak az Alvin-Fürgerókalábak tengelyen mozgó skatulyákkal és előítéletekkel. Ha értelmezhető lenne az „intelligens punk”, mint műfaj, akkor már rég meglenne a hazai zászlóvivője. A poénok, a számok közti konferanszok, de még a mikrofon-beállás is ugyanaz, az ember szinte elmosolyodik, hogy mennyi mindenre milyen jól emlékszik. És ami a legdurvább: ez a zenekar (számomra érthetetlen módon) még mindig az első nagylemezéből él. Azok a koncert húzószámai, Surfpunkkal indítanak és K-k-kétszer-Hangosabban kombóval zárnak. A második és harmadik albumról is inkább közkedveltségi, mintsem minőségi alapon válogatnak, de egy fesztiválon a hangulat a fontos, és nem a mondanivaló. Nekem azért hiányzott volna egy Szabadesés, egy Pornográfia, egy Holnapután, de még egy Zsebre dugott kézzel is - pedig azt speciel nem szeretem. Kaptunk két új számot gyors egymásutánban, a Viszlát, szevasz már elérhető egy ideje a hivatalos oldalon, a Reggelig egy rossz cipőben viszont még számomra is újdonság volt, de a lehető legkellemesebb meglepetés. Lesz ebből az új lemezből azért valami – egyszer.
Fedor Nóra