2008. augusztus 29. | Puszedli
A nulladik nap, bár számomra semmi vonzó kínálattal nem rendelkezett, mégis kellemesen telt. Valójában Szeged nekem második otthon, mondhatni hazaérkeztem, családom ebben az esetben régi csoporttársak, kollégisták. Az ismerősökkel való találkozás nagyobb élmény volt számomra, mint bármely program a fesztiválon.
Attól függetlenül, hogy a legtöbb színpadon az alternatív rocké volt a főszerep, akadt olyan koncert is, mely felkeltette az érdeklődésem. És itt rá is térnék a Korai Öröm okozta kedélyállapotra. Zenéjük olyan elementáris hangzással bír, mely kivetkőzi az embert önmagából. Egy idő után már papucs nélkül táncoltam, és táncoltam és táncoltam. Nem kell ehhez semmi hangulatfokozó, sem társaság. A társaság, maga a zene. A dallam egyszerűen húz magával, nem lehet nem mozogni rá. Mély, pszichés állapotot okoz, hosszú, hosszú perceken át. Egy-egy Korai Öröm szám lehet akár több tíz perces is, és itt meg is jegyzeném a zenekar elképesztő teljesítményét. Az alatt az idő alatt, míg játszottak, megállt a világ forogni, nem csak nekem, ezzel még sokan mások is így vannak. Vad pörgés, és közös dübörgés jelezte a felszabadult és határtalan élvezetet. Az hangulat egyszerűen leírhatatlan, keresem rá a szavakat, ennél jobban azonban nem tudom jellemezni. Mindenképp ki kell próbálni!
A zenekar már 1990 óta működik, népszerűségüket évről évre több száz rajongóval növelték itthon is és külföldön is. Többféle stílust ötvöznek, a kavalkádnak köszönhetően, minden fül számára emészthető dallamvilágot képviselnek. Saját honlapukon szerepel a következő idézet: "...talán a legjobb pszichedelikus együttes körülöttünk!" írja az amerikai WAYSIDE MUSIC.
Puszedli