2010. július 15.
Korda György és Balázs Klári sikeresen épült be a magyar fesztiválszezon táncdalsátor özönébe. Aki változatos és nosztalgikus programot keres, remekül fog szórakozni, a retro ma úgyis menő, és ennél retróbbat kevésbé lehet találni.
Gyuri bácsi egyesek szerint csoda, hogy él, de nemcsak hogy él, koncertenként feltámad. Lugosi Bélát megszégyenítő eredménnyel teszi a késői éveit emlékezetessé, drogozás helyett haknizással. Megszállottan küzd, mint egy oroszlán, ehhez még vetkőzni sem rest, és mellszőr-villogtatás közepette tolja le Klárikát a színpadról, aki gyász-fekete ruhában feszít, 35 fokban.
A nagyszínpadot az első nap öreges, vagy inkább klasszikus programjaihoz tökéletesen igazították: a kajasorról is kiválóan lehet élvezni a két sztárt. A bátrabbak skandálhatnák a „Korda Gyurka, véres hurka” rigmust is, ám ez utóbbi sajnos nem áll rendelkezésre a fesztivál ételkeretein belül. Külön poén, hogy a koncert farkasszemet nézett az All-in sátorral, így koncert után a dali férfiú szenvedélyének is hódolhatott. Azt már sajnos nem láttuk, hogy királyt vagy kilencest rakott-e meg, de mi speciel bebuktuk a tanácsot, pedig Klárika szóbeli buzdítása végig a szemeink előtt lebegett.
Végül azért mindenkit kárpótolt a színes program. A monokróm Klára-György duót a háttértáncos lányok rikítóan fodrozódó felszerelése vadította tovább, míg a Titanic filmzene-átdolgozás a gagyibbnál gagyibb CD-alapokat színesítette. Gyuri tisztelettudóan, egy-két áriázás után Klárikát is engedte szólózni. A páros fellépései minden fesztiválon felejthetetlen élményt nyújtanak, megjelenésük pedig fejünkből kitörölhetetlen egységként lüktetnek tovább.
Lévai Tamás