2008. október 10. | Sári Júlia
Egy angol történész forradalmi fölismerésre jutott a hatvanas évek rocklegendáival kapcsolatban, amellyel visszamenőleg teljesen átértelmezheti az immár kulturális ikonná és a lázadó ifjúság szimbólumává vált sztárokat: elgondolása szerint ugyanis a Beatles és a Rolling Stones távolról sem a modern társadalmi mechanizmusok ellen fölkelő hippik voltak, hanem közönséges kapitalisták.
„A hatvanas évek rockikonjai nem egy mozgalom vezető alakjai voltak, hanem mindössze hasznot húztak a társadalomban észlelhető folyamatokból, változásokból és alakuló eszmékből” – állítja az angol történész, David Fowler, aki komoly kutatást végzett e témában, és mindenki számára meglepő eredményekre jutott. A tanulmánynak egy másik különös észrevétele, hogy sem a Rolling Stones, sem a Beatles nem gyakorolt akkora ízlés- és világlátásbeli hatást a fiatal társadalomra, illetve nem képviselte olyan híven a kor zenei ízlését, mint például a Spice Girls a kilencvenes években, hiába tulajdonítanak nekik, a zenéjüknek és annak a szellemiségnek, amelyet állítólagosan képviseltek, komoly társadalmi jelentőséget.
Bár a megkérdezettek nagy része zsigerből rávágta, hogy meglátásuk szerint a Rolling Stones és a Beatles is – utóbbiak egyszer azzal kérkedtek, hogy akkora alakok, mint Jézus – a hatvanas évek ikonjai, Fowler további kutatásai rávilágítottak, hogy valószínűleg csak azért gondolják ezt róluk, mert roppant népszerűek voltak. És lehet, hogy ehhez a népszerűséghez sokkal inkább hozzájárult csábos bubifrizurájuk vagy Mick Jagger angyali mosolya, minthogy a társadalom élharcosai lettek volna. „Fiatal kapitalisták voltak, akik távolról sem egy új kulturális hullámot teremtettek meg a fiatalokra gyakorolt hatásukkal, mindössze kihasználták a tinédzserek hiszékenységét és befolyásolhatóságát, értelem nélkül ordibáltak és rázták a hajukat, és egy fogyasztó tömeget csináltak az impulzusokra szomjazó fiatalokból” – hangzik Fowler kíméletlen ítélete.
Sári Júlia
Forrás: gigwise.com