2009. október 30.

HARDCORE SUPERSTAR Budapesten

Sok banda inkább biztosra megy – Hardcore Superstar nem. A svéd négyesfogat vette a bátorságot, és összeboronált két olyan stílust, melyek alapvetően nem passzolnak egymáshoz: a trash metalt és a sleaze rockot. Míg az előbbi kemény és agresszív, az utóbbi fülbemászó és dallamos. A törvénytelen gyermeket street metalnak nevezik, mondja  Magnus "Adde" Andreasson, a banda dobosa, aki szerint a trash és a sleaze ugyanabból az alomból származik, s nem is érti, hogyhogy korábban senki se hozta őket össze.

A gyökerek a  nyolcvanas évekig nyúlnak vissza, mikor Adde-t idősebb barátja és szomszédja, Jocke Berg meggyőzte arról, hogy neki bizony dobolnia kell. A fiatalok nekiilódultak a Göteborg melletti kisvárosból, s különféle bandákban zenéltek – végül azonban Jocke és Adde ismét összetalálkoztak, ezúttal a Link nevű bandában, mely alapvetően klasszikus rockot játszott, némi elhajlással. Követte őket Fredrik "Fidde" Johansson gitáros és Martin Sandvik basszeros. A Link igyekezett valamit letenni az asztalra, számos demót rögzítettek, mielőtt Adde nyugatra távozott volna, hogy Los Angelesben  valósítsa meg álmait. A Link új dobost szerződtetett, Mika Vainiot, s ebben a felállásban dolgoztak egy egészen addig, míg  Fredrik Johansson el nem távozott, 1997. őszén. A gitáros pszichodelikus-művészieskedő irányba akarta vinni a bandát, míg a másik három ragaszkodott a rockhoz. A megmaradt tagok nem zavartatták magukat, nyomultak előre, s felvették a Hardcore Superstar nevet. 1988 elején rögzítették első albumukat. Az "It's only rock'n'roll" 1998. októberében látott napvilágot. Az első ezer példányt azon melegében elkapkodták. Sajnos azonban Mika Vainio lelkesedése időközben alábbhagyott. A dobos 1998-ban kiszállt a buliból, ekkor a többiek megkeresték Adde-t, mondván, hogy itt az ideje, hogy végre visszatelepedjen Svédországba, és igazi rock’n’rollt játsszon. Ez jó ötletnek bizonyult, amint ez kiderült, mikor a "Bad sneakers and a piña colada” 2000. tavaszán valósággal berobbant a nagyközönség elé. Az év további részét nagyjából  utazással töltötték. A Hardcore Superstar 169 koncertet adott, beleértve az európai turnét, s néhány fellépést Kanadában és Japánban. A következő album, a "Thank you (for letting us be ourselves)"– mely 2001. szeptemberében jelent meg – roppant akkurátus munka volt. Épp a felvételek kellős közepén jártak, mikor a lehetőséget kaptak arra, hogy az AC/DC előzenekaraként játsszanak a göteborgi Ullevi Stadionban rendezett teltházas koncerten, több, mint 50 000 ember előtt. Hatalmas megtiszteltetést jelentett a bandának, hogy néhány nappal később meghívást kaptak a torinói AC/DCkoncertre is. A következő album, a "Thank you (for letting us be ourselves)" Svédországban bekerült a 20 legjobb közé, s Hardcore Superstar ismét európai és japán turnéra indult.  A szokásos menetrend folytatódott. A banda a hazatérést követően ismét új albumon kezdett dolgozni – s a lemez, mely 2003. nyarán jelent meg, nagyon más lett, mint az előző. A  "No regrets"meglehetősen zordra, határozottan brit hangzásvilágúra sikeredett. Az állandó turnézásnak és ez ezzel együttjáró életmódnak meg kellett fizetni az árát, s a lelkesedés is alábbhagyott. Egy újabb európai turnét követően, mikor a banda pár show erejéig az Egyesült Államokba utazott, a helyzet végképp elmérgesedett. A Hardcore Superstar meghívást kapott egy osszejövetelre a new yorki svéd nagykövetségre – s itt Thomas Silver összeverekedett egy újságíróval. A rövid turnét azért még befejezték, de a fiúk érezték, jobb, ha egy kis időre megválnak egymástól.  Miután visszatértek Svédországba, a  Hardcore Superstar hosszabb szünetet tartott. Mikor több, mint hat hónappal később újra összeálltak, minden a régi volt: újra szikrázott a levegő a próbákon, és mindenki elégedett volt az új, keményebb, street metalnak keresztelt iránnyal.

A "Hardcore Superstar" végülis 2005. novemberében jelent meg – s mindenkinek leesett tőle az álla. Az album világszerte elismerő kritikát kapott, s dalai, mint a "We don't celebrate Sundays"a "My good reputation"és a "Bag on your head"szinte himnuszokká váltak. A Hardcore Superstar élő koncertjeinek hatalmas energiáját a "Live at Sticky Fingers" című, Göteborgban rögzített DVD-n próbálták megörökíteni. A banda ismét turnézott Európában, tett kér győzedelmes utazást Japánba, fellépett számos fesztiválon. Miután rátaláltak a megfelelő zenei stílura és "modus operandi"-ra, a banda alig várta, hogy elkezdhessen dolgozni a következő albumon. A "Dreamin' in a casket" 2007 novemberében látott napvilágot, s igazolta, hogy a "Hardcore Superstar" sikere nem csupán a szerencsés véletlennek volt köszönhető. Az album jól fogyott és  a banda ismét lemezbemutató turnéra indult. Sajnos azonban mégsem volt minden tökéletes. Thomas Silverel vesztette minden lelkesedését, s a turné első állomását követően bejelentette: elhagyja a zenekart. A banda egyik oszlopos tagjának kiválása elég kemény helyzetet teremtett, de a  Hardcore Superstar szinte azonnal megoldotta a problémát. A fiatal és tehetséges svédet, Vic Zino-t – bandája, a  Crazy Lixx volt a turné során a Hardcore Superstar előzenekara – választották: ő töltötte be a megüresedett helyet a soron következő ausztrál és japán koncerteken. A bosnyák származású gitáros annyira bevált, hogy felkérték, legyen a banda állandó tagja. A Vic-kel kiegészült Hardcore Superstar számos európai, s pár nagyszabású svédországi koncertet adott.

Sok minden történt a banda 10 éves fennállása alatt – s még több minden áll még előttük. A banda október utolsó napján az új album, a „Beg for it”-  számaival érkezik Budapestre - s a történet folytatódik...

HARDCORE SUPERSTAR
2009. október 31. 20:00 - A38 hajó