2009. november 12. | Egres
Ha elmész egy Kispál koncertre, sosem tudhatod, hogy mire számíts. Persze adott a helyszín, adott Kispál a szájában lógó cigarettával, és adott Lovasi a mikrofon mögött, de ennyi. Hogy éppen milyen hangnemben, ritmusban játsszák el kedvenc számodat vagy András éppen mennyit vesz el belőle vagy költ hozzá… na, ez mind a véletlen műve. Talán a november 15-i Marczibányi téri koncert is az, de érdemes megnézni annyi biztos.
Hallhattuk őt már részegen, dülöngélve motyogni, fülrepesztő orgánummal ordítani, kislányosan magas hangon visítani. No de, hogy verseket énekeljen? Hogy ő, Lovasi András, csak szócsöve legyen más gondolatainak? Hogy mindenféle hangszer nélkül üljön egy széken egy helyben, és ne egészítse ki a sorokat a pillanat szülte gondolatokkal? Szinte elképzelhetetlen, mégis igaz.
Most egy különleges találkozás eredményeként Lovasi András énekli Heidl György zeneszerző (eszmetörténész, egyetemi oktató) Lackfi János verseire írt dalait. A kortárs költő és két nemzedéktársa füstös-merengős, itt-ott egészen amerikai ízű, helyenként jazzel bolondított produkciót hozott létre . A „Bársonyfüggöny” és „Zsákmányállat” helyett, ma verseket hallhatunk Lovasitól, konszolidáltan, átszellemülve.
Egres