2009. augusztus 30. | Puszedli
Izgalmas napok a SZIN-en. Ittunk sokat, nevettünk sokat, és persze igyekeztünk ott lenni a nekünk tetsző koncerteken. Így tehát jómagam letáboroztam a Pepsi színpad előtt, és vártam az esti kínálatot. Eleinte kissé feszélyezve topogtam a porban, alig álltak körülöttem, kétséges volt számomra az is, hogy jó helyen várom-e a Vad Fruttik fellépést.
Tavaly hihetetlen kevesen mentek el a Vad Fruttik koncertjére, de idén végül összegyűlt az a tömeg, amely már képes inspiráló hangulatot gerjeszteni. A kezdeti nehézkes behangolást leküzdve végül némi csúszással, de teljes összhangban elkezdett a banda zenélni. Repertoárjukban benne volt minden, amire a közönség igényt tartott. A Sárga Zsiguli nálunk is tuti volt és a szám során stílusosan még egy tasak szotyi is gazdára talált. Az énekes, Marcell mozgása kacagtatóan egyedi, hangja szőrszálat meresztő, szóval igazán nagyot szólt és alakított a színpadon. Ami mindentől és mindenkitől megkülönbözteti a Vad Fruttikat, azok a dalszövegek. A sokszor tartalmilag értelmetlen és összefüggéstelen sorok képesek harmóniát teremteni, és élvezetet nyújtani, szóval valamit nagyon eltalálnak időről időre a srácok! Hajrá!
A Fruttit követte a Magashegyi Underground. Többre számítottam tőlük, talán még egy-két slágerdal, és még néhány fellépés -kis terelés a nyájnak- és végül összeáll egy nagyestés koncert. Bocskor Bíborka énektudása azonban kárpótolt minden hiányzó műsori elemet. Az előadás az együttes részéről kevésbé „jött át”, a Bíborka hangja viszont olyan erőt hordoz magában, ami odacövekel a színpadhoz. Jártunk Angliában és álltunk rudiért a sorban. Ismert és ismeretlen dalok, pop és alternatív volumen, ez mind megvolt, és tetszett, nagyon teszett, de mégsem voltak főszereplők. Talán őket kellett volna előrébb rakni a műsorprogramban, de ez már tényleg szubjektív ítélet.
Puszedli